Szilágyi Áron: Ez egy nagyon nehezen megnyert arany

Amikor 22 évesen a londoni olimpián bajnok lett, visszatérő gondolatuk volt a szakembereknek: nem először látjuk a dobogó tetején, lesz még Szilágyi Áron olimpiai bajnok.

Hogy a lehető leggyorsabban ismételt, az kivételes versenyzői képességét, mentális felkészültségét, valamint a mellette dolgozó stáb – pszichológus, lélektanász – eredményességét is mutatja.

Örök kérdése a sportnak, hogy a csúcsra először feljutni a nehezebb, vagy ott maradni. A jelenlegi kapitány szerint először feljutni.

A Vasas vívója négy éve nem volt esélyes – mind az öt riói aranyat az egyesület versenyzői szerezték –, de igazából senki sem lepődött meg a győzelmekor. Most céltábla volt, viszont már tudta, mit kell tenni azért, hogy ismét nyerjen, hiszen egyszer már összejött neki.

Nagyon sok párhuzam van a két győzelem között. Az első név a 2012-es rivális, a második értelemszerűen a mostani.

• Könnyű ellenféllel kezdett (maláj és mexikói),
• majd döcögősebb meccs jött (az olimpiai bajnok Csong és az Eb-győztes Bujkevics).
• Fordítania kellett (Hartung és Dolniceanu).
• Az elődöntőben viszont már dominált (Kovaljov és Kim).
• A két döntőben pedig egyaránt nyolc tust kapott. (Ochiuzzi és Homer)

„Nem volt könnyű ez a döntő” – állapította meg a meccs után. Az amerikai csak egyszer tudta legyőzni a magyart, egy New York-i versenyen.

Olyan taktikát kellett választani, amivel meg tudom törni Homer dinamikus, lendületes vívását, hogy ne tudjon lenyomni a pástról. Ez összejött.

3-0-s vezetésekor az volt a benyomásom, hogy feltétlenül le akarja törni a szarvát, és ha kapott is gyorsan két találatot, 8-4-gyel mentek pihenőre. Aztán ellépett, és 14-6 után már csak az volt a kérdés, mikor és hogyan fejezi be.

A zsűri is elfogadta, ha reklamált, pontosabban vitatott egy tust, és a bíró abszolút vele volt egy hullámhosszon.

„Voltak jó pillanatai Homernak, adott szép tusokat is, de szerencsére az asszó képe nem ez volt.

Londonban olyan állapotban vívtam a döntőben, ami lehet, hogy nem lesz még egyszer a pályafutásom alatt.

Most sokkal tudatosabbnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el, hogy ne figyeljek a közönségre, csak a következő tusra.”

A két győzelem között a legfőbb különbség,

hogy míg négy éve Somlai Béla ült a pást mellett, most Decsi András.

Kalandos életút az övé, vívócsaládból származik, még nincs 40 éves, de már volt hongkongi és szingapúri kapitány, a testvére, Tamás is itt volt Rióban, és egy vitatott csörtében legyőzte őt rögtön az első fordulóban az orosz Kovaljov.

Szilágyi invitálására jött haza Ázsiából, nem kis felelősséget vállalva. Hiszen könnyen magyarázkodásra szorulhatott volna, vele nem sikerült feljutni a csúcsra, bezzeg az előddel igen. Könnyen megkaphatta volna, csak rontott rajta.

„Jó volt, hogy Decsi András ott volt mögöttem, bármikor kinéztem rá, mindig megnyugtatott, csak a következő tus számít. Ez mindig jól jött, visszarántott az asszóba, úgyhogy hálás vagyok neki ezért. Nagyon jól megértjük egymást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Egy ilyen jó felkészülés aranyéremmel párosult, ami szenzációs, de természetesen az előző edzőimnek is hálás vagyok, nélkülük nem lennék az a vívó, aki ma vagyok.”

Somlai Béla azt mondta róla négy éve, hogy Szilágyi technikája olyan kifinomult, mintha Puskásé volt a futballpályán.

Ezúttal is adott elegáns tusokat, robbanékony volt, a közönség többször felhördült, látva szárnyalását. A külföldiek ezúttal is megállapíthatták, amit négy éve, hogy lebegett a páston.

„Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt, mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam. Nehéz pillanatokat kellett megoldanom már a második asszómtól kezdve, mindent kiadtam magamból. A küzdeni tudással, a koncentrációm tudatos erősítésével és a megfelelő taktika megválasztásával sikerült megnyernem a csörtéket” - foglalta össze, miben keresendő a válasz a sikerre.

A második győzelemnél érdemes megállni egy pillanatra, mert a fehérorosz Bujkevics taktikusan tette döcögőssé a meccset, más esélye nem lévén, hiszen robbanékonyságban nem veheti fel a magyarral a versenyt.

Mivel nagyon elhúzódott a csörte, igen kevés ideje maradt, hogy a harmadik ellenfelére készüljön, eközben kitisztuljon az agya, felelevenítsen régebbi asszókat, maga elé képzelje, milyen megoldásokra lesz szüksége. Nem utolsósorban, mit kell kivédekeznie, mi a román legfőbb erőssége.

Decsi ezért különféle praktikákkal húzta az időt, mert néhány perc is nagy segítséget jelentett a regenerációban, a gondolatok rendezésében. Hiszen neki negyedóra jutott, míg az ellenfélnek nagyjából 30 perc. 

„Mondtam, persze, mindjárt, csak még beköti a cipőjét. Vagy épp mindjárt itt lesz, de hát vécére kell mennie.”

A második győzelem ugyanakkor lélektanilag nagyon fontos volt, mert leesett róla a teher.

„Azt elképzelhetik, milyen fizikai és mentális állapotban voltam egy megerőltető találkozó után, és már ott volt a következő rivális. Sikerült összekapnom magam, ezek után már az ott mutatott teljesítményemmel is elégedett lehettem. Az elődöntőben szép tusokat tudtam adni, a fináléra pedig jó taktikát választottunk, ami mindent vitt.”

Miután bejutott a döntőbe – Kimmel meggyűlt már a baja, de ez nem az a nap volt, mert a forma kihegyezése a legjobban sikerült –, úgy töltötték ki azt a szűk másfél órát, hogy először megnézték a másik elődöntőt.

Megtervezték a taktikát, majd 20-25 perc pihenés következett, majd újra bemelegített, és fellépett a pástra.

„Nincs idő azon agyalni, hogy úristen, olimpiai döntőben vagyok, megvannak a feladatok, amiket végig kell zongorázni. Tudom, milyen nyomást kell jól kezelni egy olimpián. Azt is tudom, milyen gondolatokat nem szabad beengedni, és mi az, amire egy asszó előtt feltétlenül figyelni kell. Ezek a tapasztalatok szerencsére végigkísértek.

Nem mondom, hogy ezáltal könnyebb volt megnyerni az aranyat, de az biztos, hogy ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna. Nagy erőt adott, hogy egyszer már megcsináltam.”

Nem gondol nagy ünneplésre, először is vizet fog inni, hogy a doppingvizsgálaton ne kelljen sokáig várakoznia.

Aztán éjjel még biztosan zakatolni fog az agya, és átgondolja, hogy pontosan mi történt, hogyan jutott el idáig.

Eljátszott a gondolattal, hogy milyen csapathoz tartozna, ha megnyerné a második olimpiai aranyérmét.

Pontosan tudta, hogy rajta kívül négy embernek sikerült a címvédés, Kárpáti Rudolfnak például, akinek a nevét viseli a budapesti világkupaverseny.

„Örülök annak, hogy ezt a magyar hagyományt feleleveníthettem. Nagyon büszke vagyok. Fontos a hagyományok őrzése és az emlékezés a régi sikerekre, amik útra indítottak bennünket.”

Ha pedig arra kíváncsi, hogy a kiváló matekos Szilágyi a páston használja-e a valószínűségszámítást, akkor ezt a cikket ajánljuk.