Érthetetlen, sokkoló a Super Bowlt eldöntő játék

A 2015-ös Super Bowl igazi drámája a Seattle Seahawks labdavesztése volt a meccs vége előtt huszonnégy másodperccel. Évekig fogják még elemezni, hogy Pete Carroll Seahawks-edző és stábja miért a passzjáték mellett döntött New England Patriots-vezetésnél.

Az alábbiakban kielemezzük a mindent eldöntő pillanatot, és felsoroljuk, hogy még mi minden vezetett a New England Patriots bajnoki címéhez. 

Senki se érti, a játékosok se

A mindent eldöntő akció előtt a Seattle Seahawks remek mezőnypozícióban volt, hogy touchdownt szerezzen, amivel újra ők vezethettek, és feltehetően nyertek is volna egy perccel a meccs vége előtt. Ezelőtt a Patriots tízpontos hátrányból kapaszkodott vissza, és fordított 28-24-re, de a hajrában a címvédő seattle-iek egy egészen lehetetlen elkapás után kiváló mezőnyhelyzetbe kerültek. Egyértelmű meccshelyzet, ráadásul náluk játszik a liga legjobb futójátékosa, Marshawn Lynch, aki a utolsó előtti Seattle-playnél az egyyardos vonalig haladt előre.

Innen indult az akció, amitől mindenki azt várta, hogy ismét Lynchre élezik ki.

• A futójátékosról azt érdemes tudni, hogy az egész szezonban neki volt a legtöbb kontakt utáni yardja, ez azt jelenti, hogyha ütközött is, rettenetesen nehéz volt a földre vinni. A Patriots is arra ment rá a meccsen, hogy több embert ráállítottak, hogy megállítsák, viszont a running back a mérkőzés elején még így is touchdownt tudott szerezni.

Ilyen helyzetben és ilyen futójátékossal szinte törvényszerű, hogy az ő segítségével próbálják meg bepasszírozni a labdát az endzone-ba.

• A döntő play előtt a meccsen Lynch 24-szer cipelhette a labdát, és ebből 22-szer legalább egy yardot szerzett.
• Ezek után még a meccs után nyilatkozó Patriots-védők is  azt mondták, meglepte őket a Seahawks döntése.

De mi történt pontosan?

Pete Carroll Seattle-edző a pályára küldte elkapóit, Doug Baldwint, Jermaine Kearse-t és Ricardo Lockette-et. Az indok az volt, hogy a Patriots a legkeményebb gólvonalvédelemmel állt fel, de hát mi mást is csináltak volna.

Közben folyamatosan ment az idő, 33 másodpercet vártak, hogy elindítsák a játékot.  

A Packers elleni konferenciadöntőn győztes touchdownt szerző Kearse (2) feladata az volt, hogy helyet csináljon Lockette-nek (1), akinek be kellett mozognia az üres területre. Mivel Russell Wilson (3) shotgun formációban, azaz hátul várta, hogy a snap után megkapja a labdát, a Patriotsnak nem nagyon kellett attól tartania, hogy ő indul majd meg, holott a liga legjobban futó irányítójáról van szó, aki hasonló helyzetből csinált touchdownt a Green Bay Packers elleni konferenciadöntő végén.

A Seattle bevallott célja az volt, hogy az egész felállással ölje az időt, hogy aztán esetleg third downnál vagy fourth downnál megpróbálkozzanak a futással. Az sem tiszta, minek akarták ennyire elégetni az időt, ha ők voltak hátrányban, és övék a liga egyik legjobb védelme, aminek nagyjából fél percet kellett volna kihúznia Tom Bradyékkel szemben (még ha voltak is hullámvölgyeik a döntőn, egy ilyen helyzet teljesen mást jelentett volna), de ez most már mellékes.

A lényeg, hogy kockázatos játékot húztak, mert Wilson középre, a sűrűjébe dobta be a labdát. A döntés a lehető legrosszabbul sült el. Wilson és edzője teljesen biztonságosnak találta a játékot, Malcolm Butler viszont tökéletesen olvasta a szándékát, és megelőzte Lockette-et, lekapta a labdát, és megnyerte a Patriotsnak a Super Bowlt.

A Patriotsnál hőssé vált Butler a meccs után azt mondta, azért is passzolhattak felé, mert tisztában voltak azzal, ő az újonc.  

Később Pete Carroll minden felelősséget magára vállalt, azt mondta, az ő hibája volt az egész, míg offensive coordinatora, aki a játékot hívta, úgy nyilatkozott, hogy Lockette lehetett volna erőszakosabb ebben a helyzetben.

Lockette a harmadik számú elkapó a Seahawks keretében, rá kijátszani ezt a playt nem bevállalósság volt, hanem meggondolatlanság, meg is fizettek érte. Az már más kérdés, hogy Lockette valóban kicsit gyámoltalanul ment a labdáért, behajlított kézzel, és nem nyújtottal. 

A Seahawks-játékosok is nyíltan megkérdőjelezték a döntést, a helyszíni beszámolók szerint az öltözőben értetlenkedtek és tomboltak.

És, hogy mit szólt ehhez az egészhez Marshawn Lynch, aki nyerőember lehetett volna? Azt mondta, ilyen a csapatsport. 

De mivel nyert a Patriots?

Megnéztük, mivel bukta el a Seahawks, de legalább ennyire fontosak voltak a New England Patriots húzásai, amivel megérdemelten lettek Super Bowl-győztesek. 

Taktikai előzetesünkben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy a szokottnál is nagyobb sakkjátszma várható a két edző között, és ez így is lett. Néhány, menet közbeni módosításon rengeteg múlt, hiszen a New England feltámadását is ez eredményezte, de két sérülésnek is komoly szerepe volt.

Az egyik azé a Jeremy Lane-é, aki az első negyedben, közvetlenül az interceptionje után, horrofilmbe illő jelenetben törte csuklóját. Lane ugyan csak a harmadik számú cornerback a Seattle védelmében, de a rengeteg passz elleni védekezés miatt tulajdonképpen kezdőjátékosnak számít. Amíg ő pályán volt, nem is inkább felé, hanem a Richard Shermannel ellenkező oldalon játszó Byron Maxwell felé passzolt a Patriots, de amint Lane kivált, Tom Brady új embert pécézett ki magának: a Lane-t pótló Tharold Simont.

Simont, alighogy a pályára került, azonnal megdolgozták, máris elment mellette harmadik és kilencnél Julian Edelman 23 yardra, majd két játékkal később Brandon LaFell touchdownjánál is neki kellett volna védekeznie.

Bár volt egy kisebb hullámvölgye a New Englandnek, a végén ismét Simon lett a kiszemelt. Danny Amendola touchdownjánál, amivel 24-21-re zárkózott a Patriots, ugyan nem ő hibázott, de közvetlenül előtte belőle csinált bohócot Edelman a gólvonalon, csak Brady pontatlanul passzolt a sima helyzetben.

A végén viszont már nem hibázott, Edelman lényegében ugyanazt játszotta el vele, és ekkor már a passz is kellő magasságban érkezett.

Avril agyrázkódása is fontos momentum volt

A Seattle úgy tudott nyomást helyezni Bradyre, hogy Cliff Avril és Bruce Irvin között Michael Bennett középre tolódott – a New England centere és guardjai nem tudták megfogni a robbanékony játékost, ám amikor Cliff Avril agyrázkódása miatt távozott, O'Brien Schofield nem hozta azt az energiaszintet a helyén. Ezzel pedig nagyobb figyelmet fordíthattak Bennettre, akit a két kritikus támadás alatt szinte végig hatástalanítottak is.

Nem élhettek csak sérülésekből

A második félidőben a Patriots két fontos változtatásnak köszönhette, hogy részben sikerült megállítaniuk a Seahawksot, illetve hogy az offense-ük újra életre kelt.

Előbbihez meg kellett valahogy fogniuk a semmiből előtörő, hatalmas elkapásokat bemutató Chris Matthewst. A 196 centis, 99 kilós elkapót eredetileg Kyle Arrington őrizte, aki 18 centivel alacsonyabb és 13 kilóval könnyebb nála, nem meglepő tehát, hogy Russell Wilson magasra érkező labdáit Matthews húzta le. Négy elkapással 109 yardot és egy TD-t szerzett: a 44 és a 45 yardos elkapásnál is Arrington volt mellette, de Logan Ryan sem volt sokkal jobb helyzetben vele szemben a touchdownnál a maga 180 centijével.

A három, 100 yardot jelentő elkapás után viszont már csak egy játékban volt benne, ami annak köszönhető, hogy a Patriots a 193 centis, 100 kilós Brandon Brownert állította rá, aki sokkal könnyebben elbánt vele. Emellett Malcolm Butler került Revis mellé, mint Jermaine Kearse és Doug Baldwin őrzője.

Ugyanezt csak a harmadik negyed közepére stabilizálták: az utolsó 18 percben Baldwint teljesen kivették a játékból, Kearse-től csak minden idők egyik legszerencsésebb elkapása említhető, Matthews pedig semmit nem csinált, vagyis a Seattle-nek Ricardo Lockette és Marshawn Lynch elkapásaival kellett menetelnie.

Támadásban is változtattak

A második félidőre teljesen világossá vált, hogy LeGarrette Blounttal nem tud futni a New England – négy futásból 3 yardot hozott össze a szünet után –, ezért nem is erőltették a játékát. Helyette Shane Vereent vették elő, aki elkapásban is erős: a második negyed végétől kezdve, a 14-7-es Patriots-vezetést eredményező támadást beleértve nyolc elkapással 55 yardot (és egy 15 yardos büntetést) szerzett csapatának.

Remekül variáltak vele, hogy mikor hova állították fel, többek között ez eredményezte Rob Gronkowski touchdownját is. Mivel gyors és jól kapja el a labdát, azt figyelték, hogy mikor van rajta vagy Gronkowskin linebacker védekezni. Vereen két elkapásból 21 yardot hozott össze, emiatt nem Bobby Wagnert vagy K.J. Wrightot állították rá. Utóbbi került Gronkowskira, egyből ment is a 22 yardos passz a nagy TE felé a touchdownért.

A Patriots így lett bajnok tíz év után, a Seahawks magát is okolhatja, hogy nem sikerült a címvédés, de ezzel együtt lett a meccs minden idők egyik legemlékezetesebb Super Bowlja.