Eltemették Papp Lászlót

Három héttel halála után ezrek kísérték utolsó útjára Papp Lászlót, a háromszoros olimpiai bajnok ökölvívót. Minden idők egyik legnagyobb bokszolója hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében hunyt el. Az egykor futballistának készülő Papp László, pályafutása során amatőrként megvívott 193 mérkőzéséből 183-on győzött, két döntetlen és nyolc vereség mellett.

Tekintse meg képeinket!

Három olimpia, két Eb-, két főiskolai vb-, 6 magyar bajnokság kapcsolódik a nevéhez és a profik között is Európa elsőszámú öklözőjének számított. 2001-ben Puskás Ferenc és Balczó András mögött harmadik lett az évszázad magyar sportolója szavazáson.

Az 1926. március 25-én született legenda temetésén az ökölvívó-szövetség elnöksége az olimpiai zászlóval terítette le koporsót, melyre az elmaradhatatlan bokszkesztyűk is rákerültek. Ezután olimpiai bajnokok - többek között Kárpáti György, Földi Imre, Buzánszky Jenő, Fábián László és Török Ferenc - álltak díszsorfalat. Sinkovits Vitai András verse után kezdődött a szertartás.

Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség első embere megemlékezésében kiemelte Papp emberi tisztességét, nagyságát, melyre mi sem jellemzőbb, hogy számtalan olimpiai bajnok és sportlegenda tett tiszteletét a végső búcsún. "Sportágánál csak a családját és hazáját szerette jobban. Ki sem tudom fejezni, mennyire hiányzol, búcsúzom tőled, nyugodj békében " - fejezte be könnyeivel küszködve Csötönyi.

"Néhány hete úgy érezzük, Magyarország lelkének egy darabja távozott Papp László személyében" - kezdte beszédét Gyurcsány Ferenc sportminiszter. "Papp Laci olyan volt, mint amilyenek mi is szerettünk volna lenni, de miután nekünk nem sikerült, ezért irigyeltük őt. Tőle kaptunk hitet, bátorságot és reményt, hogy el merjünk indulni, az úton" - mondta a GYISM első embere.

"Adj örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki" - kezdte beszédét Schmitt Pál, a MOB vezetője. "Halhatatlanságot csak a nemzet adományozhat, de Papp László olyan ember volt, aki már életében belépett a halhatatlanok közé" - emlékezett kimagasló tehetségére az olimpiai bizottság első embere. "Nem volt magas ember, de amikor a dobogóra kellett állni, mindig ő volt a legmagasabb. Számtalan esetben hallhattuk miatta, érte a Himnuszt és ez őt határtalan boldogsággal töltötte el, hiszen egész életében büszke volt magyarságára."