A gimnazista berobbant, az olimpiát emlékezetessé tenné

A győri légfegyveres Európa-bajnokságon február végén még a juniorok között lőtt Péni István, aki a nyáron még egyszer korosztálya legjobbjaival is versenyezni fog, de a 2016-os év már egyértelműen arról szól, hogy a felnőttek között hogyan tud minél jobban akklimatizálódni. A csütörtöki bangkoki versenyen olyan kiemelkedően sikerült a beilleszkedése, hogy a felnőtt világkupán a harmadik lett, Sidi Péter pedig mögötte a negyedik.

A hazai lövészet egyik legnagyobb tehetsége tavaly augusztusban az azeri Gabalában vívta ki a riói olimpiai kvótát. Bár egy tizeddel lemaradt a nyolcas döntőről, a kilencedik hely kárpótolta, mert teljesült élete vágya, és ahogy az a napja indult, már a kilencedik hely is hatalmas teljesítmény volt.

Amikor a lőállásban igazgattam a szemüvegem, akkor döbbentem rá, nincs meg az a lencsém, amelyikkel látok is. Mínusz egyes dioptriám van.

Az edzőm falfehér lett. Aztán egy kicsit megnyugodtam, amikor a tartaléklencsémet megtaláltam a csomagomban – igaz, az negyed dioptriával gyengébb, mint az eredeti és ami az ideális. 12 milliméter a céltábla közepén a tízes, nagyon nem mindegy, mennyit látok belőle” – mondta Péni az Indexnek.

Ez a tízes olyan apró, hogy 10 méterről nem lehet látni, hogy mennyire ment a lövedék a céltábla legbelső részére. Ezért nézik monitoron, mennyire céloztak pontosan, és a tízesen belül hány plusz tizedet kapnak a lövésért. Sokszor csak a lövők arckifejezésén látszik, hogy nem stimmelt valami, aztán a gép többnyire igazolja az érzést.

Péni nehezen nyugodott meg Azerbajdzsánban, a közjáték valamelyest megzavarta, az első sorozat után a riválisok azt is hihették, hogy neki vége, elszállt, hiszen 102,4 állt a neve mellett, amivel nem volt a húsz között.

Ha tízeseket lőtt, akkor nem elég nagyokat, 10,4-es is csak kétszer jött össze, miközben a többiek nagyobb tizedekkel számolhattak. A sportágban mindig ezek a tizedek döntenek. A negyedik sorozatban azonban 106,7 jött össze neki, amivel a világcsúcs közelébe került.

Öt 10,8 mellett volt például egy 10,9-ese, aminél jobbat nem lehet elérni.

Az indiai Gagan Narang azonban egy tizeddel jobb volt a hat tízes sorozat utáni összesítésben: 626,7-ot lőtt. Ő sem akárki a szakágban: Szucsák László tanítványának van már olimpiai ezüstérme is.

A hetedik helyen fináléba kerülő Sidi pedig három tizeddel volt eredményesebb Péninél.

„Hogyne bosszankodtam volna, amikor nem először, hanem harmadszor választott el mindössze egy helyezés a finálétól. Egy másik vk-n az 58. és 59. lövés volt pontatlanabb, míg az Európa-játékokon egyszer hibáztam, akkor 9,1-est lőttem.

A döntő élménye és az alapversenyhez nem mérhető feszültsége sokáig kimaradt az életemből. Vártam nagyon, és Bangkokban megkaptam. Harmadik lettem, ami elég értékes. Pláne, mert rögtön az első döntőmben lettem érmes."

Az alaperedményeket a döntő előtt törlik, új verseny kezdődik a legjobb nyolc között, mindenki tiszta lappal indul. A döntő kieséses rendszerű, nyolc lövés után a leggyengébb búcsúzik, majd újabb két lövésenként kiesik az, aki a leggyengébben célzott.  

Péni 21. a világranglistán, de a bangkoki eredménye miatt ezen a pozíción is javítani fog, és ha ilyen magas szinten marad, akkor a legjobb 10 környékéről várhatja az olimpiát.

Az Újpest sportlövője már elmúlt 11 éves, amikor a sportág közelébe kerülhetett. Korábban is lövöldözött, de csak önmaga szórakoztatására és szülei felügyelete mellett, akik szintén sportlövők voltak.

Ez alatt a kor alatt nem is lehet elkezdeni a sportot, mert a puska nehéz, a méretei miatt sem való gyerekek kezébe, különösképpen pedig a biztonsági szabályok felfogásához, betartásához is legalább ennyi idősnek kell lenni.

Szülői elrendeltetés

Édesapja futócélban mind a mai napig országos rekordot tart, világ- és Európa-bajnokságról is van arany- és ezüstérme. Édesanyja, Lencz Erika a változatosság kedvéért szintén magyar csúcstartó, és éveken át válogatott kerettag volt.

Így a szülők örömmel nyugtázták, amikor a hat-hét éves Istók tökéletesen célozta a tábla közepét, és lyukba lyukat lőtt. Nem volt nagy szórás, nem tévedtek el a golyók, stabilan célzott.

„Azt hiszem, így mondták nekem, az első pillanattól ráállt a kezem. Nem is lehet ezt másként érzékeltetni, ez a legjobb szó rá. Ahogy megfogtam, rögtön tudtam, mit kell csinálni. Higgadtság és nyugalom nélkül nyilván nem lehetett már az első alkalommal sem lőni.”

Kisiskolásként tornázott, futballozott és síelt, majd térdproblémája miatt nem foglalkozhatott többé a sportágakkal. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a lövészettel. Amikor otthon van, akkor is a lövészet a fő téma.

„A nővérem nem is örül ennek, mert ő inkább művészetekben jártas, a MOME-ra jár. Neki, gondolom, nem is esik jól, ha otthon az érintő tízesekről hall a legtöbbet, nem pedig a festészetről, műalkotásokról társalgunk vele. De talán már megszokta és elfogadta” – mondta mosolyogva.

Sidi-faktor

Péni 2011-ben érte el az első jelentősebb eredményét a felnőttek közt, komoly, nemzetközi versenyen megszorította Sidi Pétert. Addig a korhatáros szabállyal kellett küszködnie, egy müncheni versenyen például az angol versenybíró mindenképpen be akarta tartatni a szabályt, és nem akarta megengedni, hogy ott lehessen a lőállásban, mert azt hitte, még nem töltötte be a 14 évet. Csak pár napon múlt.

„Sokáig gondom volt ezzel a szabállyal, kisfiúnak néztek, most már nem kell igazolnom a nagykorúságom.”

Pályafutásának fontos korszaka jön, hiszen most kell végérvényesen beilleszkednie a felnőttek közé. A sportágban pedig az érés nem könnyű. Amíg egy úszó ilyen korban már kész van a nagy versenyekre, egy tornász is, a lövészetben még az sem ritka, ha valaki 50 évesen megy olimpiára. Ha akkor is ráérez a ritmusra, nyert ügye van.

A Városmajori Gimnázium tanulója már önmagán is képes lemérni, mennyit javult a ritmusérzéke, mennyire képes kordában tartani a gondolatait.

„Az első lövésnél még csak nyolcvanas a pulzusom, na de a másodiknál felmegy, a verseny hangulata, a stressz mégiscsak megérinti a lövőket. A lőállásdrukk egy létező kifejezés.

140-re is fel szokott ilyenkor szaladni a szívverésem, érzem a lüktetést, hogy feszülnek az erek, hogy kezd bedugulni a fülem. És ettől még tökéletesen kell célozni, mert egy kilencessel a verseny véget ér.

A nyolcadik lövésre már ismét 70 körül van a pulzusom. Minél több tapasztalatot szerzek, annál könnyebben úrrá tudok lenni ezen a helyzeten, ami csak jó. Most már egy Eb-re csak egy versenyként tekintek, míg régebben ez nem így volt” – mondta.

A lövészetben az a szép, hogy a sportoló a zavaró tényezők, bármilyen külső inger és hatás ellenére meg tudja valósítani az edzésen elsajátított mozdulatsorokat, ritmust, és maximálisan megőrzi a koncentrációt. Tulajdonképpen a lövésznek minden alkalommal önmagát kell legyőznie.

„Felül kell emelkedni azon, ami hátráltat. Aki technikás, ennek megfelel, miközben még ki is tudja választani a lehető legjobb pillanatot az elsütésre.

A Forma–1-ben a legjobb íveket hajszolják a versenyzők, mi a legjobb pillanatot hajszoljuk, hogy minél közelebb kerüljünk a tábla közepe felé. A pillanat megragadásánál nincs fontosabb a sportágunkban.”

Óvatosan felvetettem neki, hogy mi szükség van edzőkre a sportágban, de nem értette félre, és érződött a szavain, nem csak kötelességszerűen dicséri édesanyja egykori újpesti csapattársát, Kissné Oroszi Editet.

„Vannak adminisztratív dolgok, amiket neki kell intéznie egy versenyen, de akár a szövetséggel való kapcsolattartásban is fontos lehet a szerepe. De egy versenyen igazán fontos a jelenléte, a szó szoros és képletes értelmében is ő a vízhordóm. A tekintetével képes megnyugtatni. Nem félszavakból, hanem pillantásokból értjük egymást, és ez a legfontosabb. Edző nélkül ez a sportág sem létezik.”

Kondíció nélkül nem megy

Fizikai felkészítés nélkül tartósan egy lövész sem lehet eredményes. Péninél a terhelés mértékét, időzítését,  a megfelelő izomzat kialakítását a sportlövő múlttal is rendelkező szakember Tóth József irányítja.

„Sokszor a hétvégéjét áldozza fel, mert a versenyek miatt csak ilyen lehetetlen időpontokban tudunk találkozni.” 

Gyógytornával pedig a tartást lehet javítani, mert a sportág a célzás miatt féloldalas, és eközben a 2-3 kilós mellényben feszesen kell állni.

„Moldvay Ildikó olyan izmaimat is meg szokta mozgatni, amelyikről nem is sejtettem, hogy léteznek. A törzsizmok erején múlhatnak a jó helyezések. Előnyben is vagyok az idősebb társakkal szemben, hogy erre már gyerekkorom óta tudatosan készültünk és edzettünk Tóth Józseffel. Mostanában egyre fiatalabbak a világ legjobbjai, a kínai riválisom, Jang Hao-zsan csak pár hónappal idősebb, mint én. Vele már az ifjúsági olimpián sokat küzdöttünk, ő már komoly versenyeket nyert, vezeti a világranglistát, de az én időm is eljöhet még. Nem nyugtalanít, hogy előbbre tart, mert két versenyző soha nem érik egyformán.”

Légzésedzése is van, mert nagyon nem mindegy, mekkora a tüdő térfogata. Nem mindegy, hogy a rekeszizmok mennyire erősek, hiszen az is stabilitást ad. Ebben Ágh Csaba segít neki. Autogéntréningre is jár.

Mivel tizedek döntenek 60 lövés után, mindenre figyelni kell, hiszen senki sem szeretne egy tizedet csak úgy ajándékba adni a riválisának.

Amikor kijön a fedett lőtérről, és 50 méteren fekvőben vagy összetettben versenyzik – állva, fekve és térdelve lőnek –, akkor változnak a fényviszonyok, hol erősödik, hol lankad a szél. A felhők járásának megfelelően állítják be a blendét, vagyis minimális optikusi tulajdonságokra, ismeretekre is szüksége van, ha pedig van egy széllökés, ahhoz alkalmazkodva kell lőni. „Remélem, a rutin majd itt is nagy segítségemre lesz, mert ezt még szoknom kell.”

A térdelő közben a lábszár egyébként nem kap elég vért, ha azon a szakaszon túl van, Péni általában percekre kiterül, annyira megviseli a természetellenes pozíció. Volt már olyan lövő, aki ezután megpróbált gyorsan felállni, és a hirtelen mozdulattól eltörött a lába.

Természettudományos vonalon képzeli el a jövőjét, de az érettségit az olimpia miatt májusban kihagyja, viszont meglepve olvasta az egyik lövőtársa sms-ét, amiben az állt, hogy az egyik amerikai egyetem a soraiban köszöntette.

„Lehet, hogy így lesz, de a legfontosabb döntéseket majd az olimpia után szeretném meghozni. Több lehetőségem van szerencsére, szívesen látnak sok helyen.

De egyelőre inkább Rio motoszkál a fejemben, mert én már áprilisban kipróbálhatom az olimpiai lőteret, naná, hogy szeretném emlékezetessé tenni.”