Öt nap kóma után meghalt az öklöző

Scottland még június 26-án szenvedte el a súlyos K. O.-t. (A Hudson folyón lévő katonai bázison rendezett mérkőzést az amerikai ESPN2 csatorna közvetítette.) A balkezes Jones a tizedik menetben egy bal csapottal megingatta ellenfelét, majd jobbal padlóra küldte. Scottland eszméletlenül maradt a földön. A 26 éves öklözőn egy New York-i kórházban két agyműtétet is végrehajtottak, de már nem tudtak rajta segíteni: Scottland ötnapi kómás állapot után keleti parti idő szerint hétfő éjjel fél tizenegykor belehalt súlyos sérülésébe.

Amatőrök között ilyen nem lehetséges Ajtai Péter az olimpiai döntőt vezető magyar bíró az Indexnek kifejtette, hogy eddig még nem hallott erről az esetről, mert profi bokszot még csak tévén sem néz. "Megzavar engem is, az eddigi felfogásomat is" - magyarázta. Az amatőrök között amúgy ilyen nem fordulhat elő, mert ott a legfontosabb szempont az egészségvédelem, és a bíráknak tüstént közbe kell avatkozniuk, ha úgy vélik, hogy megrendítő erejű ütést kap valamelyik fél. Azt is hozzátette, hogy ismeretei szerint az amatőr mezőnyben sem itthon, sem külföldön nem fordult még elő haláleset, és reméli, nem is lesz.

A tragédia előzményéhez hozzátartozik, hogy az eredetileg nagyközépsúlyú (76 kg) Scottland mindössze négy napot készülhetett élete első félnehézsúlyú meccsére, mivel beugróként vállalta a szereplést, miután Jones eredeti ellenfele, David Telesco edzésen orrtörést szenvedett. Scottland egyébként saját súlycsoportjában nem volt eredménytelen ökölvívő, huszonkilenc mérkőzéséből csak kettőt veszített el, huszat megnyert.

A USA Today beszámolója szerint a június 26-i végzetes összecsapáson a mérkőzés orvosa már a hetedik menet végén úgy látta, hogy Scottland nem bírja tovább, végül azonban a vezetőbíróval együtt továbbengedték a küzdelmet, és úgy tűnt, minden rendben van, hiszen a nyolcadik és a kilencedik menetben Scottland föltámadt, és kitűnően öklözött. A tizedikben viszont jött a bal-jobb...

Beethavean Scottland három gyermek édesapja volt.

Fekete krónika

A profi ökölvívás - az egyre szigorúbb egészségügyi ellenőrzések ellenére is - a legveszélyesebb sportágak közé tartozik. A BBC adatai szerint az elmúlt tíz év feketelistáján számos haláleset vagy súlyos, akár rokkantságot okozó fejsérülés sorolható föl.

A legutóbbi eset viszonylag szerencsésen végződött: a pehelysúlyú világbajnok Paul Ingle 2000 végén a Botile elleni címvédő mérkőzésén szenvedett súlyos agysérülést, de felépült.

1980-ban a 24 éves walesi Johnny Owen a mexikói Lupe Pintor ellen mérkőzött Los Angelesben. Pintor a 12. menetben ütötte ki a walesi öklözőt, aki azonnal kómába esett, és hat hét után meghalt.

A brit Steve Watt Fulhamban szenvedett halálos kiütést 1986-ban Rocky Kellytől. Halálát - mint ahogy a vizsgálat megállapította - kiterjedt agysérülés okozta. Az orvosok szerint Watt korábban többször is agysérülést szenvedhetett, halálához ez is hozzájárult.

A középsúlyú Rod Douglas 1989-ban szenvedett komoly sérülést Herol 'Bombázó' Grahamtől a 9. menetben, csak gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét.

Michael Watson 1991 óta él tolókocsiban, miután Chris Eubank emlékezetes mérkőzésen -Watson hosszú perceken át állta Eubank félelmetes erejű pofonjait - kiütötte.

Egy brutális mérkőzésen a 10. menetében léptették le Bradley Stone-t. A fiatal harmatsúlyú ezután a saját lábán hagyta el a szorítót, otthon azonban összeesett, és soha többé nem tért magához.

Szintén emlékezetes nagy csata volt az 1995-ös Nigel Benn-Gerald McClellan összecsapás. Mindkét öklözőre kétszer számoltak rá, és McClellannak hordágyon kellett elhagynia a ringet. Azóta tolószékben van, alig lát, állandó orvosi és ápolói felügyeletre van szüksége.

A skót öklöző, Jimmy Murray a Drew Dochertyvel vívott harmatsúlyú harc után halt meg Glasgow-ban 1995-ben. Murray a 12. menetben esett össze. Megműtötték, de már nem tudtak rajta segíteni.