Kelemen, Klementina
3 °C
7 °C

Volt egyáltalán ilyen pocsék éve a magyar focinak?

D  YT20171007021
2017.11.10. 17:11

Miután napra pontosan öt hónappal az Andorra elleni égés után csütörtök este Luxemburgban is sporttörténelmi verést kapott a magyar válogatott, a 2017-es évben a mérlege igencsak látványos:

8 mérkőzésen csak 2 győzelem, mellé 6 vereség, mindez 8-16-os gólkülönbséggel.

Ez azt jelenti, hogy idén a megszerezhető pontok negyedét sikerült megszerezni (már ha játékból azt mondjuk, hogy a barátságos mérkőzésekre is úgy számolunk, mintha 3 pont járna a győzelemért, 1 a döntetlenért). Vagyis 2017-ben a magyar válogatott 25 százalékos hatékonysággal szerepelt, igaz, legalább a két győzelem tétmeccsen volt (augusztusban a lettek, októberben Feröer ellen).

Ha kedden a két ország első mérkőzésén a vb-résztvevő Costa Ricát sikerül is legyőzni, akkor is csak 33 százalékosra javul a mutató (ha döntetlent játszunk, akkor 26 százalékos lesz, vereség esetén 22 százalékkal zárjuk az évet). A luxemburgi és andorrai égések fényében könnyen olyan hangulatba kerülhetünk, hogy ennél pocsékabb éve sosem volt még a magyar válogatottnak.

De mikor voltunk a csúcson?

A magyar válogatott utoljára 1976-ot zárta veretlenül, a hivatalos meccseken 5 győzelem és 5 döntetlen volt a mérleg, vertük az argentinok, franciákat is. A mai pontozás szerint azonban ez "csak" 67 százalékos eredmény lenne a sok döntetlen miatt, miközben 1985-ben Mezey György válogatottja 8 meccsből 6 győzelemmel és 2 vereséggel 75 százalékot ért el.

Az 1947 utáni magyar fociban – addig évente csak 1-5 meccset játszottak – az abszolút csúcsot azonban 1951 jelenti 3 meccsből 3 győzelemmel, bár az 1954-es és 1955-ös eredménylista is impozáns: előbb 12 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség (de az is egy vb-döntőben!), majd 10 győzelem és 2 döntetlen volt az év egyenlege. Utóbbi volt az utolsó előtti veretlen év (az utolsó pedig a már említett '76-os).

   Gy D V Szerzett pont Arány, %
2017 2 0 6 6 25%
2016 3 5 4 14 39%
2015 5 3 1 18 67%
2014 4 2 3 14 52%
2013 3 4 2 13 48%
2012 4 3 2 15 56%
2011 7 1 3 22 67%
2010 4 1 4 13 48%
2009 3 0 6 9 33%
2008 4 4 2 16 53%
2007 6 0 7 18 46%
2006 4 0 4 12 50%
2005 3 3 7 12 31%
2004 8 0 7 24 53%
2003 3 1 6 10 33%
2002 3 3 4 12 40%
2001 2 4 5 10 30%
2000 3 4 1 13 54%
1999 2 5 3 11 37%
1998 6 2 1 20 74%
1997 3 3 5 12 36%

Ha azonban csak a számokból indulunk ki, a mostani naptári évnél volt már csapnivalóbb – igaz, más körülmények között, és igencsak régen. Mint a fenti táblázatból látható, az elmúlt hét évben 39-67 százalék között volt a válogatott eredményessége – a 39 egyébként éppen tavaly, ami valójában viszont az Eb-kijutás és csoportkörből továbbjutás miatt a magyar futball harminc éve nem látott sikerét hozta.

Rosszak már voltunk, de

Legutóbb 2009-ben fordult elő, ami egy most keddi győzelemmel megismétlődhet: 9 meccs, abból 3 győzelem és 6 vereség, vagyis 33 százalékos eredményesség. Igaz, akkor legalább még olyan csapatoktól kaptunk ki, mint a portugálok, svédek, románok, és nemcsak a kötelező győzelem jött össze Málta vagy Albánia ellen, hanem még a dánokat is legyőztük Rommedahlostul, Aggerestül, Sörensenestül. 2003-ban szintén 33 százalékon zártuk az évet (10 meccs, 3 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség), de legalább Luxemburgot még 5-1-gyel elintéztük – na jó, nem a luxembourgi pokolban –, bár akkor azért volt csúf 0-1 itthon az észtek ellen és 1-3 Lettországban, de ezzel együtt sokáig volt esély arra, hogy a 2004-es Eb-re pótselejtezzünk.

Melyik volt a válogatott legszörnyűbb éve?

  • 2150
    Még ennél is van lentebb
  • 1740
    Az idei
  • 132
    Matthäus 2005-ös csapata volt a mélypont
  • 109
    1994-ben volt a legnagyobb gyász

Az idén maximum lehetséges 33 százalékosnál rosszabb mutatóval 2005-ben, Lothar Matthäus emlékezetes kapitánykodása idején zártunk utoljára: akkor 13 meccsen 31 százalékot sikerült elérni. Igaz, kínos eredmény abban az évben csak egy volt, a Szaúd-Arábia elleni 0-0, ellenben vb-selejtezőn vertük Izlandot idegenben, 0-0-t játszottunk a horvátokkal és nem volt gond Málta ellen sem (4-0).

Ha kedden nem nyerünk, akkor ennél a Matthäus-féle 31 százaléknál is rosszabb mutatóval ér véget az év. De még akkor is messze vagyunk, legalábbis pusztán a számok alapján, az abszolút mélypontnál. Az ugyanis 1994-ben volt, amikor a magyar válogatott

12 meccset játszott, amiből 8-at elbukott a 4 döntetlen mellett, vagyis nyerni egyszer sem tudott.

Ez azt jelenti, hogy 11 százalékos mutatóval zártuk azt az évet, amely nagy részében Verebes József, majd az utolsó két meccsen Mészöly Kálmán volt a szövetségi kapitány.

Még a mélyponton is jobb volt?

És mi volt '86 után?

A modern magyar foci egyik legnagyobb töréspontjaként az 1986-os mexikói vébét szokták emlegetni, főleg a szovjetek elleni 0-6 miatt. De jó tudni, hogy abban az évben összesen 10 meccset játszottunk, amiből 5-öt megnyertünk, amik mellett volt egy döntetlen és négy vereség.

De még az irapuatói kudarc utáni év sem hozott olyan mélyrepülést, mint utólag gondolnánk: 9 meccsen 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség volt a mérleg (mai pontozással számolva 52%-os mutató), benne döntetlen mindkét akkor Németországgal, győzelem a görögök, lengyelek ellen.

Hasonlóan rossz teljesítmény nem volt azóta, de az azt megelőző majdnem száz évben is csak egyszer: 1920-ban három mérkőzésen 1 döntetlen és 2 vereség volt a mérleg – de azt a kort hiba lenne bármilyen szempontból összevetni a mostanival. Nyeretlen évünk akkortól 1994-ig egyszer volt, 1973-ban, amikor Illovszky Rudolf kapitánysága idején 6 meccsen 4 döntetlen és 2 vereség (vagyis 33 százalék) volt a mérleg.

De visszatérve 1994-re: ha a matek szerint rosszabb is volt az ideinél, ezt sok minden árnyalja. Elsősorban az, hogy akkor egyetlen olyan csapat sem volt, akit illett volna simán megverni. A 12 mérkőzésen olyan ellenfeleink voltak, mint Németország, Hollandia, Svájc, Ausztria, Dánia, Horvátország, Lengyelország, Belgium, Svédország, Mexikó. Talán egyedül a csak 1992 óta független Szlovénia elleni szombathelyi 0-1 volt kirívóan rossz eredmény – meg persze az 1-7 a Bergkamp, Rijkaard-féle hollandok és az 1-5 a mexikóiak ellen – , viszont a németek elleni 0-0 vagy a horvátok elleni 2-2 olyan eredmény volt, amit büszkén fel lehet mutatni.  2017-ből viszont már ilyet se tudunk megemlíteni (legfeljebb csak sokkal több új stadiont és akadémiát).

Amit viszont igen: a kevés lőtt és a sok kapott gól. Nyolc meccsen 8-16 a gólkülönbség, vagyis 1-2 az átlageredmény. Ennyire kevés gólt az elmúlt harminc évben egyszer lőttünk (2009-ben hatot), míg a meccsenkénti egygólos átlagot is az elmúlt harminc év második legrosszabbja (a 2009-es után, holtversenyben az 1994-essel). A védekezésünk mutatói még rosszabbak: a Feröer ellenit leszámítva minden meccsen kaptunk gólt, és az egy meccsre jutó kétgólos átlagnál is csak 1994-ben volt rosszabb.

Borítókép: Gulácsi Péter kapus a negyedik svájci gól után a Svájc - Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen a bázeli St. Jakob Park Stadionban 2017. október 7-én. A magyar válogatott 5-2-re kikapott. MTI Fotó: Illyés Tibor