Mind Tom Herman gyémánttal kirakott fogsora vagyunk

Nem véletlenül kanyarodtunk vissza a tavalyi szezon előtt a Houston Cougars legendás, 1990-es évekbeli támadójátékához, mert érezhető volt, hogy Tom Herman érkezésével valami hasonló indulhat el a Cougarsnél most is. Tavaly már abszolút lendületben volt a csapat Greg Ward Jr. irányítása alatt, idén viszont akkora pofonnal nyitottak, hogy mindenki csak néz. Visszatér a Tailgate!

A 2016-os szezon első fordulójának upsetje mindenképpen a Houstoné volt, még akkor is, ha már 15. rangsoroltként verték meg a playoffba várt Oklahoma Soonerst, ezzel mindent borítottak, és könnyen lehet, hogy az egész Big 12-et kicsinálták, már ami a rájátszást illeti.

És mindezt tök váratlanul tették. Persze nem magára a győzelemre értem a váratlan jelzőt, hanem arra, hogy nem egy hiperkreatív, fehéren izzásig hevült támadójátékkal vertek oda az Oklahomának, inkább a védelem volt az, ami feltűnően jól összeállt.

Nagyjából az volt a képlet, mint év elején, a Florida State elleni bowl-győzelemnél, azzal a lényegi különbséggel, hogy azt a meccset az FSU a háta közepére sem kívánta már, az Oklahoma most viszont tudta, hogy nyerni kell, vagy vége a dalnak. Ehhez képest úgy néztek ki, mintha ők lettek volna a power 5-on kívülről érkező kiscsapat az esélyes elit ellen.

Samaje Perine 31 yardig jutott, aztán megsérült, de nem ezen múlt, hogy egyáltalán nem kapta el a fonalat a Sooners futójátéka. A Cougars védő hihetetlen agresszívan mentek át a falon, semmi időt nem hagytak arra, hogy a futójátékok felépülhessenek. A második félidőben már nem is próbáltak futni, amikor pedig egyértelművé vált, hogy a papíron erősebb passzjátékukban bízhatnak csak, sokkal egyszerűbb lett a Cougars-defense dolga – a szünet utáni egyetlen Sooners-TD már a legvégén jött csak, amikorra biztossá vált a vereségük.

Ebben a védelemben már ott volt az az Ed Oliver, aki a Houston felemelkedésének legjobb jele, ő ugyanis az egyetemi foci történetének első olyan ötcsillagos játékosa, aki nem az öt nagy főcsoport egyik csapatához ment egyetemre.

A felpörgő védelem mellett azért a kick six (!!!) és az olyan elkapások, mint Linell Bonneré, sem ártottak).

Merthogy az offense-nek ezek ellenére nem nagyon ment, egy-egy védelmi kihagyásból éltek csak inkább. Arra tehát simán lehet építeni, hogy a Houston támadóoldalon még jobb lesz. Főleg, hogy ennél csak könnyebb meccsek jönnek majd nekik: a Cincinnati Bearcats elleni idegenbeli meccs egy csütörtökön, a Navy Midshipmen elleni mindig trükkös mérkőzés, illetve a november közepi Louisville Cardinals elleni összecsapás lesz még a három legkeményebb meccsük.

Ha ezeket nyerik (a többinek simának kell lennie), akkor kis szerencsével a playoff közelében is lehetnének, ami elképesztő teljesítmény lenne egy nem power 5-csapattól. Ha így lenne, ők lennének a négycsapatos rájátszás bevezetésének egyik legnagyobb nyertesei (a 2014-es bajnok Ohio State mögött, nekik ugyanis nem sok közük lett volna alapból a döntőhöz, ha csak az alapszakasz alapján kellett volna válogatni).

Vagyis nekik összejöhet az, amiről az akkor még a Western Athletic Conference-ben veretlenül menetelő Boise State 2006-ban és 2009-ben, vagy a Big 12 előtt még a Mountain West Conference-ben veretlen TCU 2010-ben csak álmodhatott.

Tom Herman már a tavalyi bowl-győzelmet is ezzel a fogsorral ünnepelte, mi jönne itt, ha bejutnának a rájátszásba?

Houston's @CoachTomHerman got his grill today. Icy. pic.twitter.com/SrI73p2GVc

— David Ubben (@davidubben) December 29, 2015