A vidéki fiú, aki sokkolta az úszóvilágot

2017.07.28. 09:50

A riói olimpia úszóversenyeinek egyik nagy szenzációja, a legklasszikusabb szám győztese Kyle Chalmers volt. Az ausztrál 18 évesen nyerte meg a férfi 100 gyorsot. Egy évvel előtte még azt sem nagyon tudta, hogy az úszásra, vagy inkább az ausztrál futballra (a leginkább rögbire emlékeztető játékról itt olvashat) tegye fel az életét. Az úszó-világbajnokságra most nem jöhetett versenyzőként, mert pár hete volt egy kisebb szívműtétje, de nézőként azért ellátogatott Budapestre. 

„Egy ideje tudtam már, hogy nem indulok a vb-n, nem is gondoltam, hogy itt leszek, de végül eljöhettem promóciós feladatok miatt. Élvezem, hogy megnézhetem Budapestet, és hogy szurkolhatok a barátaimnak, persze azért fáj, hogy nem versenyezhetek. A szerdai esti döntőkön már kint voltam, sosem tapasztaltam még ilyen hangulatot, ahogy ötezer magyar szurkolása felrobbantotta az arénát Cseh László úszásánál."

Az úszó a vb-t nem vállalhatta be, de a múlt héten a dél-ausztráliai rövidpályás bajnokságon már indult. „Örültem, hogy visszatértem, jó volt újra versenyezni és találkozni a barátaimmal, de nehéz is volt, mert az agyam többet akart kihozni belőle, mint amit a testem engedett. Még nagyon sokat kell dolgoznom azon, hogy újra azon a szinten legyek, ahol voltam."

A szint pedig elég magasan volt, Rióban minden idők negyedik legjobb nem cáparuhás száz méterét úszta 47,58-cal. Az olimpiai aranyat meglepetésre nyerte meg, de azt mondta, eléggé magabiztosan érkezett a döntőbe, az első nap a 4x100-as gyorsváltóban 47 másodpercet úszott, ami jelezte, hogy nagy formában van. Azt mondta, ezután is elég nyugodt tudott maradni, folyton viccelődtek az edzőjével. „Hittem magamban, hogy nyerhetek, ha nem hiszel magadban, sosem leszel képes nagy célokat megvalósítani."

A döntőben ötven méternél még hetedikként fordult, és onnan sikerült nyernie. „Nem rossz rajt miatt volt, ez a taktikám. Szeretek hátulról megérkezni. Úgy terveztem, hogy Rióban 47,50-47,60 másodperc körül fogok úszni, ez összejött, és örülök, hogy ez lett az eredménye."

Előnye volt az is, hogy nem annyira figyeltek még rá Rióban, ugyan junior világcsúcstartóként érkezett, de a radar alatt volt, ahogy magára hivatkozott, egyszerű vidéki srácként. „Vidéken nőttem fel, egy 15 ezres városban, nem felejtem el, honnan jön a családom. Az olimpiai után azonban sok minden megváltozott. Ausztrália eléggé szereti a sportolóit, ezért folyton megállítanak, fotózkodnak velem, mindenféléről kérdezgetnek, fárasztó, de azért próbálom élvezni is."

Chalmers korábban azt nyilatkozta, hogy azért is nyerhetett Rióban, mert nem igazán tudta, kik az ellenfelei.  „Sosem néztem igazán az úszást, persze Grant Hackett és Ian Thorpe nevét ismertem, de nem voltak hőseim. Rióban Adam Peaty-vel haverkodtunk össze, és azóta is jó a kapcsolat."

Hogy az úszás minden részlete nem érdekli, az abból is kiderült, hogy Hosszú Katinka FINA-kritikájáról és az úszás még profibbá tételéről sem hallott. „Nem tudok erről semmit, nem igazán olvasok úszásról szóló cikkeket. De Ausztráliában sem igazán profi az úszás, a legtöbben munka vagy tanulás mellett űzik."

Amikor arról kérdezem, hogy mennyire érdekli a brazil Cielo Cesar 46,91-es világrekordjának a megdöntése, csak nevet. „Minden úszót érdekel, de nem üldözöm. Nagy dolog bekerülni a rekordok könyvébe, ha megtörténik, akkor benne is leszek, de nem nagyon törődöm vele." Chalmers szerint a cáparuhás csúcs nem is bírja majd nagyon sokáig, hiszen barátja és honfitársa, Cameron McEvoy is közel került hozzá. 

Chalmers apja profi ausztrál futballista volt, és úgy nézett ki, hogy belőle is az lesz. Egy darabig párhuzamosan csinálta az úszással, de aztán döntés elé állították. „A kazanyi világbajnokság előtt focizás közben eltört a csuklóm, és megsérült a bokám is. A nevelőedzőm mondta, hogy el kéne döntenem, melyiket sportágat csinálom tovább. Nehéz döntés volt, de akkoriban kötöttem szerződést az Ausztrál Úszószövetséggel, és hát az is segített az elhatározásban, hogy jobb úszó is vagyok, mint futballista. Abbahagytam a footy-t, most már csak szurkoló vagyok, de ki tudja, hogy a tokiói olimpia után mit fogok csinálni."