Irén, Írisz
6 °C
15 °C

A babonám miatt féltem kicsit, nem értettem, miért vagyok fél 12-kor egyedül az uszodában

2016.08.17. 17:46
Hosszú Katinka örül, hogy 27 évesen nyert olimpiát, mert már meg tudja becsülni. Arra is felelt, miért 27 évesen ért a csúcsra. Beszélt a babonáiról, és hogyan dönti el a futamot már a vízbe ugrás előtt.

A versenyeit három arany- és egy ezüstéremmel befejező úszó, Hosszú Katinka a hét elején meglátogatta a riói Magyar Házat, ott találkoztunk. Az olimpiák történetében először alakítottak ki ilyet, hogy a helyszínen lévő sportolók otthon érezhessék magukat, ha kedvük támad elhagyni az olimpiai falut, vagy unják az ottani kosztot.

Azzal kezdte, hogy a szurkolásról fog szólni az olimpia második hete, és a következő napokban ő lesz a legnagyobb magyar drukker, teljes gőzzel buzdítja majd a társait.

„Furcsa nekem, hogy az írták ide a névtáblámra: olimpiai bajnok. Még mindig nem sikerült felfognom.

Most kezdem el érzékelni azt is, hogy mennyi embernek jelentettek sokat az eredményeim, rengeteg gratulációt kapok. Igyekeztem örömet okozni nekik” - jelentette ki.

Megerősítette, benne van a tűz az utolsó döntő, vagyis az ezüst miatt. Így legalább szembesülhetett azzal, hogy van még min javítani, hogy egyszer majd 200 háton is aranyat szerezzen.

„Álmodni sem mertem volna a 3 aranyról, ez valami hihetetlen. Külön pluszt jelentett, hogy a családom végigszurkolta a versenyeimet. Aggódtam egy kicsit, mert ilyen még soha nem volt, még egyszer sem kísértek el.

A babonám miatt féltem egy kicsit, mi lesz, ha éppen előttük nem sikerül, de Shane rávett, hogy legyenek itt. Ebben is igaza volt, mint sok minden másban. Így volt teljes nekem az előző csodás hét.”

Kifejtette, hogy annyira más úszóként és más emberként állt rajthoz, mint Londonban, hogy az összehasonlítás is nehézkes. Akkor kint járt egyetemre, teljesen másképp készült. Iszonyatosan nagy ez a különbség.

Egy példával érzékeltette, miért volt fontos a számtalan verseny és világkupa a felkészülési időszak négy éve alatt.

Charlotte-ban két évvel ezelőtt az amerikai Katie Baker megköszönte neki, hogy nagy versenyre kényszerült vele szemben, mert így végre egy percen belül tudott úszni életében először 100 háton.

„Legyőztem akkor. És beugrott, hogy annak ellenére, hogy az övé a négyes pálya és ő a favorit, nekem pedig még csak érmem sem volt 100 háton, most sem lehet más a végeredmény. Amiatt nem, mert akkor Charlotte-ban mögöttem volt. Mindent tudtam róla. Hogy az utolsó 15 métert kell nagyon megnyomnom, mert ő addigra már ki szokott fulladni.

Nagyon jó érzés bemenni úgy abba a szobába, ahol már csak magunk lehetünk, vagyis a call roomba, hogy körülnéztem, és csak olyan arcokat láttam, akiket már legalább egyszer legyőztem. Vagy Európában, vagy Amerikában. Ebben a helyiségben nagyon sok verseny dől el.

Például az enyém is eldőlt Londonban, négy éve. Olyan mérhetetlen önbizalmat adott ellenben nekem az elmúlt négy év, amiből lehetett táplálkozni. Ha fáradtan legyőztem az ott ülők közül jó néhányat régebben, akkor kipihenten nem lehet gondom. Az volt a tervünk, hogy álmomból felkeltve is tudjak 4:30-at úszni 400 vegyesen. Rutinból. Annyi most is elég lett volna egyébként. A világcsúcs már csak a ráadás volt. Az volt a tervünk, ha rosszul megy, ha rossz napom van, akkor is legyen meg az aranyérem. Ha a 400 vegyes menni fog, akkor a többi számmal sem lehet gondom. A vegyesre való jó felkészülés tökéletes alapot adott a többi versenyre. Ezért nem is izgultam egyszer sem. Nemcsak a vegyesnél, máskor sem.”

A ciklus alatti sok utazás azért is volt jó, mert elősegítette a riói akklimatizációt. Le tudták mérni, mikor nyújt jó teljesítményt. Rióba is úgy érkeztek, hogy miután hatkor leszállt a gépük, este 11-kor az uszodában voltak.

„Csodálkoztam, hogy mások akkor már elmentek, és fél 12-kor egyedül voltam az uszodában. Éjfélkor még volt versenyszámom, nem értettem a többieket. Mi hajnal kettőig egyszer sem feküdtünk le, én eközben mindent megtettem, hogy ne legyek álmos. Elég jól sikerült, ugye?”

A további terveiről annyit mondott, hogy kedden már biztosan újra ott lesz az uszodában, hétfőn még a családjával volt, akik este haza is utaztak. Nem azért megy az uszodába, mert azt mondja a férje, nem azért, mert muszáj, hanem egyszerűen jólesik neki, imádja az úszást.

Nem volt ez mindig így, hiszen az édesanyja felidézte nemrég, kapott tőle egy üzenetet 2008 júliusban: „nem neked kell úszni.” Akkor biztatni kellett, hogy nem adhatja fel.

„Amikor Amerikába értem, élveztem, hogy hetente versenyek vannak. Azokon nyertem. Akkor átfutott rajtam, mi lenne, ha még edzenék is. Mert edzeni nem szerettem, lassan úsztam.

Erre még rátett egy lapáttal Dave Salo, aki azt mondta a fiúknak, hogy itt van egy lány, és legyőz benneteket, hogy van ez?

Nem mondom, hogy nem lazítottam néha, ezt most már nem tudom elképzelni. Akkor azt hittem, hogy mindent kiadok magamból, de egész más most, mikor kiadok magamból mindent.”

A sokat emlegetett Shane Tusup-faktorról is szót ejtettünk.

Megint visszamentünk a 400 vegyeshez – a 4:26,38-as világrekordhoz, több mint 2 másodperccel javította meg -, amikor edzőjéről beszélt.

„Higgyék el, adta nekem az energiát az első döntőben. Láttam verseny közben, a gyorsúszásnál, hogy a parton ugrált. És mivel azt láttam, hogy ugrált, azt gondoltam, hogy ezúttal a piros vonal, vagyis a világcsúcs előtt vagyok. Volt harcom épp elég a rekorddal, idáig a rekord nyert.

Ha csak integet, akkor tudtam volna, hogy már utolért a vonal. Megint, mint már sokszor. Mivel ugrált, biztos voltam benne, hogy ez most egy kivételes idő lesz. Sokat jelent a szurkolása.

Szívroham közelében van néhányszor. Szíve szerint mondaná, hogy ne kamerázzák, mert nem a kamerák miatt harcol velem együtt, hanem mert így is sugározza az erőt nekem. Az ő munkája igencsak benne van ebben a négy éremben.”

Például a hátúszásban. Nagyapja hátúszónak szánta, aztán a vegyes felé ment.

Petrov Iván úgy értékelte, ha ezzel a sprinterekre jellemző frekvenciával végig tudja úszni, azzal forradalmasíthatja az egész hátúszást. Százon sikerült, kétszázon második lett.

„Azt hiszem, van még ebben a hátúszásban, lehet még csiszolni rajta. Ott is a világcsúcs az álmom. Nem lehetetlen 2:04-en belül úszni. Bár egyelőre még 2:06-on belül sem sikerült, úgyhogy a cél adott. Azért gondolom, hogy van még benne, mert nemrégiben kezdtem vele igazán foglalkozni újra. Míg a vegyest azért leúsztam néhány milliószor.”

Hosszú Katinka most 27 éves, a példakép, Egerszegi Krisztina 22 évesen már abbahagyta. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy most van-e a legjobb korban, úgy felelt, olyan nehéz megfogni, hogy mikor adja egy sportoló a maximumot. Találgatásokat ő is hall, és biztos benne, hogy szerencsés, mert nem égett ki korán, hiszen nem szeretett edzeni, így lehetett terhelni a szervezetét, ahogy idősödött.

„LeBron James mondása itt cseng a fülemben. Kik találták ki ezeket a számokat, éveket? Ki, mikor a legjobb? Honnan tudják ezt, amikor minden ember más és más.

Azt gondolom, hogy velem nem történhetett volna jobb, minthogy 27 évesen lettem aranyérmes, mert tudom, hogy min kellett eddig átmennem. Semmi sem történt véletlenül. Érettebb vagyok, meg tudom becsülni a győzelmeket, mert megküzdöttem értük. Minél idősebb egy sportoló, annál többet gondolkodik. Előfordul, hogy túlgondolkodja. Pszichológia az egész. Ha egyszerű mondatot hallok, nem szerencsés azon agyalni, na ezt vajon miért és miért most mondták nekem. Engem szerencsére nem kerített ilyen érzés hatalmába. Remélem, még nyújtható sokáig a legjobb időszak. 2020-ban még mindenképp ott szeretnék lenni a tokiói olimpián, az pedig nem kérdés, hogy jövőre, a vb-n úszni fogok.”