Ez több mint szenvedély, ez életforma
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Mikor valakinek megemlítem, hogy nagy jégkorongszurkoló vagyok, mindig csodálkozva néznek. Mi a jó benne? Nem is látszik a pakk, meg amúgy is, olyan gyorsan történik minden. Mégis: aki egyszer a jégpálya mellett találja magát, onnantól visszavonhatatlanul a jégkorong szerelmese lesz. Hogy mi a titka? Ezt nehéz szavakkal leírni, ezért megpróbáltuk a Fehérvár AV19 egyik törzsszurkolójának útján keresztül megérteni.
Gábor rajongása a jégkorongért 1991-ben kezdődött. Mint sokan másokat, őt is szülei vitték a jégpályára, ahol ki is próbálhatta a jégkorongot. A játékoskarrier ugyan nem jött össze, de szurkolóként a Volán család tagja a mai napig. Őt kísértük el a Fehérvár legutóbbi EBEL-mérkőzésére, amit a budapesti Városligetben játszottak a nyitott pályás Winter Classicon a Red Bull Salzburg ellen. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Az elmúlt 25 évben Gábor kevés alkalommal hagyott ki hazai mérkőzést, csak betegség vagy családi elfoglaltság jöhetett közbe. Mint édesapjával viccesen megjegyezték, a törzsszurkolók közé csak kihalásos alapon lehet bekerülni, és ha ki is hagy egy meccset, a helye az állószektorban akkor is üres marad, ha telt ház van. A legnagyobb játékosnak természetesen ifj. Ocskay Gábort tartja, akit volt szerencséje a barátjának mondani. Több játékossal is baráti viszonyban van, van olyan, akitől dedikált ütője is van, de egy mérkőzéskorongra a legbüszkébb, amit az Alba Volán ajándékként ő dobhatott be egyszer a kezdőkörbe 25 éves szurkolói jubilálásának alkalmával. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Fanatizmusának egyik legékesebb példája a karján található Alba Volán-tetoválás. Ha teheti, idegenbe is a csapattal tart, amióta a Volán az osztrák bázisú Erste Bank hokiligában (EBEL-ben) játszik. A Fehérvár mellett a magyar válogatottal is ott van szinte mindenhol, legnagyobb emlékként a 2015-ös krakkói világbajnokságot emelte ki, ahol csodás szerepléssel, az utolsó meccsen a házigazdákat legyőzve jutott vissza a válogatott az elitbe. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Minden mérkőzés előtt rituáléval készül fel az estére. Egész nap a mérkőzés hangulatát próbálja felvenni, a csarnokban megszólaló rockslágerekkel, valamint X-boxon mindig lejátssza az aktuális meccset. Mint látható, rengeteg fehérváros kiegészítője van, ám érdekes módon a 25 év alatt a saját mez valahogy kimaradt. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Budapestre érve hatalmas sorok várnak a beengedésre a Városligetben. Utoljára három éve volt ugyanilyen rendezvény,és ugyanúgy a Salzburggal és a Klagenfurttal mérkőzött meg a Fehérvár. Akkor a Salzburgot 6-3-ra legyőzték. Gábor most egy szoros meccset várt, egygólos fehérvári sikerrel. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A jégkorongmeccsek fedett helyen sem kimondottan azok közé az események közé tartoznak, ahol kimelegedne az ember, persze a hangulatfokozó pálinka tud ezen segíteni. Szabadtéri eseménynél meg hatványozottan igaz, a hideg téli időjárás és a jég közelsége mellett még erős széllel is meg kellett küzdeni az este. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Gáboréknak évek óta kialakult szurkolói magjuk van, akikkel mindig közösen nézik a meccseket. A jégkorongszurkolók családjába könnyen beilleszkedik az ember, a társaság Gábor által bővült, aki elhívta magával még egy barátját, aki lelkes drukker lett, és beszívódott a hokiőrültek közé. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A Winter Classicon 4200 ember nézhette, ahogy a tabella 9. helyén álló Fehérvár AV19 játszik a dobogós helyen álló Red Bull Salzburggal. A két csapat közti rivalizálás elég erősnek mondható, a sokszor kirakatcsapatként aposztrofált, kanadai légiósokkal teletűzdelt osztrákok ellen mindig paprikás hangulatúak a mérkőzések. A szabadtéri élmény az osztrákok érdeklődését is felkeltette, szép számban érkeztek drukkerek Budapestre. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Ami a legszembetűnőbb különbség, ha a jégkorong drukkereket és a fociszurkolókat nézzük, hogy itt a konfliktusok apró jelei se tapasztalhatók. Ez tényleg családi esemény tud lenni, bár mi tagadás, pár sör után, a B-közép itt sem irodalmi stílusban bírálja a játékvezetőket. És amíg a pályán hatalmas rivalizálás megy a csapatok között, amit a szurkolók is átvesznek, a mérkőzés lefújása után szinte mindig nagy összeborulás van a két tábor között, mintha egy titkos társaság tagjaiként összekacsintanának, hogy igen, mi is hokidrukkerek vagyunk. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A mérkőzés egyébként harmatos lendülettel indult, kellett idő, míg a csapatok megszokták az új körülményeket. A meccs első gólját a Fehérvár szerezte Kóger Dániel révén, majd két osztrák találatra szintén Kóger válaszolt, így az első harmad után döntetlennel vonultak le a jégről a játékosok. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A rutinosabb meccsre járók az utolsó másodpercek előtt már megindulnak a büfé irányába, hogy elkerüljék a szünetbeli nagy rohamot. Gábor bevallása szerint – és ezt saját magam is alá tudom támasztani – fehérvári születésűként sokkal jobban megdobbantja az ember szívét, mikor több ezer ember skandálja szülővárosának nevét. A magyar szurkolók amúgy sem a feladásról híresek, az állás szinte mindegy is, ha a beleadott energia jó, akkor a szurkolás sem marad abba. Így érthető is, hogy nem véletlenül voltunk a nemzetközi sajtó címlapjain a májusi oroszországi világbajnokság alatt, azzal, hogy a magyar szurkolók a világ legjobbjai. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A második harmadban nem esett gól, és nagyon említésre méltó esemény se történt, így 40 percnyi játék után joggal reménykedhettek egy szoros utolsó harmadban és esetleges győzelemben a kilátogatók. Ami aztán következett, arra se a fehérváriak, de titkon még a salzburgiak se nagyon gondolhattak. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A fehérváriak masszívan az öltözőben maradtak az utolsó periódusra, ezt a tíz perc alatt bekapott négy gól is jól jelezte. Szokás mondani a csapatsportágaknál, hogy a szurkolók plusz egy embert jelentenek a pályán, és ez itt se volt másképp. A kezdeti döbbenet után, hangosan zúgott a "Soha ne add fel", a "Mindent bele" és minden ilyenkor használandó rigmus. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
De ami igazán közösségé kovácsolja a jégkorong-társadalmat, az a játékosok és a szurkolók kapcsolata. Kivétel nélkül mindig megállnak egy kedves szóra a szurkolókkal, minden mérkőzés után kiemelik, hogy mennyire fontos játékosként kiszolgálni a közönséget. És a drukkerek sem hálátlanok, a Winter Classicon is élőképpel lepték meg a játékosokat, valamint elég arra emlékeznünk, hogy a magyar válogatott összes meccsén elénekelték a magyar himnuszt, a mérkőzés kimenetelétől függetlenül. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Az EBEL-mérkőzés viszont most rémálomba fordult, az utolsó harmadot 6-0-ra nyerte a Salzburg, így kiütéses, 2-8-as győzelmet aratott. Érthető okokból a "Szép volt fiúk" most elmaradt, de a szokásos jutalomcsokik dobálása azért nem. Ezzel a vereséggel a Fehérvár visszacsúszott a 10. helyre, míg a Red Bull a második helyre jött fel a három ponttal. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
A lefújás után még hosszú percekig zengett a Vajdahunyad vára előtt fekvő lelátó. Bár a játék képével Gábor sem volt teljesen megelégedve, sokat szomorkodni nincs idő, hiszen pénteken újabb mérkőzés jön Budapesten, a Klagenfurt ellen. Búcsúzásul Gábor elmondta, hogy aki egyszer jégkorongdrukkeré válik, az örökre az is marad, hiszen ez több mint szenvedély, ez életforma. (Fotó:
Molnár Zsolt / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
