Fax nélkül megállna a világ legnézettebb sportága

GettyImages-1052699592
2019.03.13. 08:13
2018-ban, a szabadon igazolható játékosok piacának megnyitása után 24 óra alatt több mint 900 millió dollárt tapsoltak el az NFL-csapatok, ez a szám idén akár az 1 milliárd dollár fölé is mehet. A látszólag ész nélküli költekezés viszont egy elég ósdi eszközön múlik, az NFL ugyanis a mai napig nem szabadult meg a faxtól – ezen érkeznek be a játékosok szerződései a csapatokhoz, majd az NFL-központba. De miért is van még fax a világ legnézettebb sportágában és még elég sok másik sportban?

2013-ban a 21. századhoz mérten erősen meglepő történet zajlott le az NFL-ben: az akkor még a Denver Broncosnál játszó védőjátékos, Elvis Dumervil egy faxgép miatt bukott 8 millió dollárt, és igazolt végül másik csapathoz, lemaradva a Broncos az évi Super Bowl-szerepléséről.

A faxgép azóta is jelen van az NFL-ben, a játékosokkal kötött szerződéseket ugyanis még mindig ilyen formában kell eljuttatni a liga New York-i központjába, ahogy a játékosok is így küldik be az aláírt verziót a csapatnak. De nem csak az NFL-ben tölt be sorsdöntő szerepet a fax, az egyetemi amerikaifutball-bajnokságban, a labdarúgásban is jelen van, és Bernie Ecclestone is elválaszthatatlan volt a faxoktól.

Ne maradjon le semmiről!

Na de kanyarodjunk vissza előbb Dumervil esetéhez.

Az NFL-szerződésekbe rengeteg különféle záradékot lehet íratni akár teljesítmény után járó bónuszról, akár maximális súlykorlát betartása utáni extra pénzről, akár arról, hogy ha egy játékost bizonyos dátumig megtartanak, akkor a szerződéséből fennmaradó összeg meghatározott része garantálttá válik, tehát azt mindenképp megkapja. Dumervil ennek lett az áldozata 2013-ban, szerződésében ugyanis az szerepelt, hogy ha 2013. március 15-én (helyi idő szerint) délután 2-kor még a csapat alkalmazásában áll, 12 millió dollárt kap. A Denver Broncos ezt bizonyos fizetési feltételek átírásával 8 millióra csökkentette volna, erről meg is egyeztek a játékossal, csakhogy az aláírt papírokat 14.07-re faxolta el Dumervil ügynöke, addigra viszont a Broncosnak már meg kellett hoznia a fájdalmas döntést, és inkább felbontották Dumervil szerződését, mint hogy kifizessék neki a plusz négy millió dollárt.

Dumervilnek és az ügynökének 35 perce lett volna elintézni a dolgokat, mégsem ért be időben a fax – a felelősségük vitatható, az viszont nem, hogy elektronikus aláírással gyorsabban végeztek volna, mint a faxgéppel.

Az ügy miatt Dumervil ki is rúgta ügynökét, Marty Magidot, majd ötéves, 26 millió dolláros szerződést kötött bő egy héttel később a Baltimore Ravensszel. Végül a 2017-es szezon után, utoljára a San Francisco 49ersnél játszva került ki a ligából.

2019-ben március 13-án, magyar idő szerint este 10-kor nyílik a piac, a következő órákban villámgyorsan meglehet majd az egymilliárdos határ, legalábbis a hétfő este óta tartó legális puhatolózási időszakban emlegetett számok alapján.

Egy szinttel lejjebb már dobták a faxot

Hasonló faxfétis van, vagyis volt az egyetemi amerikaifutball-bajnokságban (NCAA), ahol az úgynevezett signing dayen érkeztek tömegével a faxok az egyetemekre a középiskolás játékosoktól, akik arról nyilatkoznak, hogy az adott egyetem csapatában akarják folytatni pályafutásukat. A fétis szó nem véletlen: voltak egyetemek, ahol külön webkamerán közvetítették, ahogy ömlik ki a papír a gépekből, igaz, látni nem lehetett rajta, hogy épp kinek a nyilatkozata futott be.

A fax egyébként – legalábbis az NCAA esetében – nem volt kötelező érvényű, elektronikus formában is fogadták volna pár helyen a papírokat, de sokak számára a fax vot a legkönnyebben elérhető mód, vagy éppen csak ezt ismerték. Aztán idővel sikerült utolérniük a kor vívmányait, a 2017-es signing day után végleg, mindenhol leszerelték a faxokat, és elektronikus rendszerre álltak át – ezzel egy 2014-es cikk szerint egyébként évi 15 ezer dollárt spórolhattak az egyetemek, a folyamatot pedig 80 százalékkal gyorsíthatták meg.

A futball is faxista

Faxos fiaskó miatt nem került 2015-ben a spanyol kapus, David De Gea a Real Madridhoz a Manchester Unitedtől. Hiába egyezett meg a két klub minden feltételről, hiába írt alá mindenki mindent, addig pattogtak a faxok Madrid és Manchester között – De Geáért cserébe pénz mellett adták volna Keylor Navas kapust is, vagyis a szokottnál több aláírás kellett –, hogy a Real éjfél után két perccel tudta csak rögzíteni az adatokat a FIFA rendszerében (TMS), így az átigazolásból nem lett semmi. Igaz, a TMS már elektronikus alapú, de lehet, hogy az egyik fél scannelt papírok helyett a lassabb faxot választotta.

A fax egyébként sürgős helyzetekben is jól jön, az MLSZ elnöksége – 2014-ben még biztosan – élt a faxos szavazás nosztalgikus módszerével.

Bernie, a faxfetisiszta

Aki viszont tényleg faxfetisita volt, az a korábbi Forma-1-mindenható Bernie Ecclestone, aki legendásan nehezen követte a technikai újításokat. Éppen ezért ez emaileket is fax formájában kapta meg, ezért több faxgép is volt az irodájában, akár az állandó irodájáról beszélünk, akár a futamok helyszínéről a versenyhétvégéken.

Ecclestone távozásával a faxoknak is leáldozott a Forma-1-ben, az egyetemi amerikaifutball-bajnokságban érintett egyetemek is felhagytak ezzel, több futballklub és az NFL viszont még kitart a jól bevált módszer mellett, igaz, már nem kötelező érvénnyel – fax mellett már pdf-et, tehát scannelt dokumentumokat is fogadnak a szerződésekről.

(Borítókép:  Bill Belichick kezében papírral, a Chicago Bears elleni meccsen Chicagóban 2018. október 21-én. Fotó: Stacy REvere / Getty Images Hungary)