Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Ne aggódjatok, srácok, még nem lépek meg

2016.08.22. 14:46

Már a riói olimpia előtt is minden idők legnagyobb maratonistája volt a kenyai Eliud Kipchoge, aztán aranyával még egy lépést tett a halhatatlanság felé.

A legjobb maratonistáknak a világbajnokságok és az olimpiák szinte sosem jönnek össze. Egyrészt sokan el sem indulnak közülük, mert igazán sem a tavaszi, sem az őszi szezonba nem passzírozhatók bele a világversenyek. Jól keresni meg a major maratonokkal (London, Chicago, Berlin, New York stb.) lehet. Aki mégis elindul, az sem csinálja feltétlen végig, ha nincs érmes pozícióban, inkább feladja és spórol az erejével az előbb említett okokból.

Kipchoge azonban ezt nem tehette meg, már csak azért sem, mert félelmetes eredménylistával érkezett Rióba. A kenyai az olimpia előtt összesen hét maratont futott, ebből pedig hatot megnyert, a fennmaradó egyen pedig második lett, 2013-ban úgy kapott ki Berlinben, hogy a győztes Wilson Kipsang világcsúccsal győzött.

Kipchoge győzelmei mindegyikét nagy versenyen érte el, és mindegyiken óriási időket futott. Átlagban 2:04:22-es eredmény jött ki, sok futó mindenét odaadná, ha csak egyszer ilyen időt érne el. Idén Kipchoge is közel járt a világcsúcshoz, Londonban nyolc másodperccel maradt el Dennis Kimetto 2014-ben futott rekordjától (2:02:57), úgy hogy a londoni pályát nehezebbnek tartják, mint a berlinit.

Az olimpián ritkán nyernek nagy időkkel, már csak azért is, mert nincsenek fizetett iramfutók, így Rióban sem lehetett arra számítani, hogy gyors verseny lesz. Kipchoge volt a legnagyobb esélyes, nem véletlen, hogy mindenki őt figyelte. A később bronzérmes Galen Rupp mesélte, hogy még a verseny korai szakaszában, odaszólt nekik a csak a frissítője felvételéért gyorsító kenyai: „Ne aggódjatok, srácok, most még nem lépek meg!"

Aztán persze kilométerekkel később meglépett. Nagyjából 25 kilométerig nyugodt volt a tempó, ekkor az etióp Berhanu váltott iramot, amivel gyorsan megtizedelte az élcsoportot. Kipchoge 30 km után gyorsított, és szép lassan lerázott magáról mindenkit. Bebizonyította, nagyon jó feje is van a maratonhoz, és bármilyen körülmények között - esőben, nyulak nélkül - is képes nyerni.

A 2003-ban még ötezer méteren világbajnokságot nyerő Kipchoge mögött óriási munka áll, az Iaaf.org-nak mesélte az edzője, hogy az olimpia előtt heti 240 kilométereket futott. Egy átlagos edzésen 32 kilométert tett meg, vagy egyórás iramjátékot tartott hegyi terepen 13x3 percet keményen megfutva benne, de erőnléti edzéseket is tartott, míg futópályán 15-ször ezer métert nyomott le gyors tempóban, minimális pihenőkkel.  

Kipchoge  karrierje úgy kezdődött, ahogy sok más kenyai futóé. Farmercsaládban nőtt fel, távol településtől és iskolától, így már kisgyerekként futni kezdett, reggel és délután 3-3 kilométert tett meg.  Ez is segítette az állóképessége fejlesztését, ahogy az is, hogy gyakran biciklizett be Kapsabetbe kannákkal megrakodva, hogy eladja a család által megtermelt tejet. Szerencséjére a közelében lakott az olimpián és vb-n is ezüstöt szerző akadályfutó, Patrick Sang, aki tinédzser kora óta vezeti Kipchoge edzéseit. A futó ötezer méteren volt a legjobb, 2003-ban világbajnokságot nyert, de van olimpiai ezüstje és bronza is. A pályaversenyzéstől csak 2012 végén fordult el, miután nem került be Kenya londoni olimpiai csapatába. A félmaratonok után jött az első maraton, 2013 áprilisában pályacsúccsal debütált Hamburgban, aztán jött sorra a többi siker. Az utcai versenyeken már mindent elértek, már csak egy állomás van, a világcsúcs megdöntése.

„Igen, ott van a fejemben a világrekord megjavítása. Azt nem mondhatom meg, hogy mikor, de tudom, hogy képes vagyok rá" – mondta Kipchoge.