Ők gyártják az NFL jövőjét, mégis szenvedhetnek

2014-ben az Oregon Ducks kiemelkedett a Pac-12 mezőnyéből, de a döntős csapattól korai lenne újra ilyen teljesítményt várni a Heisman-győztes irányító, Marcus Mariota távozásával. A Ducks mögött hét csapat volt két győzelemre egymástól a szezon végén, és idén is legalább ilyen, ha nem komolyabb verseny várható majd. Az elmúlt hat szezonból négyet az Oregon nyert meg a főcsoportban, de ha valamikor, hát most lesz esélye másnak is rajtuk és a Stanfordon kívül, főleg a déli csapatokból, amelyek könnyedén felveszik a versenyt az SEC nyugati legjobbjaival.

A 12 csapatos Pac-12-ben akár hét csapat is odaérhet a végén, de ötöt kicsit előrébb látunk a többieknél. A mezőnyt viszont így is négy csoportra oszthatjuk, méghozzá a következő módon:

• Oregon Ducks, UCLA Bruins, USC Trojans, Arizona State Sun Devils, Stanford Cardinal,
• Arizona Wildcats, Utah Utes
• California Golden Bears, Washington State Cougars,
• Colorado Buffaloes, Washington Huskies, Oregon State Beavers.

Az Oregon Ducks akkora intézmény lett nyugaton, hogy lényegében lehetetlen bármit is elképzelni nélkülük a Pac 12-ben. A csapatot vezető Mark Helfrichnek viszont nem lesz könnyű dolga a legutóbbi hat címből négyet elnyerő csapatnál, hiszen a Heisman-győztes irányító Marcus Mariotát kellene pótolni, illetve kell is, mert tavaly a yardok 64 százalékát hozta össze.

Bár Mariota döntése, hogy elmegy profinak, nem érhette váratlanul a csapatot, mégsem  tudtak megfelelő utódot nevelni, így az Eastern Washingtontól csábították át Vernon Adamst. Ő az elmúlt három évben 10438 yardot passzolt, ami még az alacsonyabb szintet figyelembe véve is kimagasló, de majdhogynem az utolsó pillanatig kétséges volt a játéka, mert le kellett gyorsan tennie pár vizsgát.

Hogy Adams milyen gyorsan szokik bele a Ducks támadórendszerébe, az kulcsfontosságú lehet, mindenesetre árulkodó jel, hogy őt nevezték meg kezdőnek az idénynyitóra. A támadófalban két alapembert is vesztettek, de a hasonló gondokat eddig is jól megoldották, és a futó Royce Freeman is maradt, aki Adams legjobb barátja lesz, hiszen a 105 kilós játékos tehermentesítheti a passzjátékot, és nem mellesleg több TD-t szerez majd, mint ahány éves egy átlagos pályakezdő. A védelem is fontos embereket vesztett (Arik Armstead, Ifo Ekpre-Olomu), de a hiányolásuk helyett jobban el lesznek foglalva a 4-3-ról 3-4-es formációra való átállással.

• Három komoly akadály lesz előttük a szezonban, de nem nagyon hibázhatnak, mert két vereséggel biztos, hogy nem lesznek ott a playoffban: 9.12. Michigan State, 10.29. Arizona State, 11.14. Stanford.

Nagyon furcsa helyzet állt elő a UCLA Bruinsnál: a 22 kezdőjátékosból 18-an visszatértek, ebből 10-en az offense-ben, de pont a legfontosabb ember, az irányító Brett Hundley lett profi. A harcot három társa ellen megnyerő elsőéves irányítón, Josh Rosenen emiatt komoly nyomás lesz, de az biztos, hogy olyan segítséget, mint ő, egy irányító sem kaphat az országban. A faltól azért javulás kell, mert 41 sacket engedtek Hundley-ra, ám az utolsó 6 meccsen csak 15-öt, tehát a végére kezdtek összeállni. Amíg Rosen beleszokik, hogy ő a kezdő, a szokottnál is több kell majd a futó Paul Perkinstől. A védelemben futószalagon gyártják a sztár LB-ket, idén Myles Jacket kell figyelni, aki az offense-ben is feltűnhet, de a védőfalember Kenny Clark is remek lehet.

• A kemény meccsek java idegenben jön, így a Stanford (10.15.) és a USC (11.28.) elleni is, de legalább az Arizona State-tel otthon játszanak (10.03.)

Steve Sarkisiannel az élen elindult fölfelé a USC Trojans, de a nagy városi rivális UCLA még pont az útjukban van. Sark remek emberekkel töltötte fel a csaptot, és kellenek is a fiatal katonák, mert elment Nelson Agholor és Javorius Allen, akik a tavalyi offense 49 százalékát adták. JuJu Smith talán az ország legjobb visszahordója, de idén már elkapóként is bizonyítania kell. Az irányító Cody Kessler a második legjobb volt a Pac 12-ben Mariota mögött, viszont a 32 sacket engedő faltól kaphatna jobb védelmet. Főleg úgy, hogy Max Tuerk talán az ország legjobb centere, és a két oldalán is nagyon tehetséges játékosok vannak.

A védelemből kivált az első körben drafolt Leonard Williams, de a linebacker Su'a Cravens és a corner Adoree' Jackson elég nagy sztárok lesznek ahhoz, hogy pótolják a DE-t a két hátsóbb sorban. A keret viszont még mindig nincs 100 százalékon, mert a korábban elvett ösztöndíjak még éreztetik a hatásukat, ám lassan a USC visszatér a korábbi erejéhez, és akkor az ég irgalmazzon a Pac-12-nek.

• A USC útja sem lesz könnyű: szeptember 19-én a Stanford, október 17-én a Notre Dame, november 21-én az Oregon, november 28-án pedig a UCLA áll majd az útjukban.

Sorban két szezont zárt 10+ győzelemmel az Arizona State Sun Devils, erre a 70-es évek óta nem volt náluk példa, de a harmadik ilyen idény még nehezebben jöhet majd, hiszen a PAC 12 kőkemény. A terv továbbra is az, hogy a futójátékkal törjék meg az ellenfeleiket, részben azért is, mert a legjobb elkapójuk és az irányítójuk is elment. Kérdéses megoldás lehet, hogy a tavalyi legjobb futó D.J. Fostert áttették elkapónak, hogy valamit visszahozzon Jaelen Strong teljesítményéből. Mivel a mostantól irányító Mike Bercovicié az egyik legerősebb kar a főcsoportban, készülhetnek a védelmek a mély bombák ellen, ám mivel a falban mindkét tackle-t elvesztették, állandóan azért nem lesz ideje az ilyen passzokra az irányítónak.

A védelemben három új arc lesz csak a kezdőben 2014-hez képest, ez mindig jó alap, főleg egy olyan agresszív egységnél, mint a Sun Devils-védelem.

• Azon felül, hogy a konferenciából játszaniuk kell a USC (9.26.), UCLA (10.3.), Oregon (10.29.) hármassal, rögtön a Texas A&M ellen kezdenek Houstonban szeptember 5-én, elég kemény idény vár tehát rájuk.

Ötödik éve vezeti már David Shaw a Stanford Cardinalt, úgyhogy ez már végképp az ő csapata. Kevin Hogan személyében a főcsoport harmadik legjobb irányítója az övé, de a ritmust igazán csak a szezon utolsó három meccsén kapta el vele az offense. Idén már végzős lesz Hogan, nincs mire várni, azonban a futók nélkül nem sokra megy, márpedig a tavalyi 158,8 yardos meccsenkénti átlagnál sokkal jobbra lesz szükségük.

Rossz hír viszont, hogy továbbra sem tudtak a csapatba vinni egy Toby Gerhart-klónt, a kisebb futókkal pedig nem boldogulnak. A védelem rendben volt tavaly is, az elmúlt három évben ők szerezték a legtöbb pontot, de a hat legjobb szerelőből négy elment, ez pedig gond lehet. Főleg, hogy sok a bizonytalanság a secondaryben: a Pac-12-ben a passzjáték a király, és ezen a gondon az sem segít, hogy a falember Harrison Phillips egyetlen nyár alatt 18 kiló izmot gyúrt magára.

• Ezek lesznek kemény menetek: 9.19. USC, 10.15. UCLA, 11.14. Oregon, 11.28. Notre Dame.

Egyáltalán nem lesz irigylésre méltó helyzetben az Arizona Wildcats, ami olyan jó 2014-es szezont hozott össze, amit szinte lehetetlen nemhogy überelni, de lemásolni is. 10-4-gyel zárták az évet, megnyerték a PAC 12 déli csoportját, és alig vesztettek kezdőt tavalyról. Anu Solomon (QB) és Nick Wilson (RB) maradtak, ami nagyon fontos, mert egy éve csaknem a playek felét zone readből csinálták, ehhez pedig kell az összhang.

De ha már az összhang: a falból hárman is elmentek, aztán a centercsatát megnyerő Carter Wood nagyon súlyos lábsérülést szenvedett augusztus elején, így ez az egység teljesen átalakult, és nagyjából fogalma sincs az edzői stábnak, mire számíthatnak tőlük.

A védelem eléggé hullámvasút, ráadásul idén nem biztos, hogy számolhatnak a tavalyi 26 labdaszerzéssel, ami visszavetheti őket. Viszont amíg Scooby Wright III, az ország egyik legjobb belső linebackere náluk van, nem kell aggódniuk. De amíg Rich Rodriguez vezeti a csapatot, mindig esélyesek maradnak délen.

• A sorsolásban nem állnak jól, ráadásul mindhárom kemény csatájuk – Stanford (10.3.), USC (11.7.), Arizona State (11.21.) idegenben lesz.

A tavalyi év meglepetéscsapata a Utah Utes volt a Pac-12-ben, még ha nem is ment olyan jól az átállásuk a Mountain Westből az egyik nagy konferenciába, mint a TCU-nak. De így is összehoztak egy 9-4-es szezont, és elkapták a UCLA-t. Ha azt akarják, hogy komolyan vegyék őket, nem férhet bele olyan vereség, mint a tavalyi Washington State elleni.

Ez viszont nehéz lesz úgy, hogy a top három célpont, Kaelin Clay, Dres Anderson és Westlee Tonga már nincsenek a csapatban, vagyis a futó Devontae Bookeren nagy nyomás lesz, ahogy az irányító Travis Wilsonon is. Booker már tavaly is egy tank volt, 815 yarddal vezette a listát a Pac-12-ben az első kontakt utáni futott yardok terén, idén nyáron pedig bőven gyúrással töltötte az idejét, úgyhogy még jobb lehet.

Akire szintén érdemes lesz odafigyelni, az Lowell Lotulelei, aki a korábbi Utes-sztár Star Lotulelei öccse. Lowell is DT, ahogy a bátyja, és ha csak a statjait nézzük, még nála is jobb lehet, hiszen első évesként 33 tackle-t és 4,5 sacket termelt a fal közepén.

• Rögtön kemény meccsel nyitnak, de ha szeptember 3-án odavernek Jim Harbaugh Michiganjének, akkor lendületet kaphatnak. Persze akkor még mindig ott lesz előttük az Oregon (9.26.), a USC (10.24.), no meg a UCLA (11.21.).

Az ország egyik legjobb irányítója a California Golden Bears csapatát erősíti, csak annyira középszerű a csapat mellett, hogy ez nem mindig tűnik fel. Jared Goffból könnyen lehet 1/1-es pick is, és ha kicsit jobb lenne a védelme, akár Heisman-esélyes is lehetne. Csakhogy a Cal-defense nem túl kiegyensúlyozott, ezért is lehet, hogy az elmúlt 10 évben kétszer is volt egy-, illetve tízgyőzelmes szezonjuk is, illetve közte szinte minden más. Goff szerencséjére három elkapója maradt tavalyról, és ott lesz a futó Daniel Lasco is, aki már egy éve is 1115 yardot futott, és a hírek szerint még bőven maradt benne potenciál.

Ami viszont a védelmet illeti, nincs túl sok jó hír, főleg a Pac-12-ben annyira fontos secondary kapcsán. Mivel az első komoly kihívásuk csak a harmadik meccsen, a Texas ellen jön, addig nem is tudjuk, mire lehetnek képesek valójában, és lehet, hogy addigra meg már késő lesz, hogy összerántsák őket, ha gond van.

• A menetrendben óriási gondban lesznek, merthogy a három legkomolyabb ellenfelük pont egymás után jön, ráadásul kettő idegenben: UCLA (10.22.), USC (10.31.) és Oregon (11.07.), de a szezon végét jelentő dupla, a Stanford (11.21.) és az Arizona State (11.28.) sem lesz sima menet.

A Washington State Cougars előző szezonját tökéletesen jellemzi, hogy az egész idény alatt csak 478 yardot futottak. Igen, alig többet, mint a csúcsot beállító Samaje Perine az Oklahomában egyetlen meccs alatt... Persze ehhez hozzájön, hogy 477 yardot passzoltak meccsenként, de ez mit sem ért, mivel a védelmük 38,6 pontot engedett átlagban. A nagy passzgép Connor Halliday el is ment, ahogy az 1483 yardot és 9 TD-t elkapó Vince Mayle is, úgyhogy a passzjáték vissza fog esni, de talán emiatt még nem lesz nagy gond, főleg Gabe Marks miatt.

A védelem átszervezésére hoztak a Missouritól egy koordinátort (Alex Grinch), a Michigantől egy LB-edzőt (Roy Manning) és egy új rendszert, ám hogy ez a gyakorlatban előrelépést jelent-e, egyelőre nem tudni.

• A Cougars számára nem a csoportgyőzelem a reális cél, úgyhogy nem is a nagyokkal kell majd felvennie a versenyt. Ha a szezonzáró, Washington elleni rivális-meccset nyerik november 27-én, már elégedettek lehetnek, főleg, ha ezzel egy Bowl is összejön.

A csúcspontot egy éve az jelentette a Colorado Buffaloes számára, hogy a UCLA-től csak három, a Utah-tól pedig csak négy ponttal kaptak ki, de ezt, meg a három győzelmüket leszámítva rettenetesen rosszak voltak. A gyengélkedés közben fényt mutat azért az elkapó Nelson Spruce, aki egy éve 106 elkapást hozott össze, ami rengeteg.

Ahogy a védelem által futásonként engedett 5,6 yard is, ami kerek egy yarddal volt több, mint a második legrosszabb védelemé a konferencián belül. Ha ez nem javul, tulajdonképpen a legegyszerűbb csapatok is oda tudnak verni nekik, és bármennyire passzliga a Pac-12, futni azért mindenki tud.

• A Buffaloes 2013 óra nem nyert meccset a főcsoporton belül, erre idén talán az Arizona ellen lesz a legnagyobb esélyük (10.17.), így erre kell összpontosítaniuk. Mivel addig négy nagyon lagymatag meccs vár rájuk, akár 4-0-val is érkezhetnek ide, úgyhogy kis mázlival akár egy Bowl-meccs is összejöhet a szezon végére.

A Washington Huskies védelméből elment három szupersztár, Danny Shelton, Marcus Peters és Shaq Thompson, akik mind az első körben keltek el, ez pedig nem akármilyen veszteség, szóval már az is öröm lehet számukra, ha a tavalyi eredményt meg tudják ismételni.

Ehhez viszont stabil QB-játék kellene, márpedig az eddigi jelek szerint ez nem biztos, hogy így lesz, hiszen ha egy csapatnak három irányítója is azonos eséllyel kezdhet (kivéve az Ohio State-et), akkor szinte biztos, hogy egy jó irányítója sincs. Jeff Lindquist mellett két gólya, K.J. Carta-Samuels és Jake Browning van versenyben, és bár úgy tűnik, hogy a szezon végére Browningot szeretnék már a center mögött látni, egyáltalán nem garantált, hogy vele is kezdik az idényt.

• A szezonnyitó (9.4.), amikor a Boise State ellen mennek, elég felkavaró lesz majd, hiszen a vezetőedző Chris Petersen korábbi csapata ellen játszik majd, ez pedig sosem könnyű.

Egy jó dolog volt az Oregon State Beaversnél tavaly: az irányító Sean Mannion, de már ő sincs a csapattal. Ott van viszont a guard Isaac Seumalo, aki akkora király, hogy úgy került fel két komoly díj várományosainak listájára, hogy tavaly nem is játszott. Csakhogy egy guarddal nehéz meccset nyerni, úgyhogy az első éves Seth Collinstól, az irányítótól is sok kell majd.

A csapat egésze viszont nem számíthat sok jóra, de hát a mezőny végén is kell lennie valakinek.

• Ha el akarják kerülni az utolsó helyet, egyértelműen a Washington State, Colorado kettőst kell becélozniuk. Egy a baj: a két meccs egymás után jön, és a könnyebbnek tűnő, Colorado elleni hazai lesz később.