Jusztina
11 °C
22 °C

Megszédültem, amikor Klicsko tarkón vágott

Image uploaded from iOS (4)
2017.04.29. 18:42
Másfél év kihagyás után a hétvégén visszatér a ringbe Vlagyimir Klicsko, hogy visszaszerezze a nehézsúlyú bokszvilágbajnoki övét. A 41 éves ukránnak ezidáig csak egy magyar ellenfele volt, Erős Lajos. A visszatérés alkalmából megkerestük a már 53 éves Erőst, aki egy svájci húsüzemben dolgozik, de egyre több időt tölt itthon, készül a hazatérésre. Vele beszélgettünk.

Erős Lajos a bátyja hatására 13 évesen kezdett el bokszolni Bonyhádon. Tehetséges srácnak tartották, fel is figyeltek rá Pakson, odaköltözött, és Dunajecz Ferenc irányításával 1981-ben ifjúsági bajnok lett. Ugyanabban az évben a súlycsoportoktól függetlenüli legjobb ifjúsági bunyósnak választották.

1982-ben a Népsport azt írta, hogy Erős Tbilisziben rangos nemzetközi versenyt nyert. Ekkor már a felnőtt válogatott keret tagja.

„A Szabadság-hegyi híres edzőtáborban szikrázott a levegő, akkoriban keményen meg kellett küzdeni a válogatott kerettagságért.

Mindennapos volt, hogy vérre menő nagy csaták voltak. Aki bírta, haladt előre.

Napi háromszor edzettünk, és Papp Laci bácsi olyan jó erőben volt még akkoriban, hogy beállt közénk. És többször keményen meg is csapta a fiatalokat. Életemben nem vágtam annyi fát, mint akkor. Az volt a kiegészítő edzésünk” - mondta, amikor Budapesten találkoztam vele.

A rengeteg edzés ellenére azonban az 1984-es olimpiai álmokat szertefoszlatta a szocialista országok politikai bojkottja, így oda miatt nem juthatott ki, de 24 évesen mégis kijutott az olimpiára. Szöulban a negyeddöntőben a későbbi győztes Meynardtól kapott ki. Mégsem a a meccs miatt vannak kellemetlen emlékei, hanem mert rögtön az érkezés után vírus támadta meg, és két hétig hasmenése volt. Így alakult, hogy míg általában fogyasztania kellett a 81 kilóra, akkor 79 kilóval mérlegelt.

Nem kerülte a kihívásokat

Rácz Félix, a menedzser szerint Erős nem volt finnyás, olyan harci szellem volt benne, ami mostanában már kiveszőben van. „Apám, elég szigorú edző volt, űzte és hajtotta. Nem árulok el nagy titkot, de ha még jobban odatette volna magát Lajos, szerintem most még fényesebb eredményekről beszélhetnénk. Amikor ő lépett szorítóba, egy gombostűt nem lehetett leejteni a szekszárdi és paksi gálákon, közel 2500-an voltak a sportcsarnokokban. Látványosan bunyózott, szeretett nagy nevekkel harcolni, szerette őket leteríteni. Nem volt majrés külföldön, nem az lebegett a szeme előtt, hogy úgysem tudja meg itthon senki, hogy kapott ki. Ha lekötöttem egy meccset neki, akkor azzal harcolt, nem volt kifogás. Karakteres, bevállalós figura, azóta is barátomnak tartom.”

„Furcsa az élet, mert ha csak egy kicsivel jobb sorsolást kapok, jobb ágra kerülök, akkor most akár érmes is lehetnék. Holott tényleg össze kellett szorítani a fogaimat, hogy edzeni tudjak. A lengyel Petrich, akit általában vertem, olyan ágat kapott, amin simán bement az elődöntőbe. A jugoszláv Skaro volt a másik bronzérmes.”

Az olimpia után egy évvel élete legnagyobb sikerét is elérte, amikor az athéni Európa-bajnokságon a döntőig jutott, ahol az NDK-s Langétól kapott ki a döntőben, így ezüstérmes lett. A korabeli tudósítások szerint a harmadik menet egyértelműen az övé volt, de későn ébredt, és mert az első kettőben nem ő volt a jobb, így ez kevés volt a sikerhez.

Még az év végén profinak állt, Olaszországban mutatkozott be, technikai KO-val nyert, majd két év után, 1991-ben abbahagyta. Később az akkor pályakezdő Rácz Félix segítségével kezdte újra.

Emlékezetes meccsei között említi az egyik legnagyobbat, amit 1994. szeptemberben a volt amatőr nehézsúlyú Európa-bajnok Ratko Draskovics ellen vívott Montenegróban. Eltörte ugyan riválisa bordáját, többször megrendítette, mégis döntetlenre hozták ki a meccset.

„Majd ez után derült ki, hogy még a szállodai szobánkat sem fizették ki.

Bent a ringből is tökéletesen ki lehetett venni, hogy a kabátok vagy pulóverek alatt fegyvereket mutogatnak nekem. Az is félreérthetetlen volt, hogy elvágják a torkomat.

Nem volt időm megijedni, odaálltam, megvédtem magam, elég jól bokszoltam. De alig vártam, hogy lelépjünk a városból. A rendőrök bocsánatot kértek, amikor vittek ki a csarnokból, mert érezték, hogy nekem kellett volna nyerni.”

Akkoriban ugyanis még ilyen cipőben járt Európában a profi boksz. Sem videófelvételek, sem elemzések vagy adatok nem álltak rendelkezésre az ellenfelekről, és azt is csak alapos utánajárással lehetett kideríteni, hogy egyáltalán milyen kezes, és milyen alapállású egy ellenfél.

Erős nem kereste a könnyű ellenfeleket, nem válogatott, mindig azokkal csapott össze, akik jöttek. Aztán egyszer csak eljutott az ukrán Klicsko elleni Eb-meccsig. Önerőből, hangsúlyozta.

Westgeest ellen Európa legjobbja lett, és fokozatosan araszolt előre a ranglistán. Mivel a kondíciója jó volt, és nehezebben melegedett be, a profi szabályok jobban feküdtek neki. Az út végét Klicsko jelentette.

Az ukránnak sem volt még vb-címe, csak európa-bajnoki, de már előre kiütést ígért. Így is lett.

„Nem volt bennem félelem, egy pillanatig nem bántam, hogy ott lehettem a ringben. Bár nem az volt a súlycsoportom, nekem eggyel lejjebb, a cirkáló lett volna az igazi. Oda viszont Vlagyimir nem fért be. Már csak a méretei miatt sem, hiszen 15 centivel magasabb volt nálam, soha nem volt olyan magas ellenfelem.

Tudtam, hogy mit kell csinálni, de hát az ajtófélfát is üthettem volna, olyan kemény volt. Ha van egy ilyen bunyós a másik oldalon, megáll a mutatvány.

Azt mondják róla, akkorát üt, mintha egy Trabantot ejtenének a fejedre. Engem nem talált el ilyen nagy erővel, de megéreztem a tarkómon a bal kezét, megszédültem, amivel vége is lett a meccsnek. Szerencsére nem talált el tisztán. Én akartam meglepni, de mégis hogy? Belharcban lett volna esélyem, de nem engedett közel magához. Próbáltam megütni, utána sorozott meg. Ha még pár menetet bírok, akkor mindent kihoztam volna, amit ebből a párharcból ki lehet.”

A második menet közepén segítői bedobták a törülközőt, és vége lett a küzdelemnek – ahogy a pályafutásának is. Ezek után már nem volt benne tűz, és 35 éves is elmúlt. (Itt a videó, ami fennmaradt a meccsről.)

A meccsért nagy pénzt kapott, az akkori általános fellépési díjának nagyjából a tízszeresét. Ha csak pár évvel később születik, még több pénzt kereshetett volna, mert akkor kezdett emelkedni a szakág. Kovács István 2000-ben már világbajnok, pár év múlva Erdei is, akkor lett presztízse a profi boksznak. 

Klicsko vs Joshua szombaton

A 27 éves Anthony Jo­shua lesz Vlagyimir Klicsko ellenfele szombaton éjjel,  a londoni Wembleyben, 80 ezer néző előtt meccselnek a Nemzetközi Boksz­föderáció (IBF), a Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) és a Bokszvilágszövetség (WBA) nehézsúlyú bajnoki öveiér­t. 

Erős ma már úgy látja, ha fiatalon kevesebbet lett volna a ringben, idősebb korára több marad benne, és a profik között talán nagyobb meccseket is kaphatott volna. De fiatalon rengeteget bokszolt, csak vízumokkal három útlevele is betelt. De szerettek versenyezni, és nem kedvelték, ha vattába csomagolták őket. Többször volt Kubában is például, ahol naponta nagyon komoly meccsek vártak rá. 

„Sokat kihoztam így is a bokszból.

Volt, hogy 2 ezer kilométert töltöttem autóban, mégis odaálltam verekedni, hogy aztán rögtön a meccs után 

csomagoljunk, és már jöttünk is haza.

Nem a legideálisabb egy autóban görnyedve kipihenni a meneteket, de szerettem az ökölvívást.”

És mi lesz szombaton?

Szombaton újra ringbe lép Klicsko, Erős nagyon nehezen vállalkozott a meccs kimenetelének megtippelésére, de ha már így alakult, az ukrán mellett tette le a voksát.

Anthony Joshua és Klicsko Londonban
Anthony Joshua és Klicsko Londonban
Fotó: Andrew Couldridge / Reuters

„Ha a visszatérő Klicsko újra kikap, valószínűleg végleg befejezi. Joshua fizikailag ugyanolyan jó, mint az ukrán, tele van ambícióval. Ennyi ember előtt még biztosan nem léptek fel. Aki először talál egy nagyot, az előnyben lesz. Simán lehet, hogy végigmegy, és csak a pontozók döntenek. Izgalmas meccs lesz, sok ütésre számítok és nem maszatolást várok.”

Szerinte amúgy egy magyarnak nincs esélye eljutni ilyen magasságokba egyetlen súlycsoportban sem. Nem érzi a tüzet sem itthon, és mivel pozitív példa sincs, könnyen eltántorodnak még a tehetséges bokszolók is.

„Annak idején minden súlycsoportban indultunk a vb-n. Erre esély sincs most.

Már nem lehet egy csapatképet csinálni a válogatottról.

Hány fő most a válogatott? Három vagy négy? Nagyon szomorú és lesújtó ez. Balzsay Karcsi onnan indult, ahonnan én, szurkolok neki, hogy kapitányként sikeres legyen. De például a paksi bázis már szinte körön kívül van. Aki engem tanított bokszolni, még mindig képes pár gyereket rábeszélni, mégsem ez a jellemző. Egy-két évig csinálják, miután már meg tudják védeni magukat, akkor jönne a munka java, és nincs példakép, aki végigment az úton.”

Erős szívesen foglalkozna gyerekekkel, de szerinte senkinek sem fog eszébe jutni, így csak a saját és gyerekei életét terelgeti. A lánya hamarosan végez a Zeneakadémián, a fia informatikusként helyezkedett el.

Szokott nosztalgiázni, eszébe jut pár nagy meccs az ezüstérmes Eb-ről, a kubai edzőtáborból, de azért leginkább a Klicsko elleni, mert soha nem készült úgy semelyik másikra sem.