Az alsógatyás olimpián milliók múlnak azon, hogy futsz

2016.02.26. 16:47
Minden februárban Indianapolisban gyűlnek össze azok a játékosok, akik NFL-karrierre vágynak: sprintelnek, távol- és magasugranak, fekve nyomnak, és részt vesznek még egy rakás fizikai gyakorlaton, miközben az NFL-csapatok még a telefonjukba is benézhetnek. Ez az óriási cirkusz az NFL-combine, aminek hasznát ugyan egyre többen vitatják, mégis nagyon sokat nyom a latba a csapatoknál, hogyan teljesítenek rajta a játékosok.

31 éves múltra tekint vissza az NFL Combine, vagyis az az esemény, amin az egyetemi bajnokságból a profik közé készülő amerikaifutballisták fizikai képességeit mérik fel. De miért edzenek hónapokat olyan gyakorlatokra, amikhez hasonló dolgokat nem is csinálnak a pályán?

És miért őrülnek meg a szurkolók egy csapat aláöltözőben futkározó fiatalért, amikor a lényeg az NFL-csapatok számára nem is ez?

Bemutatjuk a leendő NFL-játékosok legfontosabb állásinterjúját, és azt, hogy mi a gond vele évek óta.

Az idei NFL Combine-ra 332 egyetemi játékost hívtak meg, vagyis a liga őket látta a leginkább érdemesnek arra, hogy a központilag szervezett erőfelmérőn mutassák meg magukat a csapatoknak. Maga a Combine viszont nem csak a látványos gyakorlatokból áll, sőt a csapatvezetők számára az orvosi vizsgálatok és a személyes interjúk legalább olyan fontosak, mint hogy ki milyen gyorsan fut, vagy mennyit tud fekve nyomni.

Ezek gyakorlatok ugyan jó képet adnak egy játékos atletikus képességeiről, de az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mennyire hasznosak. Csak egy példa: elég ritka az olyan, hogy egy 140 kilós falembernek 40 yardot kelljen sprintelnie a pályán meccs közben. 

Ráadásul sokan vannak, akik a különböző feladatokon szuperül teljesítenek, és aztán idő előtt mégis eltűnnek a süllyesztőben, míg azok, akik gyengébb vagy közepes időt futnak, máris hátrányban érezhetik magukat a drafton.  

Már a New England Patriotsszal négyszeres Bill Belichick is nekiment egyszer a Combine intézményének, mondván, hogy

a játékosok sokkal inkább koncentrálnak az ottani felmérőkre, mint konkrétan az NFL-felkészülésre, és ez inkább akadályozza a profi csapatba beillesztésüket, mint segíti.

A Patriots-edző szerint sok amerikaifutballista úgy gondol vissza az első NFL-es évére, hogy inkább foglalkozott volna meccsekre felkészítő specifikus feladatokkal, mint hogy néhány kevésbé hasznos Combine-feladatra készült. 

A játékosok között is akad bőven olyan, aki ma már inkább be sem nevezne a Combine-ra, mert hiába villogott a felmérőkön, aztán a kutyának nem kellett.

Érzik az NFL-nél is, hogy a rendszer nem a legjobb, vagy legalábbis egyre inkább alkalmatlanabb arra a célra, amiért létrejött: releváns adatokat adni a játékosok képességeiről. 

Kövesse a 120 yardot Facebookon is!

Van viszont egy nagyon hasznos része is a hercehurcának: ez pedig az interjúk, ahol a csapatok elbeszélgethetnek a kiszemeltjeikkel. Ez az első védőháló, ahol kiszűrhetik, ha valakivel nincs minden rendben, még ha sokan betanult szövegeket is hajtogatnak. De ennyivel nem lehet megúszni, mert kőkemény vallatáson mennek keresztül, ugyanis a csapatok mindent tudni akarnak a magánéletükről, simán belenézhetnek a telefonjukba, még a szexuális beállítottságukról is kérdezhetnek.

Az elővigyázatosságnak megvan az oka: mindenki igyekszik kiszűrni a balhés játékosokkal járó kockázatot, és az olyan balhés emberektől igyekszik távol tartani magát, mint az NFL-ből a balhéi miatt két év után kifelé tartó Johnny Manziel, vagy az emberölésért elítélt Aaron Hernandez.

Az interjú a játékosnak is jó lehetőség, hogy kimagyarázzak magukat, ha az egyetemi évek alatt bajba kerültek. 

Az általános képességeket felmérő Wonderlic-teszttel kapcsolatban is elég nagy az ellenkezés, mivel az ezen elért eredmények elvileg titkosak, ugyanakkor több NFL-csapat is kiszivárogtatta már a pontszámokat. Ezért is buzdítják most sokan arra az amerikaifutballistákat, hogy tagadják meg a tesztet a saját érdekükben. 

A legfontosabb viszont a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat. Olyannyira, hogy ez volt az egyik oka, hogy létrejött a Combine intézménye, mert a csapatok szerettek volna egy átfogó orvosi jelentést a játékosokról.

Ilyenkor szoktak kiderülni ilyen-olyan sérülések vagy rendellenességek, melyek keresztülhúzhatnak egy karriert. De olyan is volt már, hogy hiába fedeztek fel valakinél szívproblémát, attól még sikeres NFL-játékos lett belőle. A 2013-os Combine-on Star Lotulelei védőjátékosról derült ki, hogy a szívével nincs minden rendben, nem is engedték, hogy gyakorlatokat végezzen. Aztán mégis elkelt az első körben, és néhány hete Super Bowlt játszott a Carolina Panthersszel.

Viszont akkor sincs tragédia, ha valaki egy korábbi sérülésből lábadozik, mint például az idei draft egyik legjobb elkapója, az Ole Miss egyetemi csapattól érkező Laquon Treadwell. Ő közölte, hogy tavalyi lábtörése után még nincs olyan állapotban, hogy 40 yardos sprintet fusson, ezért inkább majd egyeteme márciusi felmérőjén mutatja meg magát.

De mik is ezek a gyakorlatok, és milyen releváns hasznuk van?

40 yardos sprint

Rekord: 4,24 másodperc, Chris Johnson, 2008

Ez a feladat: 40 yardot kell sprintelni. A legenda szerint azért pont 40 yardot futnak, mert klasszikusan ekkora volt egy punt átlagos hossza, így remek lehetőséget adott arra, hogy megnézzék, milyen gyorsan tudják a játékosok levédekezni az ilyen rúgásokat. Ez viszont nem magyarázza, miért kell mindenkinek lefutnia – irányító vagy épp támadófalember sosem védekezik punt visszahordása ellen.

Ezt tudjuk meg belőle a játékosról: Az összes gyakorlat közül a leglátványosabb, és persze ez is érdekli a legtöbb embert – ki mennyire gyorsan tud futni. Ez persze csak négy posztnál releváns 40 yardos távot (36 méter) figyelembe véve, hiszen a futójátékoson, elkapókon, cornerbackeken és safetyken (a továbbiakban ügyességi pozíciók) kívül nem sokan futnak egyszerre ennyit egy irányba a pályán. Nem véletlen, hogy az első 10 yard sebességét, vagyis a robbanékonyságot is mérik. Egy 1,6 másodperces 10 yard egy falember esetében már azt jelenti, hogy a játék indulásakor kellő sebességgel tud kirobbanni álló helyzetből. 

A fent említett négy pozíciónál 4,4-4,5 másodperces idő a minimális cél, de ennél lassabb játékosok is húztak már le éveket az NFL-ben úgy, hogy közben elit szinten játszottak. Tavon Austin 2013-ban 4,34-es időt futott, de hogy ez a védőkkel szemben mennyire gyors, csak ősszel derült ki.

Ez vele a gond: Csak a sebesség önmagában nem elég, ezt remekül mutatja egy 2009-es példa. Darrius Heyward-Bey akkor 4,25-ös, majdnem rekordot jelentő időt futott a Combine-on, így a sokak által csak csiszolatlan tehetségnek tartott játékos a draft kilencedik helyén kelt el az Oakland Raiders választása után. Az elkapónak azóta hét szezon alatt 193 elkapása és 14 touchdownja van csak, vagyis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ahány pozíció, annyi egyedi próba

Hosszabban csak a kollektív, mindenkire vonatkozó gyakorlatokat tekintjük át, de az egyes posztokra vonatkozóan ezeknél lényegesen több, igaz, nem számmal mérhető próbában kell megmutatni a játékosoknak a megfigyelőknek, mire képesek. A secondary tagjaira hét, a linebackerekre hat, a védőfalemberekre öt, az irányítókra négy, a futójátékosokra öt, az elkapókra négy, a tight endekre öt, a támadófalemberekre pedig hat, speciálisan rájuk szabott gyakorlatot kell végigcsinálniuk. Ezekről, illetve a kollektív gyakorlatok részletes leírásáról itt olvashat.

Short/long shuttle

Rekord: 3,73 másodperc, Kevin Kasper, 2001 (short shuttle)

Ez a feladat: A short shuttle-nél játékos öt yardot fut előre, megérinti a talajt, visszafordult, megtesz tíz yardot, újra megérinti a talajt, és így fordul vissza, majd újabb öt yard megtételével visszaérkezik a kezdőpozíciójába. A long, vagyis hosszabb verziónál hasonló fordulókkal futnak el 5, 10, majd 15 yardos távolságra, de ez már nem szerepel a hivatalos programban.

>

Ezt tudjuk meg belőle a játékosról: Ahogy a 40 yardos sprint esetében a külön is mért első 10 yardból, így ebből is a robbanékonysága derül ki, illetve az, hogy mennyire tud gyorsan irányt váltani. A cél legalább egy 4,0 másodperces idő az ügyességi pozíciókon játszók számára.

A gyors irányváltás a védőktől való elszakadás (illetve ennek megakadályozása) esetében kulcsfontosságú.

Ez vele a gond: Túlzott probléma nincs ezzel a gyakorlattal, a robbanékonyság minden pozíció esetében fontos bizonyos mértékig.

A gyúrás királyai

A Bill Belichick által felvetett problémának voltak kiemelkedő példái az NFL történetében: olyan játékosok, akik egészen elképesztő számokat hoztak össze a Combine-on, később viszont pocsék játékos lett belőlük. A már említett Darrius Heyward-Bey is ilyen volt, de rajta kívül is akadtak, akadnak hasonló játékosok.

A védőfalember Mike Mamula például 1995-ben robbantott nagyot a Combine-on, 112,5 kilós súlya ellenére 4,58 másodperc alatt futotta a 40 yardot és 28-szor tudta kinyomni a 102 kilós súlyt. A Philadelphia Eagles két helyet fel is mozgott a drafton, hogy megszerezhessék, de hat év és öt szezon után a rengeteg sérülése miatt kénytelen volt visszavonulni.

Vernon Gholson viszont még jobb példa az edzőtermi szörnyre - 2008-ban 120 kilósan futott 4,58-as időt, 1 méter fölött volt a súlypontemelkedése és 37-szer lökte ki a súlyt, ám a New York Jets három gyenge év után mégis kidobta a csapatból, azóta pedig nem is kapott lehetőséget egyetlen csapattól sem az alapszakaszban.

Three cone drill

Rekord: 6,42 másodperc, Jeff Maehl, 2011

Ez a feladat: Onnan kapta a nevét, hogy három darab, L-alakban elhelyezett bója körül kell teljesíteni a feladatot. A játékos elfut az első bójáig, megkerüli, visszafut a kezdő helyre, onnan újra az első bója felé indul, annál jobbra kanyarodva megkerüli a másodikat, majd L-alakban futva visszatér a kiindulási helyére.

Ezt tudjuk meg belőle a játékosról: Ez áll legközelebb a pályán mutatott valós mozgásokhoz, hiszen egy gyakorlaton belül kiderül, milyen mélyre tudja vinni a derekát a játékos fordulás közben, majd onnan mennyire tud újra felgyorsulni rövid távon. Tehát a játékos gyorsaságát, agilitását és irányváltási képességét méri fel, főként a linebackerek, cornerbackek és a passzsiettető védőfalemberek számára fontos.

A minimálisan elvárt szintidő 7 másodperc, de nem véletlen, hogy a Super Bowl MVP-je, Von Miller, a Super Bowlban vesztes Panthers legjobb linebackere, Luke Kuechly, vagy épp a háromszor is az év védőjátékosának választott 196 centis, 131 kilós JJ Watt is bőven 7 másodperc alatti idővel teljesítette ezt a gyakorlatot.

Ez vele a gond: Nagy gond ezzel sincs, a legtöbb poszt esetében maradhat a gyakorlatok között.

Fekve nyomás

Rekord: 51, Justin Ernest, 1999

Ez a feladat: Minél többször kinyomni a 102 kilós súlyt.

Ezt tudjuk meg belőle a játékosról: Csapatonként változhat, hogy az egyes pozícióktól milyen teljesítményt várnak el, de a lényeg ugyanaz: kicsit igen/nem rendszerre egyszerűsítve nézik, hogy a játékos kellő időt tölt-e az edzőteremben.

Ez vele a gond: Attól, hogy valaki erős, még nem lesz feltétlen jó amerikaifutballista, de jelzésértékű, ha például egy 130 kilós falember csak 8-10-szer tudja kinyomni a 102 kilós súlyt, hiszen így nehezen birkózik majd meg a hozzá hasonló súlyú ellenfeleivel.

Ráadásul a puszta erőn felül egyéb tényezők is befolyásolják az eredményt: például a hosszabb karú játékosoknak nehezebb kinyomni a súlyt.

Helyből távolugrás, súlypontemelkedés

Rekord: 373,4 centiméter, Byron Jones, 2015 (helyből távolugrás) / 116,8 centiméter, Gerald Sensabaugh, 2005 (súlypontemelkedés)

Ez a feladat: Állóhelyzetből a legmagasabbra, illetve legtávolabbra kell ugrani.

Ezt tudjuk meg belőle a játékosról: Mennyire robbanékony egyetlen mozdulat alatt, ám mivel a pályán viszonylag keveset ugrálnak állóhelyzetből egy irányba, azt is remekül megmutatja, hogy mennyire atletikus játékosról van szó. Rendkívül fontos gyakorlat.

Elég például a Patriots linebackerére, Jamie Collinsra gondolni, aki 353 centis távol- és 105,5 centis súlypontemelkedést produkált, a pályán pedig ilyenekre képes.

Ez vele a gond: Ezzel a gyakorlattal semmi gond nincs.

Mit lehet kezdeni a Combine-nal?

A legtöbbször felhozott érv a mostani gyakorlatok mellett, hogy történelmi szinten összehasonlító eredményeket mérnek rajta, illetve több poszt szempontjából releváns mozgásokat végeznek, mégis évről évre előkerül a kérdés, hogy nem lehetne jobb feladatokkal kiváltani a mostaniakat?

A Combine-t szervező National Football Scouting Inc. elnöke, Jeff Foster folyamatosan tartja a kapcsolatot az NFL és a csapatok képviselőivel, és ha komoly igény lép fel a korszerűbb gyakorlatok iránt, vagy ha konkrét, jobb elképzelést kapnak valakitől, akkor készek változtatni. Ezt egyébként eddig is megtették, csak épp nem a pályán végzett mérések, hanem a háttérben zajló procedúrák terén.

A Saints vezetőedzője, Sean Payton korábban arról beszélt a Sloan sportanalitikai konferencián, hogy sokkal élesebben el kell választani az egyes pozíciókat, és azokra specifikusan fókuszáló gyakorlatokat kell beépíteni a Combine-ra. Ez persze nem azt jelenti, hogy rövidesen VR-sisakban mutatják meg az irányítók a pálya közepén, hogy mire képesek, de az egyes feladatokat jobban kifejező gyakorlatok nem elképzelhetetlenek.

Mivel az NFL egyre gyorsul, és egyre több támadójátékot indítanak a csapatok meccsenként, a falemberek esetében el is lehetne hagyni a 40 yardos futást, ami helyett sok, gyors egymásutánban elvégzett 10 yardos minisprintet kellene inkább csinálniuk – ezzel a robbanékonyságuk és az állóképességük is mérhető lenne, hiszen ha az ötfős támadófalból akár csak egy is nem bírja a támadócsapat tempóját, értékes másodperceket veszíthetnek.

Annak sincs sok értelme, hogy az irányítók olyan elkapóknak dobálnak a játékosmegfigyelők között, akiken nem védekezik senki, és az irányító sem támadja védőjátékos. Persze, ha egy 35 yardos passzt úgy sem tudnak célba juttatni, hogy nem kell a védővel számolni, az árulkodó, de ha egy passzsiettető ront az irányítóra, miközben egy védő szorosan fogja az elkapót, hamarabb kiderül, mennyire higgadt és pontos.

Alsógatyás olimpia

A Pro Football Talk alapítója és szakírója, Mike Florio terjesztette el az Underwear Olympics, vagyis alsógatyás olimpia becenevet a Combine-ra. A név két okból is találó. Egyrészt, mert a játékosok igencsak testre feszülő aláöltözőkben hajtják végre a gyakorlatokat, másrészt pedig azért, mert pár évvel ezelőttig az eseményt közvetítő NFL Network még azt is adásba tette, amikor az egyetemi játékosokat az alsónadrágjaikban mérlegelték és mérték. Az azóta négyszeres Super Bowl-győztes irányító, Tom Brady 2000-es, 22 éves korában készült képek azóta is keringenek az interneten.

Tom-Brady-shirtless-02-15-15
Fotó: NFL

Ha a feladatok nem is a legalkalmasabbak minden esetben, nem egy játékos képes felsrófolni a draftértéket azzal, hogy jól teljesít a felmérőkön. Azon pedig, hogy hányadik körben draftolnak valakit, döntően befolyásolhatják az első NFL-es szerződést. 

Tavaly például egy harmadosztályú egyetemről érkezett falember, Ali Marpet robbantott félelmetes időkkel a posztján, ami után szinte az összes csapat elhívta magához külön edzésekre, és végül a második körben került a Tampa Bay Buccaneersbe. 

Az NFL combine a hagyományok és a cirkusz miatt biztosan marad még jó sokáig, ráadásul a show mellett hatalmas üzlet is az egész: ha valaki megdönti az idén a 40 yardos sprint Chris Johnson által felállított 2008-ban 4,24-es rekordot, annak egymillió dollárt ajándékoz az adidas. Egyetlen feltétele van a nevezésnek: az ő cipőjükben kell rajthoz állni.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Egzotikus élmények!

Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.