46 évesen világbajnok Bernard Hopkins

Az év legjobban várt összecsapásai közt kiemelt helye volt a közép-európai idő szerint vasárnap hajnalban megrendezett Jean Pascal–Bernard Hopkins félnehézsúlyú világbajnoki címmecsnek. Két okból is. Egyrészt, mert a legendás amerikai egy győzelemmel megdöntötte volna – azaz megdöntötte --– a korrekordot, másrészt, mert első találkozójukon, 2010 decemberében csak vitatott pontozással, döntetlennel védte meg WBO- és IBO-övét a kanadai.

Az akkori csatára Quebecben, Pascal hazájában került sor, sokan csak ennek tudták be, hogy a pontozók nem hagyták őt veszíteni. Annak ellenére ugyanis, hogy kétszer padlóztatta Hopkinst – akire pályafutása során ezenkívül csak egy meccsen kellett számolni –, ellenfele szinte végig irányított, az utolsó menetekben pedig leiskolázta. Éppen ezért volt egyértelmű, hogy visszavágónak lennie kell, össze is jött, az amerikai ráadásul némi meglepetésre beleegyezett, hogy megint Kanadában küzdjenek meg, ezúttal Montreal volt a helyszín.

A menetek zömében nyílt, lendületes harcba bonyolódtak a felek a Bell Centre-ben, különösen az első négy volt élvezetes. Padlóra egyik ökölvívó sem került, de mindketten beleszaladtak egy-két megrendítő ütésbe már az első percekben, Hopkins a 4.-ben bajba került, de kihordta lábon. Az 5-8. felvonás környékén kissé ellaposodott a küzdelem, ahogy arra előzetesen is számítani lehetett, sok volt a fogás, de ebben nemcsak az amerikai volt a ludas. A történéseket mintegy mellesleg show-elemek színesítették, Hopkins nemcsak a nyelvét nyújtogatta, az egyik menet elején ellenfelére várva néhány fekvőtámaszt is lenyomott.

A 8. menetben ismét megélénkült a csata, majd a 10.-ben nagyon megfogta Hopkins Pascalt. Leütni azonban nem tudta, a címvédő zavaros tekintettel és imbolyogva kihúzta a szünetig. Ezek után már végigment, a pontozókra maradt a döntés. Ezúttal mindhárman Hopkinst látták jobbnak – annak ellenére, hogy talán kisebb volt a különbség, mint 2010 decemberében –, 116-112, 115-114 és 115-113 arányban.

Az amerikai ezzel megszerezte a IBO és a WBC világbajnoki, valamint a WBC úgynevezett gyémánt világbajnoki övét. Az 1965. januári születésű Bernard Hopkins minden idők legidősebb profi bokszvilágbajnoka 46 évesen. Az eddigi csúcsot a nehézsúlyú George Foreman tartotta, aki 1974-ben kikapott Muhammad Alitól, majd hosszú szünet után visszatért, és 1994-ben, 45 évesen címmeccsen kiütötte Michael Moorert.

Bernard Hopkinst eddig is minden idők legjobb ökölvívójai között tartották számon, vasárnapi sikere után azonban pláne garantált a helye a Hall of Fame-ben. Nem mindennapi pályafutás az övé, mint a Profiboksz.hu alapos életrajz-összefoglalójából is kiderül. Gyerekkorában többször összetűzésbe került a törvénnyel, majd 17 évesen elítélték fegyveres rablásért. Éveket töltött börtönben, ahol komolyan ráhajtott a bokszra, és megfogadta, soha nem kerül vissza.

Első profimeccsét 1988-ban, 23 évesen vívta, megosztott pontozással kikapott Clinton Mitchelltől. Ezután majdnem másfél évet pihent, majd 1990 elejétől elkezdett nyerni sorozatban, egymás után jöttek a K. O.-k, nem egy az első menetben. 1993 májusára címmeccsig jutott középsúlyban – ekkor már 28 éves volt –, de beleszaladt a késbe az évtized egyik legnagyobb bokszolójával, Roy Jones Jr.-ral szemben.

Nem adta fel, másfél évvel később csak döntetlenre futotta Segundo Mercado ellen az újabb vb-összecsapáson, 1995 áprilisában viszont már kiütötte ecuadori riválisát. Innentől kezdve egy évtizeden át őrizte középsúlyú övét, közben olyan klasszisokat ütött ki, illetve múlt felül pontozással, mint Glen Johnson, Felix Trinidad és Oscar De La Hoya. Egy frenetikus rekord is az ő nevéhez fűződik: 1996-ban a 7. másodpercben ütötte ki címmeccsen Steve Franket.

Jermain Taylortól kapott ki aztán 2005-ben, kétszer is – egyszer sem simán és egyértelműen –, ekkor mindenki azt várta, hogy befejezi, hiszen már betöltötte a 40-et. Nem tette, újabb zsenikkel csapott össze, különböző súlycsoportokban, váltakozó sikerrel. Félnehézsúlyban legyőzte a klasszis Antonio Tarvert, nagyközépsúlyban kikapott a verhetetlen Joe Calzaghe-tól. Felüdülésképpen leiskolázta Ronald Wrightot és Kelly Pavlikot.

2010 áprilisában végül összejött a Roy Jones Jr. elleni visszavágó. Bernard Hopkins 44 évesen jobb formában volt, mint valaha, az egykor nála sokkal nagyobb bokszolónak tartott Jones ellenben csak kereste önmagát. Ki is jött a különbség. Ezek után célozta meg Hopkins ismét a világbajnoki címet. Kőkemény ellenfelet választott, a veretlen és roppant erős Jean Pascal az évtized legjobb félnehézsúlyújának tartott Chad Dawsont is kiiktatta. Az első meccs döntetlen lett, a másodikon azonban Montrealban győzött a furfang, a technika, a rutin.

Hogy mi jöhet még, nem tudni. Bernard Hopkins olyat is mondott korábban, kész kipróbálni magát nehézsúlyban, a világbajnok David Haye ellen. Ebben a párosításban sok esélyt nemigen adnának neki a szakértők. De biztos, az amerikai 46 évesen is olyan éles és pontos, ami meghazudtol minden fizikai és biológiai törvényszerűséget.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem. Hopkins egykori legnagyobb ellenfele, Roy Jones Jr. szombat éjjel Moszkvában bokszolt a cirkálósúly egyik ígéretes alakjával, Gyenyisz Lebegyevvel.Változatos és szórakoztató küzdelmet láthattak a nézők, az orosz végig jobb volt valamivel. A tizedik menet utolsó másodperceiben aztán Lebegyev előbb megcsípte az amerikait, majd merevre ütötte. Jonesnak összecsuklani sem volt ereje, a vezetőbíró késlekedett, az amerikai végül úgy dőlt el, mint egy zsák.

Ez volt a 42 éves zseni összesen nyolcadik, sorozatban harmadik veresége. Be kéne fejeznie pályafutását. Már 2004-2005-ben be kellett volna, amikor Antonio Tarver, majd Glen Johnson is kiütötte.