A Veszett kutya a brazilok közellensége lett

Kevés olyan szám van az atlétikában, amiben előre odaadták volna az olimpiai aranyérmet, mert valaki annyira kiemelkedik a mezőnyből. A rúdugrásban könnyen rávágták, hogy csak Renaud Lavillenie nyerhet, mert a francia olyan magasságokon jutott át, amiknek a közelében sem voltak az ellenfelei. Lavillenie túlzott önbizalommal és nagyképűséggel ment neki az olimpiának, amit elbukott, aztán tett róla, hogy közellenséggé váljon.

Az ugrószámok a fizikai képességek és az ügyesség mellett a taktikázásról, a lelki nyomás alá helyezésről is szólnak, ezért emeltetnek váratlanul vagy hagynak ki magasságokat a versenyzők. Lavillenie szinte minden versenyének abban a tudatban megy neki, hogy csak ő nyerhet, más kategóriát képvisel. És ezt érezteti is a többiekkel, nála nem létezik biztonsági kísérlet. Nagy magasságokon száll be, ami sokszor bejön, de éppen elégszer futott már vele lukra, hogy ne kísérletezzen ezzel. Mégsem tudja abbahagyni.

A rúdugrás döntőjekor az M4 közvetítésében a L'Equipe-ből idéztek, egy francia szakember mondta, hogy eddig is voltak jó francia rúdugrók (a Bubkával is küzdő Jean Galfionére talán sokak emlékeznek), de Lavillenie annyiban különbözik tőlük, hogy tud nyerni is. Erre utal a három Európa-bajnoki, két fedettpályás világbajnoki aranyérme és a londoni olimpiai bajnoki címe, de a versenyek elszúrásában is nagymester.

Szabadtéri vb-t sosem tudott nyerni, pedig már négyszer is közel járt hozzá (2009: bronz, 2011: bronz, 2013: ezüst, 2015: bronz). Tavaly is bronzérmet szerzett, utolsóként szállt be, 580 centin, miközben a legtöbben már 550-re is ugrottak. Lavillenie azt még át is vitte, de a következő, 590-es magassággal már nem tudott mit kezdeni. Nem volt rá lehetősége, hogy összerakja a mozgását. Az idei amszterdami Eb-t is túlarcoskodta. A döntőben csak 575-nél szállt be, háromszor rontott, érvényes kísérlet nélkül fejezte. Az Eb-t meg 560-nal megnyerték. A verseny után Lavillenie annyit mondott, bemelegítéskor simán átvitte kétszer is az 580-at, azért várt ki sokáig.

Az olimpiai döntőben is ő volt az utolsó, aki elkezdett ugrani, simán átvitte az 575-öt, az 585-öt, az 593-at és az 598-at is az eső miatt is megszakított és hosszúra nyúlt döntőben. Ezzel már azt hihette, hogy nyert. A még versenyben lévő Thiago Braz sosem ugrott ekkorát. A brazil kockáztatott, és bejött neki: 603-ra emeltetett, és sikeresen átugrotta. Lavillene kétszer rontott, majd 608-ra ment rá. Utolsó kísérleténél a brazil közönség próbálta megzavarni, kifütyülték, ahelyett, hogy tapssal adtak volna neki ritmust a nekifutáshoz, ahogy azt jobb helyeken szokás. Lavillenie-n így nagy volt a teher, nem tudta magát függetleníteni a más versenyeken is elég bunkón viselkedő, leginkább az amerikaiakat pfujoló közönségtől, és beintett egy nagyot. Igaza volt, de ezzel a gesztussal túl messzire ment.

#Rio2016 Las lágrimas de Renaud Lavillenie. Esto no era su sueño olímpico imaginado. Brasil tercermundista. pic.twitter.com/PRdmQa45lT

— José Luis (@josezaragocista) August 17, 2016

A közönségnek már az is elégtétel lehetett, hogy a francia rontott, és Thiago Braz lett az olimpiai bajnok, de a vereségbe beletörődni nem tudó Lavillenie folytatta a harcot. A verseny után az 1936-os olimpia náci, Jesse Owenst kifütyülő szurkolóihoz hasonlította a brazilokat.

Később aztán bocsánatot kért meggondolatlan nyilatkozatáért, de már késő volt. A kedden tartott eredményhirdetéskor is megkapta a magáét a braziloktól, újra kifütyülték a dobogón. Lavillenie láthatóan megtört, könnyek közt hallgatta végig a brazil himnuszt.

„Nincs tisztelet, nincs fair play. Ez az olimpia. Ha az olimpián sincs tisztelet, hol máshol kaphatnánk. Nagyon, nagyon szomorú vagyok, csalódtam a stadionban lévő brazil közönségben. Nagyon zavart, éreztem a szurkolók mocskosságát, ebben a sportban soha nem tapasztaltunk még ilyet" – mondta Lavillenie.

A Veszett kutya

A rúdugrás őrült sport, mindig életveszélyben vannak az atléták, hogy valaki ezt csinálja, őrültnek is kell lennie. Lavillenie-t is arrogánsnak tartják, Marion Lotout szövetségi edző viszont arról beszélt a Le Monde-nak, hogy ez csak felszín. A rúdugró az újságírókkal és a kamerák előtt tényleg nyers és barátságtalan, de a társaival nagyon is szívélyes, mindenkit támogat. Ebből lehetett is valamit látni a riói döntőn az amerikai Kendricksszel többször hosszan beszélgetett az ugrások között.

Lavillenie mindig is szenvedélyes és kockázatvállaló volt, nem véletlenül aggatták rá a Veszett kutya becenevet sem. Vannak nehezen kezelhető kitörései, de a szenvedélyességét a sportba is át tudta ültetni. Megszállottan edz, Lotout beszélt arról is, hogy míg más ugrók, 20-30 kísérletet végezek el három óra alatt, addig Lavillenie százat is leugrik. Minden gondolata a rúdugrás körül forog, a kertjében is van matrac és állvány, ha unatkozik, otthon is ugrik párat. A rengeteg ugrás hozzájárulhatott ahhoz, hogy Lavillenie minden időjárási körülmény között tudja hozni magát. Ezt tartják az egyik legnagyobb erényének, és azt, hogy vonzzák a szédítő magasságok.

Amikor először került a válogatotthoz, volt olyan edző, aki fizikuma miatt 1500-as futónak nézte. Lavillenie relatíve kicsi, 177 centi és 69 kiló, de éppen emiatt tud jó levegőmunkát csinálni.

A francia 2009-ben robbant be az elitbe, és alig van olyan világverseny, ahonnan ne nyerne érmet. A világcsúcsokat halmozó korszakos zseni, Szergej Bubka örökébe lépett. 2009-ben sikerült először átvinnie a hat métert, 601 centivel lett francia csúcstartó. Még ebben az évben, 22 évesen megszerezte első érmét világversenyen, a berlini vb-n harmadik lett. Aztán jöttek sorba az újabb rekordok és érmek: 2010-ben Európa-bajnok lett, majd 2012-ben ismételt és a londoni olimpiát is megnyerte.

2014-ben hozta minden idők legnagyobb rúdugrását, éppen Bubka versenyén, Donyeckben állította fel a 616 centis világrekordot. A korábbi csúcstartó is gratulált neki, hogy új korszakot nyitott.