Menj csak edzeni, mi elsimítjuk a börtönt

A legnagyobb amerikai egyetemek szisztematikusan tussolják el a sportolóik bűnügyeit: irreálisan drága ügyvédek, beépített informátorok, megfélemlítés és ellehetetlenítés a fő fegyverük, amivel lopástól verekedésen át nemi erőszakig bármit el lehet simítani.

Az sajnos nem újdonság, hogy az amerikai egyetemek sportösztöndíjas, teljesítményük miatt nagyra tartott hallgatói nagyobb eséllyel kerülik el a felelősségre vonást kisebb, vagy akár nagyobb bűnügyek esetén, a helyzet viszont sokkal komplikáltabb annál, mint hogy a helyi rendőrség egyszerűen elnézőbb velük szemben.

Erre az ESPN Outside the Lines (OTL) műsora jutott egy hosszú és alapos kutatás végén, melyben 10 nagy egyetemi program esetében vizsgálták a férfi amerikaifutball- és kosárlabdacsapatok játékosainak bűnügyeit 2009 és 2014 között.

Az Auburn, Florida, Florida State, Michigan State, Missouri, Notre Dame, Okhaloma State, Oregon State, Texas A&M és Wisconsin egyetemeken lefolytatott vizsgálat alapján összegezhető, hogy a sportcsapatok játékosai

de a sportosztály tisztségviselői is gyakran belefolynak a nyomozásba, már ha egyáltalán eljut addig az eset, mert gyakran még bejelentést sem tesznek az áldozatok.

Az OTL vizsgálata alapján – a kérdéses 10 egyetem közül – a Florida a Florida State sportolói kerülnek leggyakrabban bűnügybe: előbbinél

• 80 sportoló csaknem 100 bűntényt követett el 5 év alatt, utóbbinál ugyanez a szám 66 hallgatónál találtak 107 ügyet.
• A Floridánál 56, a Florida State-nél 70 százalékban nem lett semmi a sportolók ügyeiből – a többi hallgatónál 28, illetve 50 százalék ez a szám, tehát jelentős az eltérés.

A Florida egyetemen gyakran fordult elő, hogy a rendőrség inkább a csapat bizonyos edzőjét, vagy az iskola egyik alkalmazottját értesítette a ballépésről ahelyett, hogy eljárást indított volna.

Így tettek 2007-ben is, amikor az akkor még csak 17 éves, később gyilkosság miatt életfogytiglanra ítélt Aaron Hernandezt alkoholfogyasztáson kapták. Hernandez meg is ütötte a bár menedzserét, aki vádat akart emelni, de két héttel később, miután kapcsolatba lépett vele az egyetem ügyvédi osztálya és a focicsapat edzői stábja, rábólintott a peren kívüli egyezségre.

Hernandezt az ügyben ugyanaz a Hontley Johnson képviselte, aki szinte minden floridai ügyben főszerephez jut. Róla csak annyit mondott a 2009-14 között öt ügyben is érintett korábbi floridai játékos Chris Rainey, hogy

...itt van Huntley, úgyhogy ha bármi történik, ő ott van nekünk, és bármiből, tényleg bármiből kirángat minket.

Hasonló a helyzet annál a Florida State-nél is, ahol a sztárirányító, az NFL-draft idei legelső választottja, Jameis Winston került nemi erőszak gyanújába, de úszta meg az ügyet gond nélkül. Winstont az a Tim Jansen képviselte, aki időnként 500 dollárt (140 ezer forintot) is elkér egy óra munkáért. Jansent általában az egyetem egyik önjelölt segítője, Monk Bonasorte szokta riasztani: az ő neve elég gyakran előkerül a rendőrségi jelentésekben, mivel ő szokott jogi védelmet keríteni a focicsapat bajba került játékosainak. Winston ügyében is ő volt az, aki nem engedte, hogy a rendőrség kihallgassa Winston két csapattársát szemtanúként, amíg azoknak nem kerített védőügyvédet.

Winston esetében persze ennél több minden ment félre a rendőrség nyomozása során, ezért mire a helyi ügyészség újra elővette az ügyet, a bizonyítékok egy része megsemmisült. A Winstont vádló Erica Kinsman ezért polgári peres eljárásban küzd tovább az igazáért.

A Notre Dame-en sem találtak nagyobb rendet. 2010-ben Lizzy Seeberg, az egyetem egyik hallgatója vádolta meg a focicsapat egyik tagját nemi erőszakkal. A rendőrség csak két héttel a bejelentés után kerítette elő a játékost, akit állítólag annak ellenére sem találtak meg, hogy közben a Notre Dame-nek volt egy hazai meccse, és a csapat is folyamatosan edzett. Mire előkerült a magát később felfedő, jelenleg az NFL-ben játszó Prince Shembo, Seeberg öngyilkos lett.

Az OTL tanulmánya arra is rámutat, hogy a sportolók hírneve miatt az áldozatok vagy a tanúk gyakran nem mernek hivatalosan bejelentést tenni, vagy némi nyomás után gondolják meg magukat. 2014 tavaszán a már a NFL-be is bekerült Dorial Green-Beckham egy vita során lelökte akkor barátnőjének egy ismerősét a lépcsőn, akit később edzői nyomásra győzött meg a játékos barátnője, hogy ne jelentse az esetet. Hivatalosan azzal indokolta döntését, hogy félt a közösség haragjától. Joggal.

A Missouri egyetem egyik kedvelt fórumán, a TigerBoard.com-on ugyanis nyilvános utálat tárgya lett, amiért majdnem rendőrségi ügy lett Green-Beckham lökdösődéséből. Az Oregon State-re járó Michael Davis hasonló okból sokkal rosszabbul járt.

Ő szintén 2014 tavaszán került összetűzésbe a helyi focicsapat játékosaival: elé vágtak a sorban egy bárban, amit ő kifogásolt, ezért az egyik játékos, Tyler Perry leütötte. Egy barátja, aki szintén a csapatban játszott, azt tanácsolta neki, ne tegyen feljelentést, mert az ügy érzékenyen érintené a csapatot. Pár nappal később egy tanára tanácsára a hátsó ajtón kellett elhagynia a tantermet, mert a kijáratnál több focista várt rá. Davis végül közel 1,5 millió forintot költött fogászati és orvosi kezelésre, hogy helyre hozzák a sérüléseit, de Perry tiszta maradt.

Abban persze a Florida Egyetem mellett tevékenykedő gainesville-i rendőrség szóvivőjének, Ben Tobiasnak részben igaza van, hogy ezért kissé mindenki hibás.

A sportolók is hibásak, az áldozatok, a társadalom, de még a média is hibás, mert mindenki legyőzhetetlennek igyekszik beállítani a sportolókat. A szurkolók mellett az áldozataik is felnéznek rájuk, ezért néha nehéz tudatosítaniuk, hogy ezek az emberek vétenek ellenük.