A Super Bowl, amit majdnem legyőzött a háború

2015.12.28. 18:32

Több szempontból is új korszakot nyitott a Super Bowl XXV, ami a negyedszázados jubileum ellenére nem elsősorban az ünneplésről szólt, hiszen a tíz nappal korábban kitört öbölháború miatt az is felmerült, hogy elhalasszák, vagy akár töröljék is a döntőt. A háború árnyékában rendezett meccsel folytatjuk a Super Bowl 50-et felvezető sorozatunkat.

Az NFL-t 1960 és 1989 között irányító Pete Rozelle mindig is azt mondta, hogy élete legnagyobb hibája az volt, amikor megengedte, hogy lejátsszák a forduló meccseit azon a vasárnapon, amikor meggyilkolták John Fitzgerald Kennedyt. Utódja, a posztját alig 1,5 éve betöltő Paul Tagliabue nem akart hasonló hibát elkövetni 1991 januárjában, amikor az alig 10 napja kitört öbölháború miatt kellett nehéz döntést hoznia.

Super Bowl XXV

1991. január 27.

Buffalo Bills-New York Giants 19-20

MVP: Ottis Anderson, futójátékos, Giants

Helyszín: Tampa Stadium, Tampa Florida

Nézőszám: 73 813

Tévés nézőszám: 79,51 millió (ABC)

30 másodperc reklám ára: 800 ezer dollár

A lehetőségek között felmerült, sőt, komolyan elgondolkodott rajta, hogy elhalasztja a mérkőzést – a háttérben minden szükséges lépés készen állt arra, hogy egy héttel halasszák a döntőt, ha a mérkőzést közvetítő ABC csatornának a háború miatt meg kellett volna szakítania a közvetítést. Végül azonban részben az elnök, idősebb George Bush győzködésére az eredeti tervek szerint ment le a meccs, az viszont már újdonság volt, hogy soha nem látott biztonsági intézkedések előzték meg a Floridában rendezett Super Bowlt: mindenhol mesterlövészek és állig felfegyverzett kommandósokat lehetett látni, a stadion parkolójába érkező kocsiknak pedig még a motorterét is átvizsgálták, hogy ne legyen baj.

A háborús hangulat a mérkőzésre is rányomta bélyegét. A lelátókon nem elsősorban a két résztvevő csapat, a New York Giants és a Buffalo Bills logói, hanem az amerikai zászló dominált, amire a himnuszt éneklő Whitney Houston is rátett egy lapáttal – sokak szerint minden idők legjobb előadását hozta a mérkőzés előtt.

Sőt, a félidei show-t nem is közvetítette élőben az ABC, amely inkább az öbölháborús tudósításaival jelentkezett be, így Amerika nagy része csak felvételről, a meccs után láthatta a a New Kids on the Block fellépését. Az ABC egyébként a meccs közben is többször Bagdadba kapcsolt a játékok közötti szünetekben, hogy a nézők semmilyen fejleményről ne maradjanak le.

Maga a meccs viszont más miatt is emlékezetes maradt: ekkor kezdődött ugyanis a Buffalo Bills legendásan rossz sorozata, ami során zsinórban négy Super Bowlt vesztettek el. Ráadásul a legelsőt, a Super Bowl XXV-t szinte nyert helyzetből bukták el.

Wide Right

Ahhoz ugyanis, hogy nyerjenek, csak  egy 47 yardos mezőnygólt kellett volna berúgniuk az utolsó másodpercekben. A Bills rúgója, Scott Norwood viszont úgy vette észre a bemelegítés alatt, hogy a 40 yardnál messzebbről lőtt labdái valamiért a végén erősen balra húztak, így a sorsdöntő pillanatban egyenesen célzott: ez volt az egyetlen rúgása aznap, ami nem csavarodott balra, hanem elvétette a kaput jobbra, a rontott rúgással pedig a Buffalo Bills kikapott.

De persze már az is nagy meglepetés volt, hogy a Billsnek a végén egyáltalán a fordításért kellett mennie, az alapszakasz végére és a rájátszásra összeálló úgynevezett no-huddle támadásuk szinte megállíthatatlannak tűnt: az AFC-döntőben például 51 pontot vittek a Raiders ellen. A Gaints védelmét akkor vezető, azóta vezetőedzőként négyszeres Super Bowl győztes Bill Belichick viszont egyedi tervet talált ki. A 90-es évek elején meglehetősen rigid védelmi felállásokat azzal törte meg, hogy alapfelállásként egy defensive backet hozott fel egy falember helyett, a többi védőnek pedig a lelkére kötötte, hogy a vonalnál azonnal tartóztassák fel a Bills elkapóit, hogy megtörjék a Buffalo-irányító Jim Kelly ritmusát. Ez annyira jól sikerült, hogy a 20-19-es győzelem védelmi tervét tartalmazó dosszié bekerült az NFL Hírességek Csarnokába is.