Adalbert
12 °C
21 °C

Hivatalos: Párizs és Los Angeles rendezhet olimpiát

2017.09.13. 19:53
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság időt nyert az olimpiai helyszínek kiosztásával, de a valódi olimpiai reformok elkerülhetetlenek. Budapest most pályázatig jutott, 2036-ban jöhet a következő esély.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) közgyűlése hivatalosan is eldöntötte szerdán Peru fővárosában, Limában, hogy a 2024-es olimpiai játékokat Párizs rendezheti, négy év múlva, 2028-ban pedig Los Angeles lesz a házigazda.

A NOB másodszor határozott úgy, hogy egyszerre két rendezőt jelöl meg, 1921-ben volt hasonló eset.

Párizsban száz évvel korábban volt olimpia, a francia főváros 1900 és 1924 után harmadszor kapta meg a lehetőséget, miután 2012-ben sikertelenül pályázott. Jóllehet a pontszámok alapján akkor a legjobb minősítést kapta. Sebastian Coe viszont olyan beszédet mondott, amivel Londont célba juttatta.

A franciák most az enyhe zsarolástól sem riadtak vissza, amikor erélyesen kijelentették, ha ezt sem kapják meg, soha többé nem pályáznak.

Los Angeles 1984-ben rendezett legutóbb – ez volt a csonka olimpia, a szocialista államok bojkottálták –, az amerikai város is harmadszor láthatja vendégül a világ legjobb sportolóit. 1932-ben volt még ott olimpia.

A NOB 130. kongresszusán a szavazás puszta formalitás volt.

A visszalépések után már előre előkészítették, hogy két időpontot is kiosztanak, és a szervezet ezzel nyert is négy évet.

Finoman szólva is hullámvölgybe került ugyanis a rendezési kedv a világban, Boston, Hamburg, Róma és Budapest lépett vissza a 2024-es pályázattól. A hamburgi hátrálás különösen fájó a NOB német elnökének, Thomas Bachnak.

A NOB azt szerette volna, hogy ne ismétlődjön meg az a sorozatos visszalépés, mint a 2022-es téli olimpia előtt, ami egyenesen sokkolta a világ sportvezetőit. Ukrajna kiszállása kevésbé volt meglepő, a jóléti skandináv államok (Norvégia és Svédország) közönye már sokkal inkább visszatetsző. Így akkor Peking és a kazah Almati versenyzett.

Agenda vagy városi legenda

A NOB ezután találta ki az Agenda 2020-at, amivel azt hirdette, hogy gazdaságos olimpiák jöhetnek, nem kellenek mindenáron a presztízsberuházások, gigantikus létesítmények. Szocsi 51 milliárd dolláros költsége mindenkit elrettentett.

Fontos NOB-szempont volt, hogy be lehet vonni a rendező városon kívül másokat is, ezzel pedig a kisebb városokat is helyzetbe lehet hozni a metropoliszokon kívül, ilyen lett volna például Budapest.

Azt ellenben a NOB nem láttatta egyértelműen, mitől lenne olcsóbb egy ilyen gigarendezvény, ha ugyanannyi idő alatt rendezik meg, és még több sportágat vonnak be, mint például legutóbb a golfot.

Nem utolsósorban, ha előírják - később jó eséllyel kihasználatlan - luxusszállodák építését, elsősorban a NOB-tagok és a szponzorok kényelme miatt, akkor hogyan vehető komolyan a spórolás, a költségek hatékony racionalizálása.

És vajon melyik NOB-tag szavazna jó szívvel arra, hogy az atlétikára, ami az olimpia második hetének legjelentősebb eseménye, elég csak 40 ezer néző, nem kell annak a duplája, mint például Londonban, 2012-ben.

A NOB-nak tehát majd csak 2028 táján kell szembesülnie azzal, hogy emelkedett-e a világban a rendezői kedv, vagy akkor is csak néhány város, állam fantáziáját mozgatja meg.

Budapest most a pályázatig eljutott, 2016 október hetedikén a határidő előtt beadta.

A valódi megmérettetés azonban elmaradt, pedig eredetileg jól felépítették a szavazatszerzési hajrát. A júliusi vizes világbajnokság mellett itt volt Győrben az EYOF (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) – az első ötkarikás esemény Magyarországon , és még itt volt szeptember elején a dzsúdó-vb is, a német NOB-elnök gyakorta látogatott Budapestre.

Az olimpiai népszavazás elmaradása a pályázati szakasz legelején, 2016 nyarán, és a pályázattal járó – többnyire átláthatatlan – milliárdos pénzköltés vitte sikerre a Momentum aláírásgyűjtését.

Ezek után nem maradt más hátra a kormánynak és Budapestnek, mint a visszavonulás 2017 februárban. Orbán Viktor álomgyilkosságról beszélt, persze tudta jól, ha van egy népszavazás 2017-ben, az róla szól inkább, mintsem az olimpiáról. 

De maradjunk a sportnál: a NOB-nál igen fontos feltétel a végszavazás előtt, hogy azok az országok rendezzenek csak, ahol kiugróan magas a lakosság rendezési szándéka, Atlanta (1996) jó példa volt arra, hogy nagyon sokan nem azonosultak a játékokkal.

Ha tartanak egy sikeres és meggyőző népszavazást a pályázat benyújtása előtt, akkor lett volna érdemes feltenni a kérdést, mire jutna Budapest a nagyágyúk között a surranópályán, és valóban tényleges esélyt kapnak-e a kisebb városok. Vagy az egész Agenda 2020 inkább csak szemfényvesztés.

A világszínvonalú uszoda így is megépült, a hangulata lenyűgözte a versenyzőket. A Puskás Stadiont fel kell építeni, mert abban 2020-ban futball-Európa-bajnoki meccsek lesznek. (Ha a mieink nem jutnak ki, akkor is.)

Ezek a létesítmények viszont az olimpia nélkül is megépültek volna,

ahogy várhatóan egy teniszstadion is lesz a Margitszigeten. Óbudán pedig már megvannak a tervek a kerékpáros velodrómra más kérdés, hogy pályaversenyzőnk alig van, és edző is. Nehezen látszik, kik használnák azt a létesítményt.

A magyar sport óriási kihívás előtt állt volna, ha 2024-re rendezőként ismeretlen sportágakat kellett volna meghonosítania, a semmiből felépítenie, edzőket igazolnia, hiszen a rendezőnek illik a rendezői joggal élni, és valamennyi sportágban csapatokat, versenyzőket indítania.

Franciaország és az Egyesült Államok már csak a mérete miatt is lényegesen kedvezőbb helyzetben van.

A legközelebbi olimpiai esélyt 2036-ra vagy 2040-re kapja Európa, hiszen a vetésforgó-elv alapján Ázsia és Ausztrália kerülhet sorra 2032-ben. Feltéve, ha az ausztrálok egyáltalán sorra akarnak kerülni.