Kifizeti a magyar feltalálót az Adidas

2016.11.22. 17:25 Módosítva: 2016.11.22. 18:11
Oroszi László feltalálta A Futballcipőt, de a szabadalmát az Adidas elbitorolta, és megcsinálta a világ egyik legjobb, legsikeresebb futballcipőjét.

Oroszi László és az Adidas pere Dávid és Góliát harca a bíróságon. A történet látszólag happy enddel ért véget, de a magyar feltaláló közel sem nyert annyit, amennyit vesztett, a cég pedig szinte semmit sem vesztett ahhoz képest, amennyit nyert.

Hogy mégsem csak a teljes reménytelenségről szól a történet, az a feltalálót képviselő ügyvéd és szabadalmi ügyvivő végtelen kitartásának köszönhető, akiknek végül sikerült bebizonyítaniuk Oroszi igazát.

  • Oroszi László feltalált egy futballcipőt, ami megtetszett az Adidasnak
  • A feltaláló döbbenten látta, hogy nélküle valósították meg az ötletét   
  • Perre ment az igazáért, de a mamutcég mindent bevetett ellene
  • 14 év után született meg a jogerős ítélet: az Adidasnak fizetnie kell

Aki feltalálta minden idők legjobb futballcipőjét

A 2000-től 2003 közepéig gyártott Adidas Predator Mania valószínűleg minden idők egyik legjobb futballcipője. A nagyközönség előtt a 2000-es Európa-bajnokságon debütáló csukában lőtte Trezeguet a francia válogatott bajnoki címét jelentő aranygólt, a 2002-es világbajnokságon pedig ezt viselte szinte az összes világsztár Zidane-tól Del Pierón át Beckhamig.

A Mania cipő kultusza akkora, hogy ma használtan is 80-100 ezer forintot kérnek egy jobb állapotú párért a neten.

Az idén kiadott, limitált darabszámú retro széria pedig alapáron 92 ezer forintba kerül, de már napok alatt minden példány elfogyott.

A Predator Precision és az azt követő Predator Mania cipők különlegességét rúgófelületük finoman bordázott kialakítása jelentette. Ezt a megoldást Oroszi László feltaláló 1995-96 között dolgozta ki, majd 1996-ban szabadalmaztatta Magyarországon, sőt egész Európában, ám utóbbi eljárás során „az őt képviselő szakember helyrehozhatatlan műhibát vétett”, így a találmány nemzetközi védelme kútba esett.

Ahogy az ügyet 2005-ben felkaroló szabadalmi ügyvivő, Lantos Mihály fogalmazott: „Egy olyan szabadalmat jegyeztek be Európára, ami épp a cipő legfontosabb kialakítását nem védte."

Mire azonban a történet eljutott 2005-ig, Oroszi Lászlóból megtört ember lett. „Ha nem találkozom Lantos Mihállyal, és nem vállalja el az ügyemet, én már nem is tudom, hol lennék" – mondta arra utalva, hogy végtelenül elkeseredett a pertől, amiben még azt is megkérdőjelezték, hogy ő egyáltalán feltaláló.

Szépen indult a történet

Pedig minden olyan álomszerűen kezdődött. A feltaláló és csapata 1998-ban már a cipő gyártásáig is eljutott, a „termék” pedig felkeltette az Adidas figyelmét. Ők kitörő örömmel fogadták a németek érdeklődését, álmukban sem gondolták, hogy a cég üzleti megállapodás helyett egyszerűen piacra lép a megoldással. Amikor Oroszi urat arról kérdeztem, miért nem volt benne semmi gyanakvás, így felelt:

Egy ekkora cég keresett meg minket, és eljött személyesen a fejlesztési igazgató, miért gyanakodtam volna?

Az akkor még megfelelő jogi tanácsadó nélkül dolgozó csapat akkora bizalommal volt a vendégek iránt, hogy bármiféle titoktartási papír vagy elismervény aláíratása nélkül adtak több párt az Oroszi-féle cipőből az Adidas embereinek, száz százalékig bízva a további sikeres együttműködésben.

Álomból rémálom

Amiből nem lett semmi, viszont Oroszi úr 2000-ben egyszer csak azt vette észre, hogy a német márka legújabb futballcipője épp az általa feltalált megoldást valósítja meg.

A feltaláló 2002-ben szabadalombitorlási pert indított az Adidas magyarországi vállalata ellen, az elrontott európai szabadalom miatt ugyanis az anyacéget nem perelhette.

„A szabadalombitorlási perben a szabadalom jogtalan felhasználásának megállapítását követően a bitorlónál keletkező anyagi gyarapodás mértékét állapítja meg a bíróság, amit elvon tőle, és odaadja a szabadalom jogos tulajdonosának” - közölték az ügyvédek.

A bírósági eljárás kezdetétől fogva nyilvánvaló volt, hogy az óriáscég komolyan vette a pert, és minden jogi eszközt igénybe vettek, hogy elhúzzák az eljárást, hátha Oroszi előbb-utóbb feladja. Ez részben bejött, a feltaláló minden vagyona ráment a tortúrára, 2007-ben már annyi pénze sem maradt, hogy meghosszabbítsa a cipő szabadalmát, így a már említett, idén piacra dobott retro modell árából sem részesülhet. Ebben a szinte teljesen reménytelen helyzetben kereste meg 2005-ben Lantos Mihályt, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. akkori vezetőjét, aki részint a kihívás nagysága, részint morális okok miatt elvállalta képviseletét.

Láttam, hogy igaza van

– mondta első benyomásairól a szabadalmi ügyek specialistája, akinek első dolga a magyar szabadalom megmentése volt, amivel szintén nem volt minden rendben. A per képviseletébe ezután bevonta a Sár és Társai Ügyvédi Irodát, indoklása szerint azért, mert a szabadalmi ügyvivő és iparjogvédelmi szakterületen járatos ügyvéd együtt tudja a leghatékonyabban képviselni a feltaláló érdekeit a bíróság előtt az Adidas-szal szemben.

Hiába nyersz, sosincs vége

Hét évnyi küzdelem után aztán, 2012-ben a magyar bíróság jogerős ítéletben kimondta, hogy Oroszi László szabadalma érvényes. Győzelem! – gondolták sokan ekkor, pedig hol voltunk még attól, ha egyáltalán annak tekinthető a végkifejlet. Ami nem is biztos, hogy a végkifejlet.

A szabadalombitorlás jogerős megállapítása után elkezdődhetett annak bírósági vizsgálata, hogy abból mekkora anyagi előnye származott az Adidas Budapest Kft.-nek, az Adidas cég magyarországi vállalatának.

Mennyi az annyi?

Értelemszerűen, amíg a bitorlás tényét nem állapítja meg a bíróság, a bitorló általában nem köti a szabadalom jogos tulajdonosának orrára üzleti adatait. A szabadalombitorlási perek sajátossága ugyanakkor, hogy a bitorlás elkövetőjének kell objektív adatokat szolgáltatnia a szabadalombitorlásból eredő gazdagodásának mértékéről, azaz esetünkben az Adidas Budapest Kft.-nek kellett volna tájékoztatnia a bíróságot és a felperest az eladott Precision és Mania cipők darabszámáról, beszerzési költségéről, valamint azok kis- és nagykereskedelmi, illetve promóciós (sportklubokra vonatkozó) áráról, amelyekből már néhány egyszerű matematikai művelettel könnyen kiszámítható a cég gazdagodása, és ezt teljes mértékben elvonják és a felperesnek ítélik.

Csakhogy az Adidas Budapest eleinte nem adta át a kért adatokat, arra hivatkozva, hogy azokat a jogszabályok értelmében csak 5 évig kell megőriznie, ezért már nincsenek meg. Végül csak másfél hónappal a bíróság által adott határidő után nyújtották be a kért forgalmazási adatokat. Hogy milyen adatokat adtak át, ha egyszer nem őrizték meg őket, arról egy kicsit később.

Egészpályás letámadás

Ugyanis a német mamutvállalat ügyvédei váratlanul támadásba lendültek, arra hivatkozva, hogy Oroszi László anyagi igényei a hosszadalmas pereskedés időszaka alatt gyakorlatilag elévültek.

Mindez a gyakorlatban két év újabb pereskedést jelentett, aminek végén egészen a Kúriáig mentek, ám itt is Oroszi Lászlónak adtak igazat. Hennelné dr. Komor Ildikó ügyvéd (Sár és Társai Ügyvédi Iroda) és Lantos Mihály szabadalmi ügyvivő (Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft.) szerint precedens értékű döntés született, és egyértelművé lett, Oroszi László gazdagodás visszatérítési igénye nem évült el.

Mindezek után, 2014-ben benyújtották az anyagi igényeket. A feltaláló jogi képviselői szerint az Adidas Budapest Kft. két módon is gazdagodhatott Oroszi szabadalmával: egyrészt közvetlen haszna volt a két cipő forgalmazásából, másrészt a „kiemelkedően sikeres cipők szignifikáns márkaérték-növekedést jelenthettek az Adidasnak”. Ehhez tudni kell, hogy az Adidas ebben az időszakban a technológiai újításait állította marketing-kommunikációja középpontjába.

Ami a cipők eladásából származó gazdagodást illeti, ennek kiszámítása elvileg pofonegyszerű dolog lett volna az Adidas által közölt adatok alapján. Ám ezekkel több minden nem stimmelt.

Legfőként sokkal kevesebb darabszám szerepelt bennük, mint amennyit a felperes által előállított két tanú – egy konkurens márka kereskedelmi igazgatója, illetve az egyik legnagyobb hazai importőr vezetője – egymástól függetlenül állított. Úgy nagyjából a tizede. Az Adidas Budapest Kft. ezer pár körüli mennyiségről beszélt évente, ezek a tanúk azonban megközelítőleg 10 000 párra becsülték a mennyiséget.

Az Adidas ügyvédei emellett azt is állították, hogy Magyarországon a vásárlókat nem befolyásolta, hogy a cipők ázsiója miatt a cég ázsiója is megnövekedett. Illetve a "fedési hányad" fogalmát használva arra hivatkoztak, hogy az irányítósávok léte csak kis mértéket képvisel a cipő értékében, így a gazdagodásból is csak arányosan sokkal kisebb mérték illetheti a feltalálót.

Azaz szerintük Oroszi úr nem egy irányítósávos futballcipőt talált fel, hanem csak az irányítósávot magában, amit aztán épp egy futballcipőre tett rá.

Nem, nem és nem

2016 áprilisában az elsőfokú bíróság három fő kérdésben is inkább az Adidas álláspontját fogadta el:

  • 100 százalékban elfogadta az Adidas adatszolgáltatását.
  • Nem fogadta el a márkaérték növekedésével kapcsolatos felperesi érvelést.
  • Többségében helyt adott az Adidas "fedési hányad"-ra mint csökkentő tényezőre való hivatkozásainak, így egynegyedére, azaz 25%-ra kellett csökkenteni az Adidas által közölt adatokból számított, Oroszinak járó gazdagodási összeget.

Az ítélet Oroszinak felért három mélyütéssel, de természetesen nem adták fel, fellebbeztek, akárcsak az Adidas Budapest Kft.. A fedési hányadról hozott döntést továbbgondolva újabb tényezőkre utaltak – például, hogy az irányítósávos felületet csak a játékszituációk egy részénél használják a játékosok –, és azt kérték a másodfokú bíróságtól, hogy az Oroszinak megítélendő összeget még tovább csökkentse.

Pedig azt sokkal inkább növelni kellett volna. Az elsőfokú eljárásban az Adidas által előállított tanú meghallgatásán ugyanis előkerült egy meglepő és nagyon lényeges információ.

Románia?!

A tanú ugyanis a bírósági tárgyaláson feltett egyik kérdésre válaszolva elmondta, hogy az Adidas Budapest Kft. nemcsak Magyarországon árult Adidas termékeket, de ők látták el a román piacot is. A feltaláló oldalán szinte nem is akarták elhinni, amit hallottak, hiszen ezek szerint a romániai exportból származó bevétellel is növelni kellett volna az általuk „gazdagodás visszatérítéseként kért összeget”, mert korábban csak a magyar piac igényei és ismeretei alapján becsülték meg a kért összeget.

A végjáték

Az ítélőtábla végül 2016. november 8-án hirdetett ítéletet. A fedési hányad kérdésében megfordították a korábbi döntést, azaz a felperesi állásponttal egyezően 100 százalékra emelték a korábbi 25% helyett a fedési hányad mértékét. Egyebekben azonban az ítélőtábla lényegében elfogadta az elsőfokú bíróság számításait és indokolását.

30-70 arányban

A bíróság úgy is határozott, hogy 70%-ban Oroszi úrnak kell viselnie a perköltséget, amelyet ugyan beszámíthat az Adidas Budapest Kft. által a jogerős ítélet alapján neki fizetendő összegbe, de a maradékot jórészt így is elviszik majd azok a régi kölcsönök, amiket még a barátaitól, ismerőseitől vett fel a kilencvenes évek végén. Hogy megvalósítsa álmát, és Magyarországon gyártsák a világ legjobb futballcipőjét.