Brady vs. Manning: a legendák utolsó összecsapása?

Akár hogy is nézzük, a lehető legjobb és legerősebb párosítások jöttek össze az NFL főcsoportdöntőibe, és nem csak azért, mert mindkét oldalon az első két kiemelt találkozik. A kiemelés ugyanis néha csalhat. Az AFC-ben jöhet a 17. és minden bizonnyal utolsó Tom Brady–Peyton Manning-összecsapás, az NFC-ben pedig a megállíthatatlannak tűnő Carolina Panthers-offense mehet majd a liga egyik legjobb védelme, az Arizona Cardinals-defense ellen, de persze a vendégek irányítójáról, Carson Palmerről sem szabad megfeledkezni. Vasárnap éjjel eldől, ki jut a jubileumi Super Bowl 50-be, elmondjuk, mire számítunk.

#2 New England Patriots–#1 Denver Broncos

01.24. 21.05

A Patriots gyenge szezonzárásán múlt, hogy a meccset Denverben, és nem Bostontól egy kicist távolabb, Foxborough-ban játsszák, bár lehet, hogy a mostani kelet-amerikai időjárást elnézve ez is nem is akkora baj.

Ami gyenge szezonzárást illeti, a Patriots tele volt sérültekkel, fejben pedig félig már arra gondoltak, hogy legyenek túl az alapszakaszon, térjenek vissza a támadókhoz a legfontosabb játékosok, aztán kezdődjön a rájátszás, ahol aztán be is indultak.

De bárhogy is csavarjuk, a vasárnapi főcsoportdöntő a két irányító, Tom Brady és Peyton Manning összecsapásáról fog szólni, még akkor is, ha ténylegesen nem egymás ellen játszanak majd.

Kettejük eddigi 16 egymás elleni meccséből Tom Brady 11-et megnyert, a rájátszásban viszont 2-2 az egymás elleni mutatójuk, ráadásul Brady csak 2003-ban és 2004-ben nyert Manning ellen, aki 2006-ban és 2013-ban is, útban két Super Bowl-szereplés felé tudott nyerni.

Manning egy rettenetesen gyenge meccs, majd egy sérülés miatt az alapszakasz közben a cserepadra került, ám Brock Osweiler sem játszott felejthetetlenül, így a rájátszásra a veterán QB került vissza a kezdőpozícióba. Mégis, ha nyer a Denver, az könnyen lehet, hogy nem elsősorban Manningen fog múlni.

Mi történik, ha a Patriots támad? A Chiefs ellen a múlt héten megmutatták, hogy a támadókat sújtó rengeteg sérülés után hogyan is képzelik el a saját játékukat: 42 passzjáték mellett csak 14-szer futottak, de így is különösebb gond nélkül darálták be a Chiefs védelmét. Brady nem volt hibátlan (42 kísérletből csak 28, vagyis a kétharmada ért célba, de sok volt az ejtett labda az elkapók oldalán), de a terv sikert hozott.

Ennek a sikernek a kulcsa három emberen múlik: az irányító Tom Bradyn, a tight end Rob Gronkowskin és a sérülésből visszatért elkapó Julian Edelmanen. Persze Brady jó védelmet kap az előtte álló faltól, de ez inkább Edelmannel van összefüggésben: ha ő játszik, Brady sokkal gyorsabban passzol, mint Edelman nélkül, így pedig a fal dolga is egyszerűbb.

A Broncos védelmében nincs egy kellően nagy és gyors játékos Gronkowski megállításához, ezért alighanem két emberrel próbálkoznak majd ellene, ami plusz lehetőséget jelent a többieknek. Edelman mellett Keshawn Martin, Danny Amendola és Brandon LaFell juthatnak szerephez, főleg akkor, ha a futójátékot a denveri magaslaton is hanyagolja majd a Patriots a sérülések miatt meggyengített támadófal miatt.

Mi történik, ha a Denver támad? Az világosan kiderült a Steelers ellen az előző fordulóban, hogy Manning dobóereje nagyon sokat csökkent, viszont még mindig páratlan döntéseket hoz a pályán. Csakhogy a Patriots védelme jobban fel van szerelve, mint a Steelersé: Logan Ryan szokta őrizni az ellenfél legnagyobb (Demaryius Thomas), Malcolm Butler pedig a legfürgébb (Emmanuel Sanders) elkapóját, őket tehát lehet, hogy nehezen találja majd meg Manning.

Ugyan az alapszakasz 12. hetében, amikor a két csapat legutóbb találkozott, Brock Osweiler irányított a Denvernél, de a Broncos futójátéka volt az, ami döntött: a 30-24-re megnyert meccsen C.J. Anderson és Ronnie Hillman 171 yardot és 3 touchdownt futottak 29 próbálkozásból, vagyis a futójátékra érdemes építeniük, és ha ez megy, akkor vehetik elő a passzokat.

Ahhoz viszont, hogy ez a taktikát be tudják tartani, nem szabad előnybe engedniük a New Englandet, mert ha vezet a Patriots, és Manning passzaival kell felállniuk, az nem biztos, hogy jó recept – a Steelers ellen is egy labdaszerzés indította el a feltámadásukat, a Patriotsnál jobban viszont senki nem vigyáz a labdára a ligában.

Peyton Manning már 40 éves lesz a következő szezon kezdetekor, és a teljesítményét elnézve könnyen lehet, hogy sem Denverben, sem máshol nem számítanak már majd rá kezdőként. A Patriots ugyan játszik az alapszakaszban a Broncos ellen, de addigra már lehet, hogy Manning irányítja a csapatot, ezért könnyen lehet, hogy nem lesz újabb meccsük a mostani, 17. csata után.

#2 Arizona Cardinals–#1 Carolina Panthers

01.25. 00.40

Nagyon érdekes alakult a Carolina Panthers szezonja, mert azok után, hogy december legvégéig úgy tűnt, meg tudják ismételni a Patriots veretlen alapszakaszát, mostanra ez a dominancia nem ennyire egyértelmű. Az Atlanta Falcons elleni vereség előtt a New York Giants 35-7-ről tudott egyenlíteni, a múlt héten a Seattle Seahawks 31-0-ról jött vissza 31-24-re, valami tehát nincs teljesen rendben a Panthersnél, és ha valaki, hát a Cardinals képes megmutatni, hogy mi is az.

Amíg az irányítókat nézve mindenki a Brady, Manning párharcot emeli ki, azért az NFC főcsoportdöntője sem lesz akármi, hiszen a szezon MVP-várományosa, Cam Newton játszik majd a vélhetően a díjazásnál második helyezett Carson Palmer ellen.

Mi történik, ha az Arizona támad? A Carolina védelme általában nem bonyolítja túl a dolgokat, első kísérletre egy safetyt hagynak hátra a két cornerback mellé a zónavédekezésben, a nyilvánvaló passzjátékoknál pedig a két safetyvel zárják a hátsó területet. A Seahawks ellen ezen kicsit variáltak, de csak azért, mert külön készülniük kellett a Seattle fürge irányítójára, Russell Wilsonra. Carson Palmer biztosan nem fog futkorászni, ezért trükkös biztonsági lépések sem kellenek a Pantherstől, sőt, az lesz a céljuk hogy a négy falemberrel helyezzenek rá nyomást. A többi hét játékos ugyanis nagyon is kelleni fog hátra.

Ahogy a gyors passzjáték kelleni fog az Arizonának: nincs komoly baj a támadófalukkal, de a Panthers védő gondot okozhatnak nekik, ezért Palmer érdekében is gyors, rövidpasszos játékra kell átállniuk, és ez az előnyükre válhat. A playbookban ugyanis bőven vannak olyan játékok, amik a menet közbeni olvasásra és reakcióra építenek, plusz feladat elé állítva védelmet. Ráadásul ez ellen nem is annyira alkalmas a Panthers zónavédekezése, emberfogást pedig inkább csak gyengébb csapatok ellen játszottak, a Cardinals által előszeretettel hívott ötelkapós formációkat pedig nem túl gyakran láttak. Különösen jó napja lehet ezért annak a Larry Fitzgeraldnak, aki egy emberfeletti elkapással döntött a Packers ellen a továbbjutásról a hosszabbításban.

Mi történik, ha a Carolina támad? Könnyű lenne azt mondani, hogy majd az irányító Cam Newton varázsol, de a Panthers támadójátékának kulcsa igazából nem is Newton, hanem a futójáték. Tavaly, amikor a rájátszásban találkoztak, a Panthers 41 futásból 188 yardot hozott össze, és most sincsenek túl rossz formában: múlt héten Jonathan Stewart egymaga szerzett 106 yardot és 2 touchdownt 19 futással.

Sőt, a Panthers futójátéka annyira jó, hogy a Cardinals-védelmének kismillió dologhoz kell alkalmazkodnia. Stewart mellett ugyanis Newton is életveszélyes a read-optionből, ezért legalább 5 védőt kell majd a vonalra húzniuk a támadófallal szemben. Ez akkor lenne különösen nagy baj, ha a Panthersben lenne kiváló elkapó, de a legveszélyesebb célpontjuk a tight end Greg Olsen, akire 40-50 yardos passzokat nem lehet építeni, a többi játékos ellen pedig ott lesz a kiváló cornerback Patrick Peterson.

Ha Stewart erőfutásai és Newton read-option játékai bejönnek, újra komoly előnybe ugorhat a Panthers, de sok eladott labdára nem számíthatnak, és olyan összeomlást sem produkálhatnak, mint a Seahawks ellen, mert most szinte biztosan nem lesz 31 pontos előnyük.

Nem várt nehézséget jelenthet a Panthers stadionjának talaja is – a fű minőségére a múlt héten a Seahawks is panaszkodott, azóta pedig elég komoly havazás is volt Észak-Karolinában, szombat reggel például még hó alatt állt a gyep.