Gellért, Mercédesz
10 °C
15 °C

Kész, megszűnt a világ körülöttem

16
2016.08.20. 16:59

A magyar női kajaknégyes történelmi aranyat szerzett, mert az 1992-ben győztes csapat nem tudta megvédeni a címét. A négy évvel ezelőtti győztes hajóhoz képest annyi a változás, hogy Kovács Katalin helyére Csipes Tamara került. Ugyanúgy Szabó Gabriella volt a vezérevezős, mögötte Kozák Danuta ült, hátul pedig az azóta gyereket szülő Fazekas-Zur Krisztina.

Három aranyat még sohasem nyert a női szakág, pedig sok olimpia kezdődött úgy, hogy erre minden esélyünk megvolt, valami azonban Rióig hiányzott.

A magyar egység 250-nél még hátrányban volt – negyedik helyen állt -, de aztán a táv második felében olyan sebességre kapcsolt, amit a riválisok megközelíteni sem tudtak.

Mivel Kozák Danuta is az egység tagja volt, három arannyal távozik Rióból, összesen pedig ötszörös olimpiai bajnok lett, vagyis utolérte Egerszegi Krisztinát és Keleti Ágnest.

Kozák első mondata az volt, hogy hihetetlenül nyugodt pályát mentek, bár nem tudja, hogy sikerült a rajtjuk.

„Gabi elöl jó csapást adott, hátulról pedig nagy erő jött. Erős lelkiállapotban fordulhat mindez elő” - magyarázta.

Kifejtette, nem tudtak sokszor gyakorolni, de ez volt a legtökéletesebb teljesítményük, amióta együtt vannak, edzéseken sem tudtak ilyen jól menni, mert akkor fáradtabbak, és természetesen nem versenyformában kajakoznak.

Nagy mosollyal mondta, hogy elégedett a három arannyal.

„Nem is tudtam és nem is akartam több számban indulni, nagyon kellett koncentrálni így is, hogy ez a három is meglegyen. Bőven elég volt ennyi mentálisan. Ez a döntő és arany volt a négy év koronája, hihetetlen, amit elértem. Örülök, hogy ezt bevállaltam.”

Egy mondással érzékeltette lelkiállapotát.

„Célozd a Holdat, és nem baj, ha nem éred el, mert akkor is a csillagok között vagy. Én pedig el is értem a Holdat, többre nem vágyhatok. Az edzéseken mindig a maximumot kellett hozni, ez volt a nehézség a felkészülésben, de megérte.”

Csipes Tamara az 1988-ban szintén kajaknégyesben győztes édesapja, Ferenc nyomdokaiba lépett, de még nem tudta felfogni. Apja készítette fel erre a szezonra, noha korábban voltak konfliktusaik. Az öröme egy győzelem után mindig rendkívüli – még otthon is -, de ez majd más lesz.

„Ha majd megnézem az érmet, és látom rajta az öt karikát, akkor fog tudatosulni bennem, hogy úristen, most már nekem is van ilyen, nemcsak apunak. Ez nem olyan, mint a többi öt otthon. Legyen az Eb vagy vb. Remélem, lesz még több olimpiai aranyam is” - beszélt érzelmeiről.

Abszolút tökéletesen haladtak az első csapástól az utolsóig, erősítette meg.

„Mondtam is a lányoknak, ég és föld volt a különbség a júniusi Eb-hez képest, holott akkor is a leggyorsabbak voltunk. Emeli az arany fényét, hogy megcsináltuk, amit tudunk. Kijött belőlünk, ami bennünk van. Nem rontottunk el semmit. Ami azért fontos, mert tudtuk, ha nem rontunk el semmit, akkor sikerülni fog. Nem is azért izgultunk, hogy milyen érem lesz, hanem azért, hogy ne rontsunk el semmit” - nyugtázta.

Fazekas Zur Krisztina már édesanyaként állt rajthoz. Londonban nem izgult, Rióban igen, mert már tudja, milyen megnyerni. És nyilván ő is ismételni akart. 

Más volt a verseny felépítése is, mert Rióban 4 napon át csak szurkoltak, és csak a végén került rájuk a sor.

„350-nél vezettünk, és ez nagy nyugalommal töltött el. Felszabadult vagyok, remélem látszik is rajtam, úgyhogy várom az ünneplést.”

Szabó Gabriella azzal indított, hogy nagyon magabiztosan állt a versenynaphoz, és ezt ne vegye senki nagyképűségnek.

„Csak rontok az összképen a sebességen, ha kinézek, ezért nem is tettem meg. Az utolsó ötven méteren viszont már szoktam kíváncsiskodni, ezt ezúttal is megtettem, és érzékeltem az előnyt. Nem foglalkoztunk azzal, hol leszünk a mezőnyben a rajt után, mert az edzések azt igazolták, hogy gyorsak is tudunk lenni, ha kell."

Most kezdi ízlelgetni, hogy háromszoros olimpiai bajnok lett, mint például Kovács Katalin vagy Janics Natasa.

„Egyszerűen megállt az agyműködésem a futam után. Nagyon tudatos 4 év van mögöttem, nagyon szépen felépítettem magam mentálisan. Most pedig megszűnt körülöttem a világ, mert sikerült az, amit elterveztem a szezon elején.”

A kajakos nőkön kívül más egység nem szerzett érmet Rióban, igaz ők három aranyat.