A város, ahonnan minden bajnok menekülne

Hogy ez a 16 cím meddig marad, nagy kérdés, ugyanis bajnoki címek ide vagy oda, mindhárom csapat lépne a városból, amivel Oakland lenne az első, amit mind a négy profi sportcsapata elhagy.

Abból a városból, amiről szinte mindenkiben az a kép él, hogy San Francisco koszos, büdös, veszélyes szomszédja, ahol tombol az erőszak, rossz a közoktatás minősége, és épeszű ember csak addig teszi be a lábát, amíg feltétlenül muszáj. Csakhogy Oakland már rég nem ennyire borzasztó, bár ez aligha jelent bármit is az onnan menekülni vágyó csapatoknak.

Egy kikötővel indult minden

Oakland annak köszönhette felemelkedését, hogy az 1900-as évek elején az öböl másik oldalán található San Francisco kikötőjeként szolgált, így alig 30 év alatt megnégyszerezte a lakosságát. Ez a nagy növekedés persze lelassult, de amikor az AFL (American Football League) 1960-ban elindult, az egyik első célpont volt arra, hogy csapatot vigyenek a városba. Így született meg a Raiders.

1968-ban az Athletics baseballcsapata Kansas Cityből költözött Oaklandbe, majd három évvel később a Warriors kosárcsapat költözött át az öböl túloldaláról, és vette fel a San Francisco helyett a kicsit tágabb Golden State nevet.

Amikor a Warriors átköltözött, Oaklanden kívül csak öt másik amerikai városnak volt mind a négy nagy ligában profi csapata – 1967-76 között ugyanis Oakland Seals, majd California Golden Seals néven az NHL-ben is volt érdekeltsége a városnak.

A négy csapat két helyszínen osztozott, a Raiders és az Athletics az O.co Coliseumon, a Seals és a Warriors pedig az Oakland-Alameda County Coliseum Arenán (mai nevén Oracle Arena).

Az 1960-as évektől kezdve nemcsak a város sportélete kezdett fellendülni, hanem a politikai tevékenység miatt is komoly figyelmet kapott, hiszen innen indult a Fekete Párducok polgárjogi mozgalom. A két folyamatnak ugyan nem volt köze egymáshoz, de 1965-ben mégis összeért a két dolog egy pontban: A Raiders a New York Jets ellen játszott volna bemutatómérkőzést az alabamai Mobile-ban, de négy Raiders-játékos megtagadta a pályára lépést, mert a stadionban külön ültették a fehér és fekete nézőket – ezért végül a két csapatnak új helyszín után kellett néznie.

A Golden Seals aztán 1976-ban elköltözött Clevelandbe, majd meg is szűnt, a másik három csapat viszont – a Raiders egy rövid, Los Angeles-i kalandját leszámítva – maradt, de már nekik is elegük van.

A 60-as évek álma mára rémálom lett

A Coliseumot 1966-ban adták át, ezzel csábították ide a Raiderst és az Athleticset is (a Raiders 1960-tól három stadionban is megfordult az átadásig), emellé húzták fel az arénát, amibe később a kosár- és a hokicsapat költözött. A nagy vállalkozás hamar bejött, az Athletics 1972-74 között három címet nyert, a Warriors 1975-ben lett bajnok, a Raiders pedig 1976-ban nyerte meg a Super Bowlt, Oakland tehát a 70-es évek közepén a csúcson volt .

A sportkomplexumot egy hatalmas parkoló közepén, a városon kívül húzták fel, ami közel 50 évvel ezelőtt remek terv volt, mostanra viszont gyökeresen megváltoztak a szurkolói szokások, és sokkal kedveltebbek lettek a városok központjához közel épített helyszínek. Ez főleg a Warriorsra igaz – egy kosáraréna sokkal kisebb helyen elfér, mint egy baseball- vagy amerikaifutball-stadion, de az ő helyzetük sem annyira egyszerű, hogy csak beköltözzenek a belvárosba. A Raiders, Athletics páros helyzete pedig még ennél is nehezebb, ők ugyanis

A költözési szándék természetesen nem új, de az elmúlt években lett igazán fájó. A Raiders utoljára 1989-ben volt bajnok, azóta egy komolyabb fellendülése volt a csapatnak, 2000-től kezdve sorban háromszor bejutottak a rájátszásba, 2002-ben döntősek is voltak, de kikaptak. Azóta viszont az NFL egyik legrosszabb csapata lett belőle, a döntő óta csak két szezonban jutottak el 8 győzelemig, de elkezdett összeállni a csapatnál egy fiatal, tehetséges mag, ami kiránthatja őket a gödörből.

A szurkolóknak viszont soha nem volt túl rossz a Raiders, évtizedek óta Oaklandben vannak az NFL legőrültebb szurkolói, akik akkor is képesek reggel héttől az utolsó helyig megtöltött parkolóban sütögetni a meccs előtt, ha a liga második legrosszabb helyén álló csapatuk a tökutolsó Jacksonville Jaguarst fogadja.

Az Athleticsnek is jól indult a 2000-es évek eleje, négy év alatt háromszor voltak csoportgyőztesek, de 2011-ig újra visszaestek. Utána viszont sorban kétszer is újra megnyerték a csoportjukat, tavaly is bejutottak a rájátszásba, tehát újra elindult valami náluk (bár idén megint utolsók az American League nyugati csoportjában a szezon nagyjából felénél). De a Warriors felemelkedése a leglátványosabb: 1995-2012 között csak egyszer jutottak a rájátszásba, ez viszont az elmúlt három évben is sikerült nekik, idén pedig bajnokok is lettek.

Amíg egyik csapatnak sem ment, érthető volt, hogy el akarják vinni őket, hátha egy új helyszín a sikereket is meghozza, de amikor végre együtt lendült fel a három csapat, akkor nagyon fáj a helyieknek, hogy mindenki elmehet.

Hárman négyfelé?

A Warriors távozása szinte biztosra is vehető, hiszen a csapat egy hatalmas területet vásárolt a San Francisco Giants baseballcsapat stadionja mellett, ahol a 2018-19-es szezon indulására egy lélegzetelállító arénát húznának fel az öböl partján.

Bár a korábbi oaklandi polgármester, Jean Quan mindent elkövetett volna, hogy megtartsa a csapatokat, a januárban hivatalba lépett Libby Schaaf hasznosabb dolgokra, a rendőrségre és oktatásra költené a város pénzét, mint stadionokra és sportcsarnokokra.

Ennyire konkrét terv még nincs a Raidersnél és az Athleticsnél, csak az biztos, hogy nem akarnak sem a Coliseumban, sem együtt maradni. A csaknem 50 éve átadott stadion az utolsó olyan létesítmény Amerikában, amit egyszerre használ egy amerikaifoci- és egy baseballcsapat, de nem is ez a fő gond vele. Hanem az, hogy az MLB-ben a negyedik, az NFL-ben pedig a harmadik legöregebb létesítmény, illetve az, hogy ebből kifolyólag olyan rossz állapotban van, hogy időnként elönti a kispadokat a szennyvíz.

Az sem segít nekik, hogy Oakland mint város annyira vonzó, hogy amikor ide jönnek játszani az ellenfelek, inkább San Franciscóban szállnak meg. Még akár úgy is, ha tudják, hogy az Öböl-híd adott esetben le lesz zárva, ezért 2 órát kell buszozniuk az oaklandi stadionig, miközben 10 percre a pályától ötcsillagos szállodában lakhatnának.

A külön tervezett jövőben is csak annyi egyezik, hogy nem vágynak egymásra a csapatok, ugyanis mindkettő azt szeretné, ha a másik menne, ők pedig a mostani stadion helyén építhetnének egy újat. De a nagy várakozás közben kell a B terv is. A Raiders év végéig vár, hogy eldőljön, mi lesz a Coliseum sorsa, miközben már a San Diego Chargersszel tervezi a jövőt egy közös használatú stadionban Los Angeles melletti Carsonban. Eközben az Athletics joggal mutogatja, hogy nekik még 10 éves licencük van a stadion használatára, tehát ők miért mennének, de azért a biztonság kedvéért a legfelsőbb bíróságig mentek azzal a perrel, ami eldöntheti, hogy a San Francisco Giantsnek le kell-e mondania a San José-i médiajogokról, vagyis arról, hogy beköltözhet-e oda az Athletics.

Hogy mi lesz az egyeztetések vége, és hogy a három csapatából legalább egyet meg tud-e tartani Oakland, azt egyelőre nehéz megjósolni. A Warriors már igent mondott a San Franciscó-i visszatérésre, az NFL-ben is nagyon szeretnének újra csapatot Los Angelesben, a Raiders pedig hajlandó lenne a stadionon osztozni ott a Chargersszel, míg az Athleticsnek – ha a bíróság is a javukra dönt – lehet, hogy nehéz lesz nemet mondani a Szilícium-völgy fővárosára és annak hatalmas, egyre csak növekvő pénzügyi potenciáljára.

Ha ez így lesz, Oakland, a 70-es évek legsikeresebb amerikai sportvárosa lehet az első a modern korban, amely mind a négy major csapatát elveszti.