740-ből senki sem pozitív? Hiába pisiltetik a futballistákat

A doppingbotrányok több sportágat küldtek már a padlóra. A sokszor talán indokolatlanul mocskosnak kikiáltott kerékpározás már kezd talpra állni, de az atlétika súlyos válságát éli. Noha most csak az orosz módszereket sikerült feltárni, de ennél sokkal nagyobb a baj, más országokban is tömeges és elfogadott a doppingolás. Mondhatni a rendes ügymenet része.

Ebbe azonban nem mindenki akar beletörődni, az eddig tisztának látszó sportágak képviselői közül többen épphogy szigorítani szeretnék a doppingellenőrzéseket, hogy megvédjék magukat. Egy botránnyal, nemcsak szégyen jár, hanem a legnagyobb szponzorok is pillanatok alatt lelépnek, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy a nevüket összemossák a doppinggal. Pénz nélkül pedig még egy népszerű alapsportág is összeomolhat.

A legnézettebb és a legtöbb pénzt mozgató futballban is használnak tiltott teljesítményfokozókat, de a Juventus 1996-os ügye – kiderült, EPO-t, vérátömlesztést és más szereket is alkalmaztak – , óta nem igazán volt olyan doppingbalhé, ami komoly károkat okozott volna.

Egyfelől érthető is, hiszen évente csak pár esetre derül fény, de feltételezhető, hogy ahogy a kerékpárban több csapatnál is tervszerűen, orvosi felügyelet mellett doppingolnak, éppen a profi módszerek miatt sokan egyszerűen megússzák.

Arsene Wenger Arsenal-edző nyilatkozata is erre enged következtetni. Azt mondta, karrierje során több olyan klubbal találkozott, ahol ment a doppingolás. Emiatt is meglepő számára, hogy milyen kevés pozitív eset van csak. Szerinte az ellenőrzés is elég gyenge, több vérvizsgálatot is kéne tartani.

A vizelet ellenőrzése felületes, nem elég ahhoz, hogy azt mondhassuk, nincs doppingprobléma a futballban. Hiszem, hogy nincs, kívánom is, hogy ne legyen, de másrészről 740 játékosod van a világbajnokságon és nulla doppingügy van? Ez elég meglepő.

Wenger azt javasolja, hogy a lebukott játékosokkal azonnal bontsanak szerződést a klubok. „Két oka van annak, ha egy futballista doppingol.  Először is személyes indíttatásból, tehát a klubja tudta nélkül csinálja, attól félve, hogy elveszíti a helyét. Fejlődni akar, egyénileg fokozza a teljesítményét. Vagy mindezt a klub szervezi, néhány játékost doppingol, mert még nincsenek felkészülve, vagy nem elég jók, vagy éppen egy fontos sorozatra mennek." Wenger doppingellens kirohanása nem véletlenül jött, az Arsenallal egy BL-csoportban szereplő Dinamo Zagrebben bukott meg egy játékos. Arijan Ademi négyéves eltiltást kapott, de az érvényben lévő szabályok szerint csapatát nem büntették. Megtarhatta az Arsenal elleni győzelmét.

Gyanús, gyanús, de

Az Arsenal-edző szavait alátámasztja az ARD is. A német közszolgálati tévé úgy véli, hogy 2008 és 2013 között az UEFA kérésére levett minták hét százaléka gyanús. Valószínűleg a futballisták között elterjedt a szteroidhasználat.

Megdönthetetlen bizonyítékokkal még nem álltak elő, de a német tévécsatorna oknyomozóiban lehet bízni, hiszen az oroszok doppinghálózatát is ők derítették fel.

Eufemiano Fuentes a kerékpárosok doppingdoktoraként vált ismertté, de nemcsak bringások jártak hozzá vércserére, hanem spanyol teniszezők, bokszolók, atléták és futballisták is. Volt olyan kerékpáros, aki azt mondta, Fuentes a 2006-os futball-vb-re is elutazott Németországba, hogy kliensein segítsen.

A spanyol futball irányítói tagadták, hogy doppingérzékeny lenne a sportáguk, és végül ismert játékosok sem buktak le. A gyanút azonban nem moshatták le.

Az biztos, a futball megnyerte a számháborúzást, 2013-ban több mint 28 ezer mintát vettek le sportolókról, igaz az is kiderült, hogy az UEFA csak 86 vérvizsgálatot végzett el, ami a ma ismert kifinomult doppingtechnikák mellett elég kevés.

A Magyar Antidopping Csoport vezetője, Tiszeker Ágnes elmondta, hogy doppingellenőrző oldalon is komoly dilemmákat okoz futball.

Az UEFA is azt gondolja, hogy a sportág doppingérzékeny, de mégis minimális azok száma, akiket elkapnak.

Tiszeker szerint a futballban is mikrodózisokban adagolhatják a doppingszereket, így nehéz kimutatni a jelenlétüket. „Nem annyira az izomerő fokozásáról lehet szó, sokkal valószínűbb, hogy a regenerációt elősegítő EPO-t használhatják. A profi futballisták állandóan csúcsra vannak járatva, aminek komoly veszélyei vannak. Nem állíthatjuk egyértelműen, hogy minden pályán bekövetkező szívhalál mögött doppingot kell keresni, de a többi tényezővel összejátszva igenis okozhatnak életveszélyes helyzetet. Ezért is fontos felgyorsítani az ellenőrzés átalakítását."

A csengőfrász lesz a megoldás?

A közeli jövőben jöhet néhány reform, eddig az éjszaka tabu volt a doppingellenőröknek, de ez megváltozhat. Aki mikrodózisokkal próbálkozik, éjszaka doppingol, és hajnalra már szinte kimutathatatlanok lesznek a szerek. A profi kerékpárosok a vérmitákat vevő ellenőröket már eddig is vámpíroknak hívták, de ha tényleg éjszaka érkeznek majd, lemoshatatlan marad ez a név.

 Az oroszok doppingbotránya után Roger Federer is megszólalt, a világ egyik legjobb és legelismertebb teniszezője is arról beszélt, hogy ő maga sem érzi, hogy elég szigorú lenne sportágában az ellenőrzés.

Nem egy tornán fordult elő vele, hogy a győzelme után sem kértek tőle mintát. Egyik sportoló sem szereti, ha folyton az ellenőrök rendelkezésére kell állnia, és napra pontosan kell vezetnie a holléti nyilvántartást, de Federer még szigorítana is a szabályokon. „Ha egy torna negyeddöntőjébe kerülsz, ahol több ranglistapontot és pénzt kaphatsz, készülnöd kellene rá, hogy tesztelni fognak."

Federer úgy gondolja, hogy az a legjobb és legegyszerűbb megoldás, ha a sorozatos és hosszú időn át folytatott ellenőrzések megfélemlítik a sportolókat, így biztosan nem fognak majd csalni. A teniszezőt évente ötször ellenőrzik versenyen kívül is a svájci antidopping csoport orvosai, de szerinte van még tennivaló, növelni kéne a doppingellenőrzés erőforrásait.

Látszik rajta, hogy fel van pumpálva, mégis tiszta marad

A Klicskót megverő nehézsúlyú bokszoló, Tyson Fury is arról beszélt, hogy sportága erősen doppingfertőzött. „Csak ránézek egy fickóra, és egy pillanat alatt megmondom, hogy tele van-e a teste doppinggal. Ne mondd nekem, hogy a sportolók 99 százaléka nem használ tiltott szert, miközben a testük olyan, mint egy görög istené" – mondta a brit bunyós.

Fury nem túlzott, doppingellenőrök is szokták mondani, hogy sok sportolón (izmokon, csontokon) látják a természetellenes növekedést, de a tesztekkel mégsem tudják bebizonyítani, hogy mondjuk növekedési hormont használt.

A Brit Profi Boksz Szövetség szerint a sportágban nincs túl sok gond a doppinggal, sok tesztet végeznek, és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) előírásainak is megfelelnek.

A WADA adatai is nagyjából alátámasztják Fury szavait,

Egyik sportágban sem kiugróan magas a bizonyított doppingolók aránya, a leginkább fertőzött súlyemelésben is csak 1,9 százaléknyi volt a bukások aránya.

Hogy miért ilyen széles az olló a vizsgálatok és az pozitív esetek között, arra is van logikus magyarázat.  Az ellenőrzésszám azonban – főleg, ha működik a korrupció is – , önmagában még nem garancia arra, hogy nagy számban elkapják a csalókat.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) hiába végzett el 25 ezer vizsgálatot, töredékét tudta csak a doppingoló sportolóknak eltiltatni. Sok múlik azon, hogy mikor, milyen teszteket végeznek a doppingellenőrök. Van olyan szer, ami a használat után csak egy napon belül kimutatható.

„Az általános analízis a tiltólista jó részét lefedi, de egy mintát, akár két-három vizsgálat alá is lehet vetni, célzott lehet az analízis növekedési hormokra, növekedési faktorokra vagy vétranszfúzióra. Ez persze jóval több költséggel is jár. Még egy fontos lépés lehet, hogy a UEFA is bevezeti a biológiai útlevelet, erre van is szándék. A WADA is érzi, rengeteg teszt elmegy a semmibe. Eddig a sportágak nemzetközi szövetségeik maguk határozták meg, hogy hány mintát vesznek, és milyen analíziseket végeznek. A WADA ezt teljesen át akarja venni 2016-tól, megmondja az analízisek számát, de azt is, hogy például fociban hány százalékát vizsgálják EPO-ra, vagy például növekedési hormonra" – mondta Tiszeker.

Persze minden vizsgálat pénzbe kerül, nem kevésbe, így sem a minták, sem az analízisek számát nem lehet a végtelenségig fokozni, mert azt valakinek meg kell fizetni. A hatékonyságon persze növelni kell, mert a végén még azoknak lesz igazuk, akik a doppingliberalizációra szavaznak.