Hedvig
9 °C
24 °C

50 éves a magyar klubfutball legnagyobb sikere

2015.06.23. 08:59 Módosítva: 2015-06-23 13:44:05

A 74. percben a jobbhátvéd posztjáról előrehúzódó Novák Dezső legalább harminc méterről ívelte a labdát a Juventus kapuja elé, Albert Flórián fejét keresve. A Ferencváros két középcsatárral állt fel a Vásárvárosok Kupája (VVK) torinói döntőjében. Miközben a fél olasz védelem Albertre figyelt, Varga Zoltán lubickolt, ő volt a meccsen a legveszélyesebb magyar.

Albert nem tudott mit kezdeni Novák beadásával az olasz védők gyűrűjében, de szerencsére nem is kellett, mert valósággal berobbant Fenyvesi doktor, a csapat balszélsője, és hat méterről a földre fejelte a labdát, ami Anzolin kapus mellett védhetetlenül vágódott a hálóba.

Így született a magyar futball egyetlen nemzetközi kupagyőzelme – amennyiben a BEK/BL-nél, VVK/UEFA/EL-nél, KEK-nél jóval kevesebb nemzetet érintő Közép-európai Kupát nem számítjuk, de erről még lesz szó.

A későbbi FIFA-elnök ötlete volt

De mi is volt a VVK? A Vásárvárosok Kupáját 1955 és 1971 között rendezték meg. Az ötletgazda Stanley Rous, az Angol Labdarúgó-szövetség főtitkára, későbbi FIFA-elnök mellett egy olasz és egy svájci sportvezető volt. Ahogy a kupa neve is mutatja, európai vásárvárosok csapatai küzdöttek egymás ellen. Sőt, nem is csak csapatok, hanem városi válogatottak indultak, jellemző, hogy a sorozat első döntőjét Barcelona és London legjobb 11 futballistája vívta. (Az más kérdés, hogy a győztes Barcelona XI megegyezett az FC Barcelonával.)

Később már valódi csapatok indultak, de egy várost csak egy csapat képviselhetett. Így történt, hogy például az 1965-66-os VVK-ra hiába adta be a nevezését az MTK és az Újpest is, végül az utóbbit fogadták el. (Kevesen tudják, de ez a szabály az UEFA kupa első éveiben is érvényben volt, végül a liverpooli Everton hisztije miatt törölték el 1975-ben, mivel az előkelőbb helyen végzett Liverpool FC miatt nem indulhattak volna.)

A VVK további furcsasága volt, hogy nem a bajnoki helyezés, hanem nevezés alapján lehetett indulni. A Fradi győzelme utáni, 1965–66-os VVK-ra például finn, lengyel, szovjet, máltai, ciprusi, izlandi, albán csapatok egyáltalán nem neveztek, Spanyolországból viszont tízen, Franciaországból nyolcan, Olaszországból és Portugáliából heten-heten is indulni akartak. Jellemző, hogy az NB I.-ben ötödik Újpesti Dózsa és a hetedik MTK nevezett Magyarországról, miközben a harmadik helyezett Tatabánya és a negyedik Győr egyik európai kupában sem volt érdekelt.

A bajnokokon és kupagyőzteseken kívül igazi nagycsapatok vettek részt a sorozatban, bizonyítja ezt az, kiket vert ki a Fradi a döntőig: Brno, Wiener SC, AS Roma, Athletic Bilbao, Manchester United. 

A Juventus útja már-már összehasonlíthatatlanabbul simább volt a döntőig: Union Saint-Gilloise (belga), Stade Francais, Lokomotiv Plovdiv, Atlético Madrid.

Meccs előtt dőlt el, mi lesz, ha iksz lesz

A közvélekedéssel ellentétben a VVK nem számít az UEFA-kupa elődjének, mivel nem az európai szövetség írta ki, de értékére jellemző, hogy például 1965-ben magától Sir Stanley Rous FIFA-elnöktől vehették át a magyarok a VVK-trófeát azon a mámoros torinói éjszakán.

Igen, éjszakán, merthogy a meccset a magyaroknak szokatlanul késői időpontban, 21:30-kor kezdték. De még ennél is különösebb volt, hogy közvetlenül a meccs előtt egyeztek meg abban, hogy mi lesz, ha döntetlen születik. A hosszabbítás utáni 11-eseket még nem találták fel, így két meccs utáni egyenlő állás esetén (idegenben lőtt gól nem számított) kisorsolt helyszínen játszották a harmadik meccset.

A Juventus elleni egymeccses döntőig a Ferencváros három, a Juventus két harmadik meccses párharccal jutott el, így egyikük sem akart újrajátszást. A Ferencváros eleve lemondott a visszavágó lehetőségéről, és beleegyezett, hogy egy meccsen, idegenben dőljön el a kupa sorsa, mivel nem volt idő tovább húzni a szezont. Abban maradtak, hogy döntetlennél kétszer 15 perc hosszabbítás következik, és ha akkor is döntetlen,

akkor mindkét csapat győztes, a serleget pedig fél-fél évig őrzik.

Szokás azt mondani, hogy a hatvanas években a klubfutballban még tartottuk a lépést az európai nagyokkal. Nos, az 1965-ös VVK-győzelem azért is olyan értékes, mert ez nem feltétlenül igaz. Az olaszok az 1965. június 23-i VVK-döntőig öt európai serleget nyertek: a BEK-et az Inter kétszer, a Milan egyszer nyerte el, a Fiorentina a KEK-et, a Roma pedig a VVK-t nyerte el egyszer-egyszer. 

És mit tudtak felmutatni a magyarok a VVK-döntőig? Egy KEK-döntőt, amit az MTK elvesztett.

Az 1965-ös VVK-döntő után még fájdalmasabb az összehasonlítás: az olasz csapatok 24 nagy európai kupát nyertek, a magyarok négy vesztes döntőt tudnak felmutatni (FTC 1968, Dózsa 1969, FTC 1975, Videoton 1985).

De térjünk vissza a meccshez. A kor divatjának megfelelően nősök-nőtlenek meccsel melegített a Fradi Torinóban, a nősök 9:7-re nyertek. A fülledt levegő miatt rosszul aludtak a mieink, és még az első félidőben is elég nagy volt a meleg.

A Juventusnak valamivel több helyzete volt, de az argentin csatárlegenda Omar Sívori nélkül, aki nem sokkal később igazol át a Napoliba, nem jelentettek igazi veszélyt. A mérkőzést követő vélemények szerint a magyarok technikában múlták felül az olaszokat, valamint a 33 éves védő Mátrai Sándor – ahogy az Il Giorno fogalmazott – nőtt óriássá ezen a meccsen.

És még két, a mai világfutballban elképzelhetetlen érdekesség:

Az olasz válogatott a VVK-döntő napján játszott vb-selejtezőt Finnország ellen, és nyert 2:0-ra.

A győztes VVK-döntő után megjelenő Népsport címlapján a Fradi sikerénél egy picivel nagyobb terjedelemben számoltak be arról, hogy a Vasas Bécsben megnyerte a Közép-európai Kupa elődöntőjét a Sparta Praha ellen. (Pár nap múlva a KK-t is megnyerte a Fiorentina ellen.)

A döntőn pályára lépők közül a Juventusból mindenki él, a Ferencvárosból viszont már öten meghaltak. Nézzük, mi lett az akkori hősökkel:

Géczi István, kapus, 71 éves. 309-szer játszott a Ferencvárosban, 23-szor a magyar válogatottban. Más csapata nem volt.

Novák Dezső, védő, 2014-ben halt meg 75 évesen. A Haladásból igazolt a Ferencvárosba, ahol 251-szer játszott, a válogatottban 9-szer. Edzőként a Ferencvárost a BL főtáblájára vezette 1995-ben.

Mátrai Sándor, védő, 2002-ben halt meg 69 évesen. Az FTC-ben 356, a válogatottban 81 meccsen játszott.

Horváth László, védő, 71 éves. 1962 és 1968 között 40 bajnoki meccset játszott a Fradiban.

Juhász István, középpályás, 69 éves. 302-szer játszott a Fradiban, 23-szor a válogatottban. Olimpiai bajnok, 1976-tól az Egyesült Államokban élt, majd hazaköltözött. 

Orosz Pál, középpályás, 2014-ben halt meg 80 évesen. 264 meccsen játszott a Fradiban, a pályafutása befejezése után sportvezető, testnevelő, edző, egyetemi docens, tudományos munkatárs. Fia, ifjabb Orosz Pál az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója.

Karába János, jobbszélső, 73 éves. A Dorogból került az FTC-hez, 60 meccset játszott a klub színeiben.

Varga Zoltán, csatár, 2010-ben, 65 évesen halt meg. 135 FTC-meccs és 12-szeres válogatottság után a mexikói olimpián disszidált. Volt a Hertha, az Aberdeen, az Ajax, a Dortmund, az Augsburg és a KAA Gent ­ labdarúgója is. Edzőként dolgozott a Fradinál, Kispesten, Dunaújvárosban, Győrben, Diósgyőrben.

Albert Flórián, csatár, 2011-ben, 70 évesen halt meg. 351 Fradi-meccsen 256 gólt szerzett a Fradiban, ­ 75­ válogatott meccsén 31-et. 1967-ben megkapta az Aranylabdát. 

Rákosi Gyula, csatár, 76 éves. 322-szer játszott a Ferencvárosban, 41-szer a magyar válogatottban. 1988 és 90 között a Ferencváros vezetőedzője volt. 

Fenyvesi Máté, csatár, 81 éves. 343-szor játszott a Ferencvárosban, 76-szor a válogatottban. Pályafutása befejezése után állatorvosként dolgozott, 1998 és 2006 között országgyűlési képviselő volt előbb a Független Kisgazdapárt, majd a Fidesz frakciójában. 

Mészáros József edző még 1965-ben, két bajnoki cím és négy év után távozott a Ferencvárostól. A Salgótarjánnal nagy meglepetésre bronzérmet szerzett. 1978-ban szakosztályvezetőként tért vissza az FTC-hez. 1997-ben, 74 évesen bekövetkezett haláláig az FTC Baráti Körének volt az elnöke.

Roberto Anzolin, kapus, 77 éves. 230-szor szerepelt a Juventusban, egyszeres olasz válogatott.

Adolfo Gori, védő, 76 éves. 135-ször játszott a Juventusban, megfordult utána az amerikai Ronchester Lancersben is. Egyszeres válogatott.

Benito Sarti, védő, 78 éves. 205-ször játszott a Juventusban, 6-szor az olasz válogatottban.

Giancarlo Bercellino, védő, 73 éves. 154 Juventus-meccs mellett 6-szoros válogatott.­

Ernesto Castano, védő, 76 éves. 235-ször szerepelt a Juventusban, a válogatottban hétszer.

Gianfraanco Leoncini, középpályás, 75 éves. 289-szer játszott a Juventusban, 2-szer a válogatottban.

Gino Stacchini, középpályás, 77 éves. 236-szor szerepelt a Juvéban, hatszor a válogatottban.

Luis del Sol, spanyol középpályás, 80 éves. 228-szor játszott a Juventusban, szerepelt a Romában és a Betisben is, 16-szor pedig a spanyol válogatottban.

Nestor Combin, francia-argentin csatár, 75 éves. A Juventusban csupán 24 meccse volt, játszott a Torinóban és a Milanban is, 8-szor pedig a francia válogatottban.

Bruno Mazzia, középpályás, 74 éves. A Juventusban 56 meccsen szerepelt.

Giampaolo Menichelli, csatár, 76 éves. 144-szer játszott a Juventusban, kilencszer a válogatottban.

Heriberto Herrera, a paraguayi születésű, spanyol állampolgárságot szerzett edző 1969-ig volt a Juventusnál, 1967-ben bajnokságot nyert a csapattal. Az Inter, a Sampdoria és az Atalanta után spanyol csapatoknál vállalt munkát, 1982-ben hagyott fel az edzősködéssel. 70 évesen, 1996-ban halt meg Paraguayban.

(Cikkünk megírásában Tóth-Szenesi Péter segédkezett.)