Márk
7 °C
21 °C

A két magyaré az olimpia legdermesztőbb meccse

2016.08.09. 19:49

Imre Géza 20 év után jutott olimpiai elődöntőbe, az atlantai olimpián bronzérmes lett, a harmadik helyért csapattársával, Kovács Iván vívott.

Most a nyolc közé jutásért került össze egy csapattársával, mégpedig Boczkó Gáborral.

A négy pást körül mindenhol őrjöngtek a szurkolók, a svájciak hozták a kolompjukat, a japánok üvöltöztek, a franciák a bevált rigmusukat használták, a magyar asszó melletti szektorban dermedt csend volt. A dermesztő hangulatot néhány bekiabálás sem törte meg.

Nincs ennél rosszabb, amikor két magyar összekerül, mert nem lehet egyiknek sem szurkolni, és az egyiktől mindenképp elveszi az esélyt az, akivel majd pár nap múlva a csapatban majd nagyot kell alkotni.

Udvarhelyi Gábortól ezért kérdeztem még az olimpia elején, ilyenkor, mi a teendő, mert ráadásul mindketten a Honvéd versenyzői is.

Azt válaszolta, nem először fordulna elő ilyen eset, a múltban is úgy volt, most is ragaszkodnak hozzá, hogy a pást végében nem lesz edző, a két versenyző csak önmagára számíthat, és miután eldöntik, melyikük a jobb a győztesre hárul onnantól a fokozott figyelem.

Imre már az első három perc után vezetett, előnyét pedig a folytatásban növelte, és végül 15-8-ra nyert.

„Nagyon nehéz mérkőzés volt. Főleg lelkileg. Sokat kivett belőlem, hogy ennyire kellett koncentrálni. Ismerjük egymást minden mozdulatát, a gondolatainkat, hiszen klubtársak vagyunk, számtalanszor vívtunk egymás ellen. Már több mint egy évtizedet töltöttünk el a válogatottban, együtt is laktunk. Nem emlékszem, mikor vertem meg utoljára versenyen. Az egymás elleni mérlegünk milyen? Ezzel most nekem egy, Boczeknek pedig sok” - így értékelte a mérkőzésüket.

„Nem tudok mit mondani, ne haragudjatok. Kikaptam, ahogy láttátok. Majd Géza beszél helyettem. Jobb volt. Szurkolok neki, hogy nyerje meg” - ezek pedig már Boczkó szavai voltak.

Imre a végső győzelemhez az észt Novosjolovval szemben - ő írta ki a versenyző a címvédő Limardót - tett is egy lépést a végső siker felé. 3-1-es hátrányból azonban fordított, és már nem is hagyta magát.

„Nem volt egyszerű meccs, mert kétszeres egyéni világbajnokról van szó, mondta a győztes meccs után. Az elején, amikor egyszer-kétszer megütötte a pengémet, éreztem, hogy nagy baj van, azt sem tudtam, hogy fogom megfogni, visszatartani, nemhogy tust adni. Volt egy-két szerencsés találatom, ettől talán el is ment az önbizalma. Megtaláltam a vívása és a gondolatai ellenszerét.”

Az elődöntőben természetesen nehéz aszóra számít a francia Grumier-vel szemben, aki vezeti a világranglistát. Biztató jel lehet ugyanakkor, hogy csapatban idén egyszer vívtak, akkor egy tussal a magyar nyert.