Kokó, Erdei vagy Balzsay a legnagyobb?

A Bokszvilágszervezetnél (WBO) a nagyközépsúlyú Balzsay Károly lett a harmadik magyar ökölvívó világbajnok. Előtte a pehelysúlyú Kovács István és a félnehézsúlyú Erdei Zsolt szerezte meg a legjobbnak járó övet. Pályafutásukban vannak hasonlóságok, de nemcsak súlyban és harcmodorban, felfogásban is jelentősen különböznek egymástól. Most hét szempont alapján összehasonlíthatják, melyikük a legjobb, ki a bajnokok bajnoka.

Nemzetközi elismertség

Az elismert szaklap, a Fightnews ranglistája egyelőre Balzsayt nem tünteti fel, még a világbajnokok közé sem sorolja – a WBO honlapja sem –, de gyanítható, hogy a legjobb tíz közé beteszik a szerkesztők. Annál is inkább, mert a boxrec.com a nyolcadik helyre emelte magdeburgi győzelme után, ezen a listán Erdei Zsolt pillanatnyilag csak tizedik. (2004-ben volt negyedik is.)

Erdei miután megfosztotta címétől Julio Cesar Gonzálezt, a harmadik helyre lépett előre a nyolcadikról a Fightnews rangsorában, közvetlenül a két akkori szuperklasszis, Tarver és Roy Jones mögé. Az első Garay-meccs után visszacsúszott a hatodik helyre, jelenleg a negyedik, és többnyire ezt a pozíciót birtokolta az elmúlt négy évben.

Kokó a Chacón elleni meccs előtt az ötödik pozíciót foglalta el a Fightnewsnál, igaz, akkor nagyon sűrű volt a pehelysúly, Hamed, Barrera és Morales is ott volt. Kokó Hamedet akarta volna, klubja még fizetett hirdetéseket is feladott, a Herceg azonban már nem akart vele bokszolni, ezért betöltetlen övért ment csatába.

Amerikában érdektelen lett volna, Kokót nem ismerték. Erdeivel ugyanez a helyzet, tengerentúlon nem kíváncsiak rá, ezért nem sikerült eddig komoly meccset összehozni neki. Balzsay előtt még ott a lehetőség, ha két vagy három drámai, verekedős meccset vív, lehet, hogy vereséggel is közelebb kerül egy nagy pénzzel és hírveréssel bíró Las Vegas-i csatához is.

Ütőerő

Mivel Kovács és Erdei a vívó típusúak közé sorolható, kivételes amatőr pályafutásuk alatt nem volt szükségük a nagy, kidolgozott ütésekre. Szurkálásokkal, sok apró és pontos ütéssel előnybe lehetett kerülni. A profiknál azonban szükség lenne az ütőerőre, és talán ezért is nem véletlen, hogy Erdei a hurkákat sem tudta kiütni, pedig nyilván azért szerezte neki a gyengébbeket az Universum, hogy látványos meccsen kivégezze őket, mint Michalczewski. A németek imádták a lengyelt, mert védekezett, ha tiszta vér volt a feje, akkor is ment előre.

Kokó sem ütött igazán erőseket, megrendítőeket, ellentétben a fordított alapállású Balzsayval. Neki van a legszerényebb amatőr múltja, mert a négyszer két perc általában kevés volt ahhoz, hogy valós tudását megmutassa. A profiknál ellenben bőségesen marad ideje a kiteljesedésre, hogy kidolgozzon egy-egy akciót, tartalékoljon egy-egy nagy ütésre. Útban a világbajnoki öv felé emlékezetes kiütéseket mutatott be, riválisából a fogvédőt is kiverte.

Stílus, látvány, védekezés

Kokó páratlan technikai tudással rendelkezett, szinte tökéletesen védekezett, élvezhető volt a boksza. Táncolt, szurkált, alig tudtak a közelébe férkőzni. Erdei is nagyszerűen védekezik, és a verekedéstől sem riad vissza. Barasjan ellen nem volt megfelelő az erőállapota, mégis bátran verekedett. Sahnoune ellen is felvállalta a hiriget.

Voltak azonban izgalommenetes meccsei az elmúlt időszakban, amikor ellenfele nem találta őt, ő pedig mintha kissé megelégedett volna a biztos győzelemmel, nagy verésre nem törekedett. Balzsay már nem a védekezés professzora, de ő nem is tántorodik a verekedéstől, a belharctól.

Ütésállóság, kondíció

Egyik magyar sem tartozik a sok ütést kapó öklözők közé, Balzsay talán még nem is padlózott életében, így közel egy szinten állnak. (Erdei az ukrán Gerascsenko ellen elterült, Kokót Chacón ütötte le.)

Eléggé sérülékenyek is, Balzsaynak címmeccse maradt el, mert felrepedt a szeme felett a bőr, Madárnak többször szakadt be a dobhártyája, bár becsületére legyen mondva, repedt bordával is lehajrázta a francia Sahnoune-t. Kokó Chacón ellen kapott nagyot, nem bírta ki, amatőr korában azonban egy nagy ütés után talpon maradt, és Budapesten világbajnoki címet szerzett. Emlékezetes volt a fotó, amikor monoklival állt a dobogó tetején.

Erdeinél általában eljön a holtpont, pedig tudatosan készült rá, hogy védekezzen ellene. Balzsaytól is nagyobb iram lett volna elvárható címmeccsén – bevallotta, az összes menet után meghalt –, igaz, még tizenkét menetet egyszer sem bokszolt, ezt is szoknia kell. Jót is tehet neki egy mihamarabbi, akár áprilisi vagy májusi címvédés, legalább szokja a hosszú meccseket, az erőbeosztást. Kokó kiváló erőben volt, pedig az ő boksza emésztette leginkább a kondíciót.

Gyorsaság

Állandó eposzi jelző Erdei neve mellett, hogy súlycsoportjában senki sem üt úgy megelőző balegyeneseket, mint ő. 80 kiló környékén valóban nagyon ritka, hogy valaki ennyire gyors legyen, kivált 33 évesen. Kovács is roppant gyors volt – a Kobra becenevet is ezért kapta Németországban –, védekező technikáját erre építhette.

Balzsay is a mezőny első felébe tartozik, az orosz címvédő, Inkin megtapasztalhatta, mennyire gyors a bal horga.

Bevétel

Kovács az Universumnál legendásan jó feltételekkel kötött szerződést, a többieknek már nem sikerült kiharcolni havi fizetést. Így ők csupán meccspénzt kapnak. Mivel Erdei már tizenegyedik címvédő meccsén van túl, és ha minden igaz, van egy pont szerződésében, hogy mindig emelkednie kell gázsijának, valószínűleg ő kereste a legtöbbet, amit gyorsan a fóti házra költhetett. Erdei rögtön az elején mondta, nem megélhetési bokszoló szeretne lenni. Németországban meglehetősen furcsa, hogy nem hozzák nyilvánosságra a meccspénzeket, így csak találgatni lehet, összességében mennyit kereshettek. Illetve a német bulvárlapra, a Bildre kell hagyatkozni.

A bulvárlap úgy tudta, százmillió forintot kapott (400 ezer eurót), ezért is értetlenkedtek, miért óvatoskodott tavaly áprilisban, joggal tették fel a kérdést, mit akar Amerikában, ha DeAndrey Abron ellen visszafogottan lép ringbe. A klubja is ekkor haragudott meg rá. Az öklöző szerint az egyesület elnöke, Klaus-Peter Kohl olyan, mint az elefánt, nem felejt. Vagyis: sok jóra már nem feltétlen számíthat.

Eladhatóság

Dámosy Zsolt menedzser úgy gondolta, minden együtt volt ahhoz, hogy Kokó olyan karriert fusson be, amilyet végül befutott. Pár ok: induló kereskedelmi csatorna, a nép Pongrácz-telepen nevelkedett gyereke elindul a világhírnév felé, messze átlag feletti beszédkészség, intelligencia a ringben és azon kívül. Kokó itthon is megtöltötte a sportcsarnokokat, telt házas rendezvényeket szerveztek neki. A szponzorok is nagyon kedvelték, 2000 táján mindenki vele akart hirdetni, 2001-ben világbajnok lett.

Erdeinek már jóval nehezebb dolga volt, pedig ő sem a botrányhős kategória, aki riasztó a szponzoroknak, de neki csak az egy szem Praktiker jött össze, meg egymillióért a hátára festhetett egy pénzváltócég. Balzsay az út elején tart, neki még komoly szponzora nincs, de ő Amerikában is piacképes lehet, ha ekkorákat üt.