Érdekel a sport? Szereted a sikersztorikat?
Most 184 olimpiai arany történetét olvashatod el féláron!
Két új olimpiai sportág bevezetését fontolgatják
A BBC híre szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság provizórikus, azaz ideiglenes jelleggel olimpiai sportágnak tekinti a thai bokszot, illetve a "cheerleading"-et. A cheerleading az észak-amerikai sporteseményeken, leginkább az amerikai futball mérkőzéseken szokásos koreografált szurkolásból kialakult sportág.
A NOB elismerése egyrészt évi 25 000 eurós anyagi támogatást jelent az említett sportágaknak, másrészt három év múlva pályázhatnak az olimpia hivatalos programjában való szereplésre.
A bejelentés alkalmával a NOB sportokért felelős igazgatója elmondta, hogy a státusszal a cheerleading növekvő népszerűségét, és a fiatalok felé való nyitottságát ismerték el. A sportág nemzetközi szervezetének több, mint 100 nemzeti szövetség tagja, az igazolt versenyzők száma pedig megközelíti a 4,5 milliót.
A thai bokszot pedig 135 országban képviseli nemzeti szövetség, közülük majdnem 60-at az adott ország olimpiai bizottsága is elismer. Az igazolt versenyzők száma világszerte majd 400 000.
Mindkét sportágnak van magyar szövetsége is.
Az új sportágak alapesetben hét év után kerülhetnek fel az olimpia programjára, ám a rendező országok kiválaszthatnak bizonyos sportokat egyszeri szereplésre. A 2020-as játékok házigazdája, Tokió már korábban jelezte, hogy a baseball/softball, a szörf, a karate és a falmászás biztos helyet kap náluk az programban.
Mi az a cheerleading?
A versenyszerű cheerleading ma már lényegesen különbözik a sporteseményeket kiegészítő látványosságtól. A versenyeken a csapatokat a bemutatott tornaelemek, táncmozgások és veszélyes mutatványok alapján pontozzák. Alapelemnek számítanak a több ember magas gúlák, és a dobások, amikor több ember egyesített erejével magasra dobják társukat. A cheerleading rendkívüli állóképességet és bátorságot kíván, sokan az egyik legveszélyesebb sportágnak tartják. Az Egyesült Államokban a középiskolai sportok közül a cheerleading felelős a legtöbb különösen súlyos sérülésért (halálos kimenetelű, maradandó károsodást okozó és súlyos sérülések).