Óvodás védelemmel Super Bowlt nyerni?

Az elmúlt 25 éven belül mindössze a harmadszor találkozik az NFL legjobb támadósora a legjobb védelemmel a Super Bowlban. 1991-ben és 2003-ban is a jobb védelemmel bíró csapat nyert, a minden rekordot megdöntő Peyton Manning vezette Broncos azonban megtörné ezt a sort vasárnap a Seattle ellen. Mivel nagyon ritka, hogy a két legerősebb egység álljon egymással szemben a döntőben, megnézzük, mitől is olyan jók valójában.

Pete Carroll a 90-es években kétszer is megbukott az NFL-ben vezetőedzőként: előbb a Jetstől rúgták ki 1994-ben, majd a Patriots szakított vele 1999-ben. Két, kudarcba fulladt próbálkozás után (a Jets 6-5-ös mérleg után zuhant vissza 6-10-re, míg a Patriots 6-2-es kezdés után zárt 8-8-cal és maradt le a rájátszásról) nem sok edző kap még egy esélyt, Carrollnak azonban megadatott.

Ehhez persze kellett az is, hogy a USC egyetem 8 szezon alatt nyerjen két bajnoki címet és 83-19-es mérleget hozzon össze. Velük, illetve a Seattle-lel 2010 óta összesen 121 meccset nyert 45 elvesztett mellett, ami nagyon jó arány.

Ovis védelemmel lett a legjobb

Carroll első komoly edzői állása az Arkansas egyetem segédjeként volt, ahol Monte Kiffintől (aki jelenleg a Dallas Cowboys védelemért felelő vezetőedző-helyettese) tanulta meg a 4-3 under védelem alapjait. Ez lényegében annyit tesz, hogy négy falemberrel és három linebackerrel játszik, míg az under azt jelenti, hogy a támadósor gyenge oldala felé (amelyik oldalon kevesebb játékos van) tolódnak a falnál, az erős oldali linebacker pedig felmegy egészen a vonalra.

Ezt azonban nem tekinti szentírásnak Carroll, ez csupán az alapfilozófiája, amit kiegészít a szükséges változtatásokkal. A Jetsnél 1990-94-ig nem fejezte be a munkáját, mint ahogy a Patriotsnál is kevés volt erre három szezon, a USC fiatal egyetemistái pedig tapasztalatlanok voltak ahhoz, hogy megértsék a komplett rendszert.

Seattle-ben azonban szabad kezet kapott a csapat felépítéséhez, ennek pedig meg is lett az eredménye. Az első szezonban a 25. helyen állt a védelmük, egy évvel később már 7. volt, idén pedig nem volt náluk jobb védősor.

De mi áll ez mögött? Rengeteg újítás egyéni szinten, miközben alapfelfogásban az egyik legegyszerűbb sémát követi. A 4-3-as felállás mögött cover 3-at játszanak, vagyis a secondaryben a két cornerback és az egyik safety felosztja egymás között a pályát 3 zónára hosszanti irányban, és azért felelnek. Ha megnéznénk, a legtöbb amerikai középiskola cover 3-at játszik hátul, sőt szinte mindenhol ezzel kezdik az alapok betanítását, hiszen ez a legegyszerűbb védelmi forma. Mégis működik a világ legkeményebb ligájában, Carroll újításai miatt.

A védelem eleje a 4-3-as felállásból egyfajta hibridet játszik - a gyenge oldalon egy lyukért felelnek a védők, az erősön pedig kettőért, ezzel tehát ötvözi a tradicionális 3-4-es felállással az alapokat, egyúttal megoldja azt is, hogy a támadó fal 8 lyukára 7 védője van az erős oldali védőkkel, illetve az egyik safety bevonásával.

A képen 91-es számmal játszó Chris Clemons volt a következő fontos építőtéglája. A falembert (defensive end, DE) egy negyedik körös draft pickért és egy másik játékosért szerezte meg Philadelphiából, ahol már nem tartottak rá igényt. Clemonsnak egyetlen problémája volt: kicsi volt 4-3-as endnek, és nem volt elég fürge 3-4-es szélső linebackernek. Carroll ezt pont a hibrid védelemmel oldotta meg. Mivel az erős oldalon két védő jut három támadó falemberre, a gyenge oldalon 1-1-es párharcok vannak, azzal pedig elbír a 115 kilós Clemons. Ehhez azért kell az is, hogy vele átellenben, a vele azonos poszton játszó, mégis 146 kilós Red Bryant megtartsa az emberét, vagy embereit, ha épp úgy adódik.

Bryant a fal közepén játszott, amikor Carroll átvette a Seahawks-ot, de kitette a szélére, ez pedig kulcsmomentum volt. Bryant tipikus 3-4-es falember méretekkel bír, ezért is imitálja a 3-4-es védelem megoldásait a fal erős oldalán. Pluszban pedig leegyszerűsödik Carroll dolga is: könnyebb találni egy kezdőt és egy cserét a két különböző DE posztra, mint két jó kezdő 4-3-as vagy 3-4-es DE-et megfelelő cserékkel.

Hatalmas CB-kel nyitott új korszakot

Az igazán izgalmas dolgok azonban a secondaryben történtek. Carroll 2010-es visszatéréséig szinte minden csapatnál azonosan gondolkodtak a cornerbackekről: legyen 180 centi körüli, nagyjából 80, kilós és gyorsan tudja követni csípőjével az ellenfél mozgását.

Carroll ezt úgy, ahogy van, lesöpörte a Seahawksnál, és 185-190 körüli, 85 kilós, elképesztően erős védőkkel töltötte fel a hátsó sort. Ilyen Richard Sharman, Byron Maxwell és a tiltott szerek használata miatt eltiltott Brandon Browner is. A 180 centis és 86 kilós Walter Thurmond már a kisebbek közé tartozik náluk.

Sherman és Maxwell képes arra, hogy a legnagyobb elkapók ellen is felálljanak, sőt, adott esetben a vonalon tartsák őket a játék indulásakor, kizökkentve a behívott játékot a ritmusából. Shermanék mellé azonban kellett két jó safety is. Earl Thomas igazi főnyeremény lett náluk, nála nagyobb területet egyetlen játékos sem tud levédeni ma az NFL-ben, de ehhez páratlan ösztön és játékintelligencia párosult, ami miatt pótolhatatlan a Seahawks védelmében. Társa az a Kam Chancellor, aki egy letűnt kor safetyjeit képviseli: 191 centis és 105 kilós.

Van, ahol ekkora linebackerek játszanak, ő mégis safety, és azért nem kellett már nagyon sok csapatnak, mert a rengeteg új szabály miatt már nem lehet olyan keményen ütközni a pályán, mint pár éve, Chancellor viszont pont ebben jó - ez pedig kapóra jött a Seahawksnak. Mivel Thomas megoldja a feladatát hátul, Chancellor besegíthet elől is, de megvan a sebessége ahhoz, hogy a passz elleni védekezésből is kivegye a részét, nála keményebben pedig senki sem szerel.

A fenti négyes összerakása után Carroll a teljesen alapnak számító cover 3-at már variálhatta kicsit. Thomas a közepe, onnan lényegében bárhova odaér, és fantasztikus érzékkel látja meg, hogy mi a támadók szándéka. Neki köszönhetően a nála valamivel lassabb Chancellornek kevesebb a feladata. Sherman és Maxwell pedig a szélen amellett, hogy megtartja a zónázási feladatát, az első lépéstől követheti az elkapó mozgását a zónán belül, a vonalon kizökkentve őket, onnantól pedig tapadva rájuk. És mivel magasabbak, mint az átlagos cornerbackek, a magasra feldobott labdákat is le tudják halászni.

A linebackereknél Bobby Wagner szinte mindenhol ott van, de a többiek is igen gyorsak - KJ Wright rendszeresen besegít a passzok elleni védekezésbe, a 49ers elleni főcsoportdöntőben pedig Malcolm Smith tartotta a nála 20 kilóval könnyebb Shermannel a lépést és ért hátra, hogy labdát szerezzen. A védőfal erősségét pedig jól mutatja, hogy a nyáron drágán leigazolt Cliff Avril és Michael Bennett csak csereként fértek be idén a csapatba, holott lényegében bárhol máshol kezdők lennének.

Manning mindent lát

Velük szemben azonban az NFL történetének legjobb szezonját produkáló irányítója, Peyton Manning áll majd.

Manning mindig is híres volt arról, hogy már a játék indítása előtt tökéletesen szétszedte fejben a videóelemzés alapján azt, amit a védelem mutat neki. Minél jobban próbálja őt egy védelem megzavarni azzal, hogy eltér a legjobb sémáitól, Manning annál jobban örül, mert menet közben beépített, alternatív védekező játékokat kell megfejtenie - ez pedig gyerekjáték számára.

A Seattle azonban tudja ezt, ezért aligha fog sok újdonsággal jelentkezni az alap cover 3-hez képest.

De akkor mégis mit tehet Manning? Maximálisan kihasználja a fegyvereket, amik rendelkezésére állnak.

Amikor Denverbe igazolt 1 éves kihagyás után (a nyakát műtötték idegi sérülés miatt), a támadó-koordinátor Adam Gase-szel azon voltak, hogy a lehető legjobb formában húzzák rá azt a támadójátékot, amit az Indianapolisnál játszott, arra keretre, ami a Broncosnál volt. Ez pedig tökéletes páros lett, főleg idénre, Wes Welker megszerzésével. Idén 5 denverinek volt 60-nál több elkapása, négyüknek pedig legalább 10 touchdownja, ami jól mutatja, mennyi lehetősége van Manningnek.

A két szélen két hatalmas elkapót (Demaryius Thomas, 191 centi, 104 kiló és Eric Decker, 191 centi, 97 kiló) tudnak játszani, mellettük Welker középen azt csinálhatja, amit a Patriotsnál tökéletesen kifejlesztett - rövid passzokat kap el a védők között. A tight end Julius Thomas (196 centi, 113 kiló) már csak a hab a tortán, főleg, hogy amellett, hogy jól blokkol, nagyon gyors és remekül is kapja el a labdákat.

Velük pedig már lehet variálni, amire szükség is lesz. A Broncos előszeretettel áll fel 3 elkapóval, 1 futóval és 1 tight enddel (TE), az pedig lényegében mindegy, hogy a két oldalon 2-2, vagy 3-1 célpont van. A Seattle ellen célszerű lesz három célponttal dolgozni egy oldalon, hogy megtudják, mire készül a Seahawks.

Ha D. Thomas és Decker egymás mellett vannak, akkor Sharman mellett mindenképpen kell valaki arra az oldalra, aki megfogja a másik elkapót. Viszont ha Maxwell is vele tart, a túloldalon pedig nem marad cornerback J. Thomason, kész a baj, egy linebacker ugyanis nem tudja tartani a lépést a fürge TE-del. Viszont ha Maxwell marad az eredeti oldalán, Deckeren lesz egy gyengébb védő, vagy egy sokkal lassabb linebacker, ami megint csak nem ideális.

De az egymáshoz közel felálló elkapók segítenek semlegesíteni a Seattle védelmének legnagyobb erősségét - hogy meg tudják törni a vonalon az elkapók indulását. Ha nem a megszokott ritmusban futhatják meg a játékot, Manningnek keresnie kell az embereit, amivel időt veszít. Viszont ha két vagy három elkapó nagyon közelről indul, a védőknek nem csak az ő, de saját társaik mozgásait is le kell reagálniuk, hogy ne akadjanak össze. Ezzel pedig ritmusban maradhat az irányító, akinek nagyon fontos, hogy minél hamarabb megszabaduljon a labdától, nehogy földre vigyék.

Nem mintha a fal nem védené jól - az egész rájátszásban mindössze egyszer érte el a védelem Manninget, azt leszámítva a Broncos támadófala tökéletes munkát végzett. A szélekről támadva szinte lehetetlen megtámadni a 37 éves veteránt, aki tökéletesen érzi a nyomást és úgy kerüli el a védőket, hogy oda sem néz. A fal közepéről kell tehát támadni, de a két guard és a center remekül dolgozott eddig az idényben, így nehéz lesz őket annyira megtéveszteni, hogy komoly veszélyt okozzanak.

Külön védőket küldeni pedig nem túl okos dolog Manning ellen, ugyanis mindenkinél jobban méri fel, hogy honnan jön a blitz, a plusz érkező védő helyére pedig azonnal küldi a labdát elkapójának, aki ilyenkor az üres területre megy.

A magas és fizikális cornerbackek miatt azonban a szélre nem lesz könnyű passzolniuk, ugyanis az, ami elszáll egy alacsonyabb védő fölött, az pont Sherman vagy Maxwell kezében landolna. Ezért valószínűbb, hogy nagyon sok rövid passzal készül majd a Broncos, illetve közepes távolságban próbálják majd bevetni Julius Thomast: D. Thomas vagy Decker elviszi magával hátra a CB-t, Welker egy rövid utat futva lefoglalja a linebackert, a kettő között pedig, Thomastól elfelé mozogva máris meglesz a TE-nek az üres terület.

Julius Thomas és Manning tökéletes összjátéka azonban a pálya közepének mély zónáiban volt - Manning 23 ide irányzott passzából 16 jó volt, 472 yardot és 5 touchdownt szereztek így. Csak éppen, főleg Earl Thomasnak köszönhetően, a Seahawks tökéletesen védekezik itt, idén mindössze 8-szor próbálkoztak erre passzolni ellenük, ami a legkevesebb a ligában, nem lesz tehát könnyű játékba hozniuk a legjobb tight endjüket.

Sok, rövid passzal nyernek?

De a 37 éves Manning már nem is elsősorban a hosszú passzokkal keresi kenyerét. Mivel már nincs olyan erőben, mint akár 10 évvel ezelőtt, vagy a műtétje előtt, rövidebb passzokra váltottak. Ehhez pedig ideális az a pick-concept, amit a Patriots elleni főcsoportdöntőben is láthattunk.

Ennek lényege, hogy két támadó úgy keresztezi egymás útját, hogy a védők vagy összeütközzenek, vagy egyiküknek kerülnie kelljen, üresen hagyva az elkapót - és már megy is a passz. Az egyik ilyen játék során meg is sérült a New England egyik legjobb védője, ami döntő befolyással volt a mérkőzésre, bár szándékosság nem volt a dologban.

A másik nagy fegyverük a több lehetőséget is adó játékok lehetnek. Ha látja Manning, hogy négynél több defensive back van a Seattle védelmében, előszeretettel adja majd a labdát a futó Morenónak, vagy ha erre készül a védelem, screeneket hívhat akár Welker, akár D. Thomas irányába. Ha pedig egymás mellett áll a kettő, a dupla veszély miatt a védelemnek még nehezebb dolga lesz levédeniük az ilyen játékokat.

A legjobb támadósor és a legjobb védelem csatája egy elképesztő sakkjátszma lesz majd. Manningék még nem találkoztak ilyen kemény defense-szel idén, amivel meggyűlhet a bajuk, de a Seattle-nek sem kellett egyszerre négy nagyszerű játékost hatástalanítania - főként azóta, hogy Brownert eltiltották december elején.

Természetesen a Seahawks offense-én és a Broncos védelmén is rengeteg múlik majd, a legizgalmasabb csaták azonban egyértelműen a két legjobb egység között zajlanak majd a magyar idő szerint hétfőn hajnali fél 1-kor kezdődő Super Bowlban.