'Amikor csend lett, ki akartam ütni'

Első menet

Bognár László Engem nem zavar, hogy mindenki az ellenfelemnek drukkol

Nem jön úgy, mint a múltkor, sokkal óvatosabb, a kezdés előtt se tolja a homlokával Bognárt bika módjára. Mintha normálisan igyekezne bokszolni. A tömeg őrjöng, a nézőtéren számtalan sombrerós Gomez-fan. Bogesz szurkál, Gomez is talál egy kisebb bal csapottal. Egyelőre nyoma sincs az öklelős, közveszélyesen fejelő Gomez-stílusnak. Hopp, Gomez a földön: nem kapott nagy ütést, de rosszul is lépett, számolnak rá.

Második menet

Gomez kicsit határozottabban támad, de még mindig nem jön úgy, mint fénykorában. Bognár rendesen kezeli, de mivel Gomez most óvatosabb, nem jön olyan sebességgel, hogy oldalt ellépve lehessen kontrázni, Bognár inkább fog, ha túl közel kerül.
Gomez újra a földön, Bognár rendesen elkapta a semleges sarokban, újra számolnak rá. Bognár támadni kezd, mintha most akarná befejezni a meccset, pedig Gomez még közel sincs annyira rosszul. Bognár támad, vagy legalábbis nem engedi Gomezt előre. Aztán Bognár térden: miközben a támadással volt elfoglalva, Gomez bevitt egyet a legjobb ütéséből, egy bal felütést. A számolás hatodik másodpercében vége a menetnek, de a szabályok szerint végigmegy a számolás.
-Tisztán megvoltam májon - mondja Bognár a meccs után -, elég erős volt, de azért nem volt vészes.
Mindketten kissé megviselten mennek pihenőre.

Harmadik menet

Gomez még mindig nem kezdett el úgy támadni, mint februárban, Bognár pedig elkezdi sorozni, aztán a kötélnél megállnak, és kezdődik a hirig. Horgokkal sorozzák egymást, ilyenkor teljes lutri, ki találja el a másikat, imádkozásra viszont nem nagyon van idő. Bognár első ütése nem talál, a második is elzúg valahol Gomez mellett, Gomez mintha testre találna, fejre Bogesz védi, aztán Bognár valahogy továbbra sem talál, Gomeznek viszont bejön egy kemény balhorog. Bognár a földön, számolás. Tízre felkel, de láthatóan kéneneki még tíz másodperc, hogy folytatni tudja - vége.

A hatezer manchesteri boldogan ünnepli a győztest, Gomez és Bognár fényképezkednek egyet az övvel, aztán a magyar az öltözőben egy dobozos kólával jegelve a szemöldökét, elmondja, hol hibázott.

-Tudod, mi volt a baj? Hogy amikor másodszorra leütöttem, és hirtelen csend lett a csarnokban, élesen megjelent előttem a kép az előző meccsünkről, amikor kiütöttem. És azt mondtam magamban, "na, most kivégzem". Nem lett volna szabad odaállnom verekedni, tovább kellett volna bokszolnom a megbeszélt taktika szerint. Én vívó vagyok: a másik hibáiból élek. És nagyokat ütni is messziről tudok.
-Az az idegesítő, hogy a meccs majdnem megvolt. Egy sima zakó teljesen más, ha jobb az ellenfél és nem sok esélyem van, azon nincs mit rágódni. De ez most itt volt a kezemben, csak vérszemet kaptam; amíg nem álltam oda vele, addig nem volt olyan sűrű az ütésváltás, és tisztán tudtam találni. Nálam pedig épp ez lenne a lényeg, hogy tisztán találjak, piszkálgatom, mellélépek.
-Szeretek idegenben bunyózni. Engem nem zavar, hogy mindenki az ellenfelemnek drukkol, az meg csak jön: hadd jöjjön! De most ahogy csend lett, hirtelen nem tudom, mi lett velem, csak arra tudtam gondolni, kiütöm, kiütöm! Szépen meg kellett volna maradni ütéstávon kívül, onnan csinálgatni a pontokat, hozni a meneteket. Kontraboksz, türelem. De most nem támadott úgy, mint a múltkor, sokkal könnyebben meg tudtam ütni, szépen kijöttek a sorozások is, alig hittem el. Ezért tudtam már az elején kétszer leütni. A taktikáról pedig megfeledkeztem - ennyi.

-Most lesz igazán nehéz eladni Bognárt: öv már nincs, viszont épp eléggé tartanak tőle. Mi lesz most vele? -kérdeztem Rácz Félix menedzsert.
-Először meg kell várnunk, hogyan alakulnak a ranglisták, aztán majd meglátjuk. Eddig azt hiszem, egymás mellett voltak, most meglátjuk, hova sorolják a Lacit. -Ez a "majd meglátjuk" nem hangzik valami derűlátón.
-Hát, jobb lett volna, ha győzünk, az biztos. De eddig is el tudtam adni, ezután is el fogom.

A Michael Gomez a Tonchev-Attah mérkőzés győztese ellen bokszol a WBO nagypehelysúlyú világbajnoki övéért.