Vírus után ismét a csatamezőn Liu Shaolinék

Tizenegy hónap után végre ismét versenyezhetnek. Mennyire várták már ezt a pillanatot?

Liu Shaoang: Sportolóként a versenyek a legfontosabbak az életünkben, verseny nélkül nem élet az élet, ráadásul a legtöbb tapasztalatot mindig téthelyzetben szerezzük.

Liu Shaolin Sándor: Nemcsak a versenyt várom már nagyon, hanem mindent, ami ezzel jár, így az utazást is. Az viszont biztosan nagyon fura lesz, hogy nézők nélkül rendezik meg a versenyt. Egy évvel ezelőtt a debreceni Európa-bajnokságon telt ház előtt korcsolyázhattunk, kíváncsian várom, hogy a szervezők készülnek-e valami meglepetéssel, vagyis valamiféle atmoszférát odavarázsolnak-e a csarnokba.

2020-ban a koronavírus-járvány megrázta a világot, és ez önöket sem kerülte el. Milyen hatása volt a vírusnak a szervezetükre, volt-e bármilyen egészségi probléma ennek következtében? Mennyire vetette vissza a felkészülést? Milyen formában vannak most?

LS: Az elmúlt évben az volt a legnehezebb, hogy csak edzések voltak, márpedig ez a monotonitás, amely nélkülözi a versenyzést, az edzőtáborokat, az utazásokat, mentálisan „megbillentheti” az embert. De próbálom mindennek a jó oldalát nézni, és inkább hasznosítom ezeket a tapasztalatokat, tanulok mindenből.

LSS: Fizikailag visszavetett, ez kétségtelen, hiszen például a visszatérésem után nehezebben ment a levegővétel, éreztem, hogy fáradékonyabb vagyok. Mostanra elmúlt ez a fáradtság, és így visszatekintve mentálisan viselt meg igazán a koronavírus-fertőzés: nagyon nehéz volt otthon ülni, és várni arra, hogy leteljen a karantén ideje.

Két éve Dordrechtben és tavaly Debrecenben is remekelt a magyar férfiküldöttség, négy-négy aranyérmet szerzett az öt kategóriából. Mik a mostani célkitűzések?

LS: Soha rosszabbat a tavalyinál! A férfiváltó kizárása még mindig él bennünk, úgyhogy szívügyünk is, hogy ezúttal a csapattal is odaérjünk a dobogó tetejére, sőt, a tavalyi, debreceni Eb-n történtek miatt talán most még nagyobb is a fókusz a váltón.

LSS: A váltó debreceni kizárása kapcsán még mindig van bennünk tüske: szeretnénk kárpótolni a szurkolóinkat, és persze magunkat is ezek után, pláne úgy, hogy továbbra is azt mondjuk, az a kizárás nem volt jogos. Burján Csaba visszatért közénk, ő mindenképpen erősíti a csapatunkat, azt reméljük, hogy ő annyit hozzátesz ehhez a váltóhoz, hogy a bírók fejében meg sem fordul majd a kizárás gondolata a futamok után.

Tavaly jó formában várták a világbajnokságot, akkor azonban a koronavírus-járvány miatt törölték a szöuli rendezvényt. Március elején Dordrechtben méri össze erejét a világelit, ez a helyszín Európa-bajnokságon már hozott szerencsét. Meglehet a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók második, esetleg harmadik világbajnoki aranyérme is?

LS: Én már nagyon szeretném azt a világbajnoki aranyat, hiszen már csak a vb-cím hiányzik a kollekciómból, ráadásul tavaly a koronavírus-járvány, 2019-ben pedig a kéztörés akadályozott meg abban, hogy elinduljak a világbajnokságon, szóval éppen ideje lenne egy jó eredménynek a vb-n is.

LSS: Szerintem semmi sem kizárt.

Egy év múlva Pekingben rendezik meg a téli olimpiát. Jelent ez pluszmotivációt a felkészülés során?

LS: Eddig is úgy készültünk, hogy a pekingi olimpia lebegett a szemünk előtt, minden egyes napon Pekingre készültünk.

LSS: Mindenképpen, reméljük, meg is rendezik az olimpiát. Nagyon bízom abban, hogy ismételni tudunk, mi több, akár több győzelmet is szerezhetünk. Édesapánk kínai, így aztán Pekingben hatványozottan szeretnénk bizonyítani.

Milyen eredménnyel lennének elégedettek az ötkarikás játékokon?

LS: Szeretnénk jól szerepelni, de azért több mint egy évvel előbb nem igazán lehet megjósolni, mi történik majd az olimpián, pláne a mi sportágunkban, ahol gyakorta borul a papírforma.

LSS: Csakis az arannyal lennék elégedett, ez nem is kérdés.

Borítókép: HUNSKATE Média