Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Boksz cikkek
-
Újabb magyar ökölvívó szerzett kvótát a párizsi olimpiára - Joshua megsemmisítette MMA-s kihívóját, Mourinho az első sorból videózott
- Akár Mike Tyson életének is véget vethet a Jake Paul elleni csata
- Itt az év összecsapása: különleges ellenféllel szemben tér vissza a ringbe a valaha élt egyik legnagyobb bokszoló
- Fidel Castróval alkudozott a Kuba körül úszó kaszinóról a magyar Bokszpápa
Egyszóval a június 8-i visszavágóra már rendesen felkészül, erre Holyfield egyfolytában fejel. Határeset a profi bokszban a fejelés, mert az amatőrben könnyen jön a figyelmeztetés, intés vagy leléptetés, itt azonban dollármilliók forognak - ha nem is kockán, de forognak. Tehát Holyfield a lehajtott fejét tudatosan, harmadik ökölként használva védekezik. Tyson többször szól a bírónak, mert ez azért szabálytalan, de ő nem lép közbe. Tyson pedig elveszti a fejét, és harap. Ami persze hülyeség, így diszkvalifikálással Holyfield nyeri a visszavágót, de Tysont eddig sem azért szerettük, mert a végtelenségig tűri a szívatást. Ha pedig épp nem fület harap le, megerőszakol valakit - tartja róla a közvélekedés, de erről majd a későbbiekben.
Tyson nem született vadállatnak,
vagy ha annak született is, sokáig félénk fiúcska volt, aki az anyjával élt; a Tyson egyébként az édesanyja neve, az apjáé viszont nem jut eszembe. A tetőn galambokat tartott, egyébként bajnok korában is több galambszaklapot járatott. Aztán egy nagyfiú letépte a kedvenc galambja fejét, és Tysonka beindult, ösztönös tehetséggel laposra verve idősebb ellenfelét. Egyből bevették a brancsba a nagyok, kezdődött a nénik retiküljeinek elragadása, a boltilopás-szezon, míg végül, 12 évesen rálőtt valakire - jött a javítóintézet. Itt figyelt fel rá Cus D´Amato, aki Floyd Patterson személyében nevelt már nehézsúlyú világbajnokot (Ali előtt kettővel).
|
Cus (Constantine) D´Amato, a Rocky öreg edzőjének eredetije a világi hívságokat legalább annyira megvetette, mint Szinópéi Diogenész, csak vele jóval keményebben bánt az adóhivatal. Az edzőterem fenntartását egy gazdag bokszrajongó, egyben a világ legnagyobb bokszfilmgyűjteményének tulajdonosa, Jimmy Jacobs szponzorálta. A puritán D´Amato a Keleti 14. utcai edzőterem hátuljában aludt egy vaságyon, és majdnem olyan aforizmák segítségével kommunikált, mint ógörög elődje. Például "A hősök ugyanazt a félelmet érzik, mint az átlagemberek. Csak ők máshogy kezelik." Valamint, ugyancsak a félelemről: "Ettől leszel olyan jó: amikor félsz, gyorsabb vagy, és gyorsabbak az ütéseid."
Tyson stílusa
csak az avatatlanok számára tűnik brutális, kocsmai jellegű össze-vissza verekedésnek. Tyson bokszát D´Amato kifejezetten Tysonra találta ki, aztán heteken-hónapokon-éveken át gyakorolták. Az elméleti alap, hogy Tyson nehézsúlyúnak kicsit alacsony, viszont kiugróan erős. Ha előredőlve, derékból folyamatosan hajolgatva közelít, nagyon nehéz megütni. Főleg, mert ahogy átjön az ellenfél balegyenesének ütéstávján, azonnal elkezdi a sorozást, a nagykönyv szerint testen és fejen végzi. Ha valaki ezt olyan vehemenciával gyakorolja, mint a fiatal Tyson, összesen 23 első menetes kiütéses győzelme lesz, a java a karrier első két évében. D´Amatótól Tyson valószínűleg a "mozgasd a fejed" mondatot hallotta életében legtöbbször. A siker másik titka az ütőerő mellett a gyors kombinációk. A fejlődés érdekében D´Amatóék összevarrtak néhány matracot, rajzoltak rá egy életnagyságú fantomképet, melyen bejelölték az ember kiütési pontjait. Áll 1, gyomorszáj 2, máj 3, így D´Amato gyakorláskor csak a számsort mondta be, 541, Tyson pedig ütötte is a két horgot bordára, a harmadikat állra. Mindezt napi több órán át. Esténként pedig régi nagy meccseket elemezgettek.
Tyson feltartóztathatatlanul gyalogolt át ellenfelein, hogy aztán húszévesen, Trevor Berbick legyőzésével (TKO, 2. menet) a történelem legfiatalabb nehézsúlyú bajnoka legyen. 1985-ben, néhány nappal Tyson 11. profi meccse után (TKO, 1. menet) meghalt Cus D´Amato.
D´Amato halála után
természetesen folyamatosan voltak edzői, de nem volt mellette olyan figura, akire felnézett volna, ellenben (1988 októbere óta) Don King menedzselésével a lehető legrosszabb szoft és hard gengsztertársaság vette körül. Az sem tett neki jót, hogy alaposan bevásárolt feleségével, egy B-kategóriás szappanopera-színésznővel. Robin Givens szisztematikusan őrölte fel a "szülök neked egy fiút, már terhes is vagyok, ja nem, bocs, mégse" stratégiával.
1989 februárjában elvált a feleségétől, így magányosabb volt, mint valaha. Mivel minden meccsét lazán nyerte, egyre kevesebbet edzett, így került sor 1990-ben Tokióban a James "Buster" Douglas elleni címvédésre. Douglas nem volt világverő játékos, de a rutinjával, és hogy nem ijedt meg tőle, elfárasztotta az amúgy sem túl acélos Tysont, és megfosztotta a WBC, a WBA és az IBF világbajnoki övétől. (Douglas már az első címvédésén kikapott Holyfieldtől.) A baj nem jár egyedül: hamarosan napvilágot látott a hír, hogy a Fekete Miss Amerika verseny győztese feljelentette nemi erőszakért.
A tárgyaláson 1992 elején Tyson ügyvédje (Vincent Fuller, a neves washingtoni Williams and Connelleytől) első hallásra jó, végeredményét tekintve katasztrofálisan béna taktikát választott.
"Tekintetes esküdtszék, védencem egy állat - mondta Fuller. - Normális az olyan felperes, aki magára marad vele egy szállodai szobában? Kérem a felmentést." Az esküdtek pedig úgy döntöttek, állatoknak a rács mögött a helyük. A rossz taktika jegyében a védelem nem hangsúlyozta, hogy maga az áldozat vallotta, hogy a nemi erőszakot megelőzően kiment a fürdőszobába, ahonnan bugyi nélkül, törülközőben tért vissza. Azt sem furcsállták, hogy az áldozat csak hetek múltán fordult a rendőrséghez, így tárgyi bizonyítékról beszélni végképp nem lehetett. Tyson végig tagadta az erőszak tényét, ami a bugyi nélküli bejövetel vonatkozásában valóban nem túl életszerű. Tyson börtönbe került, és az ügy folyományaként azóta már-már komikus módon vádolják meg a legkülönbözőbb nők nemi erőszakkal. Ezekről az esetekről már a rendőrségi szakaszban ki szokott derülni, hogy marhaságok, és amikor Tysont elítélték, az esküdteken kívül valószínűleg mindenki számára világos volt, hogy ártatlan. Tyson meghurcolásából igazából egy ember profitált: O. J. Simpson, 1995-ben.
Legutóbbi meccse
a dán Brian Nielsen ellen afféle zsákolás volt a vaníliás Haagen Dazs mértéktelen fogyasztása révén erősen túlsúlyos Mike Tyson számára. A védjegyének számító hajlásos mozgásból és az ütésgyorsaságból semmit nem mutatott, igaz, erre nem is volt szüksége. Közelmúltbeli ellenfelei közül a meglehetősen korlátozott technikai tudású Francois Botha öt meneten át csinált belőle hülyét, míg végül egy pillanatra nem figyelt, és Tyson kiütötte a boksztörténet egyik legszebb rövid jobbegyenesével. Norris, Francis és Savarese annyira féltek tőle, hogy azok a gyors kiütések szinte értékelhetetlenek. 2000-ben Andrzej Golota egész jó meccset produkált, csak a harmadik menetre már nem jött ki, mert Tyson egy szép horoggal arccsonttörést okozott. De akkor Tyson egészen úgy bokszolt, mint fénykorában, lábmunka ugyan csak hellyel-közzel, de legalább sokat hajolgatott és ütött; valószínűleg ennek a továbbfejlesztett változatát láthatjuk majd Lewis ellen. Különös tekintettel arra, hogy ha Golota éppen nem volt a földön, elég hatásosan tartotta távol Tysont - távoltartásban és dulakodásban pedig Lewis nagyon jó.
Lennox Lewis
a profi ökölvívás történetének egyik legeredményesebb és legkevésbé érdekes alakja. Egyedül a Rahman-visszavágó óta csempész némi érdekességet egyhangú életébe, hogy a rossz nyelvek szerint homoszexuális. Ez viszont már a nyugati populációhoz képest homofób magyarságot sem tudja izgalomba hozni, felőlünk buzulhat, amennyi jólesik, csak álljon ki Tysonnal. Az ő életének megfilmesítését valószínűleg csak a Disney vállalná: az egyetlen jelentős trauma, szülei válása is tökéletesen családimozi-konform. Angliában született, de 12 éves korában Kanadába költöztek, ahol a gimiben számos sportban is tehetségesnek bizonyult: kosárlabda, röplabda, amerikai és rendes futball. Bár hívták az iskolai foci- és kosárlabdacsapatba, a bokszot választotta.
 |
|
A nagy érdeklődéssel várt első Holyfield-meccsen (1999) taktikailag figyelemre méltó, technikás, de a laikusok számára gyakorlatilag élvezhetetlen 12 menetben egyértelműen több menetet nyert. A bírák talán egy "érdekesebb" bajnokot szerettek volna, mint Lewis, ezért ítéltek döntetlent. A visszavágó hasonló, bár kissé szorosabb küzdelmet hozott, addigra azonban már beletörődtek, hogy Lewis a jobb.
2000-ben a nagy ifjú reménység, a látványosan kigyúrt, Lewishoz hasonló magasságú és ütéstávú Michael Grant következett, akit veszélyes ellenfélnek tartott a szakma. Lewis le is mészárolta, gyakorlatilag egy, papíron két menetben. Grant után az a dél-afrikai Francois Botha következett, akiről egyrészt hallottam már olyan (soha meg nem erősített) pletykát, miszerint nagyapja Botos Ferenc néven Kiskunfélegyházáról vándorolt ki Johannesburgba. És az unoka nagy meglepetésre öt meneten át csinált hülyét Tysonból, míg be nem kapta azt a jobbost. Lewisnak ellenben Botha meg sem kottyant, laza TKO-val verte a második menetben.
Botha így utólag igen könnyű ellenfél volt, de ez keveseket zavart, hiszen akkor már mindenki a nagy összecsapást várta a szamoai David Tua ellen. A szakma közel s távol Tuát tartotta Lewis legveszedelmesebb ellenfelének, de a közönség is benne bízott, hogy végre megint egy csúnya, gonosz nézésű ember ül majd a nehézsúly trónján az elegáns, jó dumájú, választékosan fogalmazó úriember helyett - Lewisnak még egy tisztességes botrányra sem telt soha életében.
Tuamanről még Tyson is elismerően nyilatkozott, mondván, végre valakinek ott a nézésében a gyilkos ösztön, amihez még ütőereje is van. Tua bokszolói eszköztára hasonlóan széles körű, mint Konta Barbara művészi kifejezőeszközei; gonoszul nézni tud, de a sírás már nem megy. Tuánál az eszköztelenség a múltjából fakadt; gyermekkorában az apja, akinek vegyesboltja volt a faluban, azzal képezte, hogy a férfi, aki a hátsó udvarban le tudta ütni a fiát, választhatott valamit a polcról. Tuának van hát egy olyan erejű balhorga, mint talán csak Tysonnak, de a találkozó után Lewis teljes joggal nyilatkozta: "Egy világbajnoki címmeccshez kevés egy balhorog meg egy vicces frizura. Oda már igazi arzenál kell, és az nekem megvan."
Lewis tizenkét meneten át kényelmes tempóban menekült, de Tua se nagyon forszírozta a támadást: ha sokat erőszakoskodik, Lewisnak van a súlycsoportban a leghatékonyabb fogadó jobbfelütése. Az pedig egy alacsonyabb, előre dőlve támadó sporttárssal szemben, mint Tua (vagy Tyson) bármikor eldöntheti a meccset. Lewis jobbegyenesben is kimagaslik a mezőnyből, a Vidám Park kecskéjét egyetlen lökéssel tenné tönkre. Tuát azonban nem jobb felütéssel vagy jobbegyenessel verte meg, hanem a jó öreg, gyors és hosszú balossal, amivel Holyfieldet és Mavrovicot is.
A televízió
A profi bokszból csinált igazi, százmilliós aranybányát. Pontosabban a fizetős televízió. Még pontosabban az Amerikában jól bejáratott, eseményenként fizetős pay ver view. A kisebb mecscsek ingyenesek vagy alapdíjasok, a nagyokat csak az láthatja, aki fizet. Korábban is voltak nagy pénzdíjú gálák, sokáig az 1974-es Ali-Foreman tartotta a rekordot, épp az e heti tizedével, fejenként ötmillió dollárral. Ahhoz is ugyanaz kellett: egy verhetetlen bajnok (Foreman) és egy érdekes egyéniség (Ali), aki el is adja a produkciót. A kinshasai Ali-Foreman csak azért lehetett tízmilliós meccs, mert Mobutu országreklámként fogta fel, és mélyen népe zsebébe nyúlt.
A Lewis-Tyson ötvenmillió amerikai otthonban lesz fogható, 55 dolláros (jó 15 ezer forint) ajánlott fogyasztói áron. Mindkét szám rekord az amerikai televíziózás történetében, köszönhetően annak, hogy - ugyancsak először - az HBO és a Showtime közösen terítik a programot, műholdas és kábelrendszereken. A két tévés bokszhatalom közti együttműködésre jótékonyan hatott Tysonnak a Showtime-mal, Lewisnak az HBO-val van (korábban kötött) szerződése. Jellemző, hogy utoljára 1999-ben fizettek be tévés bokszgálára egymilliónál többen, az pedig a második Lewis-Holyfield volt. De persze ki más is tarthatná a nézőcsúcsot, mint Tyson: több mint kétmillió háztartásban nézhették élőben, amint leharapja Holyfield fülének egy részét. Az a meccs csak a PPV-bevételekből (50 dollár/háztartásba került) majdnem 100 milliót hozott. És a pay per view meccsek nézettségi tízes toplistájából hat Tyson valamelyik fellépése volt.
Több forgatókönyv
képzelhető el. Tyson stílusából az következik, hogy azonnal támad, és gyors kiütésre utazik, paradox módon akár 12 meneten át. Ha bírja kondival. Egyesek szerint Lewis nem bírja az ütést, lám, Rahman is hogy kiütötte. Holott Rahman KO-ütése egy brutális, nehézsúlyú ökölvívó által teljes testsúllyal odarakott kolbász-jobbegyenes volt, és ha a számolás nem 10 (valójában 8), hanem 13 vagy 15 másodpercig tart, Lewis akár rendbe is jöhet. Tua is jó párszor eltalálta, de Lewison semmi sem látszott.
Elképzelhető tehát egy gyors Tyson KO-győzelem. Aztán az is, hogy Lewis meglepetésszerűen támadva kezd, és gyors kivégzésre törekszik, mint Grant, Golota vagy Botha ellen. Ennek azonban kicsi a valószínűsége: Lewis a legnyugodtabb, legtaktikusabb bokszolók egyike. Védekezni nagyon jól tud, és hónapok óta alacsony, gyors hajlásokkal közeledő, horgokat ütő edzőpartnerekkel gyakorol. Hogy kockáztasson, nincs sok értelme, mert az idő minden szakértő szerint neki dolgozik; a legvalószínűbbnek egy kései Lewis-KO-győzelmet tartanak, vagy hogy Lewis idővel simán "kibokszolja", pontozással veri a fáradó, egysíkúan és kiszámíthatóan mozgó Tysont.
A forgatókönyvek, illetve a papírforma legnagyobb tudorai a bukmékerek. Igaz, ők voltak, akik Rahmant 1 a 18-hoz arányban tartották esélytelennek Lewis ellenében, aztán láttuk, mi lett a vége. De a papírforma az papírforma, és a visszavágón azért kiderült, hogy ha Lewis odafigyel, nem lehet megverni: 54 mecscses pályafutása során Tysont a fogadóirodák most először jegyzik underdogként (kevésbé esélyes). Bob Canobbio és Logan Hobson, a Fightnews elemzői arra hívják fel a figyelmet, hogy Holyfield óta Tyson összesen 6 meccset vívott, azonos idő alatt Lewis tizenegyet, átlagban komolyabb ellenfelekkel. Holyfield ellen Lewis mind az előkészítő, mind a nagy ütések terén 50 százalékos találati arány felett volt. Tyson találati pontossága Holyfield ellen ehhez képest szánalmas 24 százalék, ráadásul bruttóban is jóval kevesebbet ütött. 1990-ben Buster Douglas azzal verte meg Tysont, hogy menetenként 24 balegyenest ütött, 54 százalékos találati pontossággal. Tyson csak 21-et. Tyson a csúcson 41-es menetátlagot ütött Pinklon Thomas, 53-ast Trevor Berbick ellen. Ez a Tyson tehát már nem ugyanaz.
Biztosra vehetjük,
hogy Tyson támadni fog, felsőtestével Möbius-hurkokban hajladozva próbál átjutni Lewis zárótüzén, hogy az ő horgai is célba érhessenek. Másnak nincs értelme, ismerkedő balegyenes-pötyögéssel nem ér el semmit. A kérdés, hogy Lewis meddig bírja a védekezést, betalál-e egy véletlen bomba, és meddig bírja Tyson kondival. Meg hogy sportszerűtlenkedik-e majd (szerintem nem). A meccs esélyese tehát Lewis, de a hatalmas érdeklődés egyértelműen jelzi, hogy minden megtörténhet.
Bármi legyen is a végeredmény, a magyar a pitbullját nagy valószínűséggel a harmadik évezredben is Tysonnak nevezi majd el. Lewis nevű pitbullról lapzártáig nem értesültem.
Winkler Róbert
A mérkőzést június 9-én 03.00 órakor egyenes adásban közvetíti a ViaSat 3 televízió
Forrás: Magyar Narancs
|
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
