Befejezte a leggazdagabb bokszolóklasszis

Kedden bejelentette visszavonulását Oscar De La Hoya, az egyik legnépszerűbb és legsikeresebb profi ökölvívó. A mexikói származású amerikai pályafutása alatt hat különböző súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett.

A 36 éves, "Golden Boy" (Aranyifjú) profiként 45 mérkőzéséből 39-et nyert meg - 30-at kiütéssel - és mindössze hatszor kapott ki.

De la Hoya családjában szinte valamennyi férfi bokszolt, így apja és nagyapja is profi bunyós volt. Őt eleinte nem érdekelte a boksz – inkább a baseball – de apai utasításra mégis lement az edzőterembe, hogy legalább meg tudja védeni magát.

Amatőrként 228-szor lépett a ringbe, és mindössze ötször kapott ki, ellenben 163 alkalommal nyert kiütéssel. Az 1992-es olimpián könnyűsúlyúként egyedüli amerikai ökölvívóként szerzett aranyérmet. (A döntőben a német Marco Rudolphot verte kiütéssel.)

Barcelonai elsőségét rákban elhunyt édesanyjának ajánlotta, akinek még halála előtt megígérte, olimpiai bajnok lesz. Olimpiai győzelme után kapta becenevét is.

Profi pályafutása a barcelonai játékok után kezdődött, első ellenfele Lamar Wiliams még egy menetet sem bírt ki a ringben. Első huszonkét meccséből mindössze kettő ment végig. (Ötödik ellenfele Jeff Mayweather volt, aki legutolsó edzőjének, Floyd Mayweathernek a testvére.)

Tizenkettedik meccsén, 1994 márciusában megnyerte első világbajnoki címét, miután a tízedik menetben kiütötte Jimmy Bredhalt. Még ugyanebben az évben egy súlycsoportot feljebb lépve Jorge Paez kiütésével a szervezet könnyűsúlyú vb-elsőségét is megszerezte.

1995 májusában már az IBF könnyűsúlyú címe is az övé lett, miután a második menetben kiütötte az addig mindössze egyetlen vereséget szenvedő Rafael Ruleast. 1995 egyébként is pályája csúcsa, hiszen egy éven belül négy világbajnokot is legyőzött – hármat kiütéssel – így nem véletlenül választották meg az Év bokszolójának.

A következő júniusban az addig 96 győzelem mellett 1-1 döntetlent és vereséget számláló mexikói Julio Cesar Chavezzel találkozott, és négy menetet adott neki. Ennyi idő alatt eltörte az orrát, a szeme alatt felrepesztette a bőrt és megszerezte a WBC kisváltósúlyú világbajnoki címét is.

Összesen 17 világbajnokot győzött le, először 32. meccsén kapott ki 1999 szeptemberében. Ekkor a Puerto Ricoi Felix Trinidad pontozással győzte le az IBF és a WBC kisváltósúlyú címmeccsén.

A vereséget gyorsan feledtette egy kiütéses győzelemmel, de a következő év júniusában Shane Mosley ellen ismét pontozásos vereséget szenvedett.

De la Hoya a kudarc után edzőt cserélt, legyőzte többek között Arturo Gattit és Fernando Vargast, de 2003 szeptemberében - három szervezet világbajnoki övéért rendezett meccsen – szoros pontozással, de ismét kikapott Mosleytól.

Utána keddi bejelentéséig már csak hatszor lépett ringbe – többször is bejelentette visszavonulását, majd visszatérését – és ezeken a meccseken ötvenszázalékos teljesítményt nyújtott. Legyőzte Sturmot, Mayorgát és Forbest, viszont kikapott Hopkinstól, Mayweathertől és Pacquiatól.

De La Hoya december 6-án vívta utolsó mérkőzését, akkor súlyos, leléptetéses vereséget szenvedett a váltósúlyú - nem vb-címért kiírt - meccsen a fülöp-szigeteki klasszis, Manny Pacquiaótól.

Ezzel kissé lerombolta korábbi nimbuszát, de valószínűleg vigasztalja a tény, hogy az ökölvívással több pénzt keresett, mint eddig bárki a történelemben.

Csak a pénzdíjakból 160 millió dollárt - 35,5 milliárd forintot - szedett össze, 2007-es, Floyd Mayweather Jr. elleni meccséből 43 millió dollárt kasszírozott, ami világcsúcs.

"Sok vívódás előzte meg ezt az elhatározást, nem tudtam eldönteni, vajon képes vagyok-e még egyszer a csúcsra érni. Nehéz eljutni odáig, hogy elfogadd, soha többé nem fogsz versenyezni, de mostantól már csak nézőként követem az ökölvívást" - mondta Los Angeles-i sajtótájékoztatóján az exbokszoló.