A győzelem függést okoz, csak arra hajtok

Bár Bradley Wiggins kiválásával elmaradt a mindenki által várt Wiggins–Vincenzo Nibali-párharc, a 96. Giro d' Italia így is sok izgalmat hozott, és a télies szakaszok és az azokon nyújtott hősies teljesítmények miatt is sokáig emlékezetes marad. Érdemes lesz figyelni később azokra az új nevekre, amelyek először szerepelnek egy háromhetes legjobb tíz helyezettje között. Egy-két éven belül meghatározó versenyezőkké válhatnak.

A 2012-es évben fantasztikusat produkáló Wiggins favoritként jött a Giróra, de hogy valóban az lenne, azt nem igazán tudta bizonyítani. A Sky-jal a második szakaszon ment egy remek csapatidőfutamot, amivel másodpercekre került tőle a rózsaszín trikó, de azt képtelen volt átvenni. Az olimpia óta semmit sem nyerő Wiggins talán csúcsformában volt fizikailag, érezhette, de lelkileg nem tudott igazán ráhangolódni a versenyre, amit súlyosbított a pocsék időjárás, majd a betegsége is. Az esőben és hidegben képtelen volt igazán motivált maradni, és a hetedik szakaszos bukása után már a lejtőkön sem tudott igazán bátor maradni, a hosszú egyéni időfutamon pedig balszerencsés defekt ütötte el a jó eredménytől.

Urán beugrott a második helyre

Wiggins gyengeségére a Sky gyorsan reagált, mielőtt bejelentették volna, hogy beteg, Rigoberto Uránnal megnyerették a 10., hegyi szakaszt, és ami elsőre csak Nibali elleni taktikai játéknak tűnt, arról kiderült, hogy a vezércsere előkészítése volt. Urán ezután megtett minden tőle telhetőt, de a csak Giróra készülő Nibali bivalyerős volt, amire még Wiggins is számított, a legmeredekebb emelkedőkön is kiválóan teljesített, nem volt meglepő, hogy a ködből akkor tűnt elő az alakja, amikor igazán szüksége volt rá.

A sikeréhez azonban nemcsak ez kellett, a hegyet eddig is jól bírta, de jelentőset lépett előre időfutamban is. A 8. szakaszon Wiggins csak 11 másodperccel verte, és időeredményével átvette a rózsaszín trikót is, amit végig megőrzött, míg a hegyi egyenkéntin megalázóan közel ért a nála három perccel korábban induló Cadel Evanshez.

Nibali mögé illetve elé ráadásul egy nagyon erős és egységes Asztana sorakozott fel. A sokat tapasztalt Tiralongo gyengébben ment a szokottnál, de Kangeart és Aru a verseny második felében hatalmas erőket mozgattak a rózsaszín trikó védelmében. Nibali győzelmével új korszakot nyithat az olasz kerékpározás történetében, egy Vuelta d' Espana-győzelme már van korábbról, de a Tour de France-on is esélyes lehet. A szicíliai azért is válhat könnyen példáképpé, mert a közelmúlt olasz sztárjai kivétel nélkül megbuktak doppinggal, Scarponi, Basso, és mostani versenyen EPO-val bukó Di Luca múltja sem makulátlatn. Nibaliért egyelőre gond nélkül lehet lelkesedni.

Wiggins visszalépésével nem volt igazi kihívója, a címvédő Hesjedal is csak szavakban volt erős, majd betegség miatt kiszállt, Evans őrizte sokáig a második helyet, de az ausztrált most is elérte a végzete, ahogy szinte mindig, ezúttal is volt egy-két gyenge napja, amivel sok időt veszített. A hegyi időfutamon szerinte is pocsékul ment, míg a 20. szakaszon váltóhiba miatt nem tudott Urán nyakán maradni, és megvédeni a pozícióját. A dobogó azonban így is jó eredmény Evansnek, különösebb várakozások nélkül, az utolsó pillanatban döntött a Giro-indulás mellett. Egy korábbi Giro-győztes, Michele Scarponi tisztességgel végignyomta a három hetet, ha az elején kicsit több szerencséje van, és nem veszít időt egy baleset miatt, a harmadik helyért is harcolhatott volna.

Ők lehetnek a jövő menői

Urán mellett még egy másik kolumbiai, Carlos Betancur fért be az első tízbe, ötödik lett, és ezzel megnyerte a legjobb 25 évvel alulinak járó fehér trikót. A szintén 23 éves lengyel Rafael Majkával vívtak nagy csatát, az utolsó hegyi szakasz előtt csak két másodperc volt közöttük a különbség. Úgy tűnt, hogy Tre Cime di Lavaredóra hajtva Betancur elveszti a párharcot, de egyperces leszakadás után is össze tudta szedni magát, hogy aztán 43-at verjen Majkára. Az edzéseken Contadorral is lépést tartó lengyel összetettben a hetedik helyen zárt, ennél jobb debütálása nem nagyon lehetett volna, ez volt az első háromhetese, amit teljesített, és elviselte a csapatkapitányi pozícióval járót terhet is. Betancurnak volt már némi rutinja, de ugrásszerű a fejlődése, két év alatt 51 helyett javított.

A győzelem függőbetege

Mark Cavendishről eddig is lehetett tudni, hogy világklasszis sprinter, jóformán csak az volt a kérdés, hogy hány szakaszgyőzelemmel fejezi be az idei Girót. Öttel zárt, de hihetetlen jó gyorsulása mellett megmutatta azt is, mennyire képes küzdeni, ha kell, belehajszolja magát a győzelembe.

A Grand Tourok közül a Girón a legnehezebb megnyerni a pontversenyt, mert a nagyon kemény hegyek miatt sok sprinter végig sem megy rajta, és ha sikerül is befejezni, a hegyi szakaszokon szerzett pontokkal nem mindig tudnak versenyezni. Cavendish is úgy látta, idén sem lesz esélye a piros trikóra, tavaly egy ponttal bukta el, de két kulcsfontosságú szakasszal idén behúzta.

Az idei leghosszabb, 254 kilométeres etapra rá sem akart menni, mert előző nap, a 12. szakasz megnyerése után nagyon fáradt volt. A csapattársai azonban nem hagyták, hogy pihenjen, magukat is beáldozva végignyomták a távot, és ezek után Cavendish is erkölcsi kötelességének érezte, hogy magából mindent kiadva a győzelemért sprinteljen. Össze is jött neki, ahogy a zárószakasz utolsó nagy vállalása is. A részhajrák pontjaira is és győzelemre is rámenve elvette Nibalitól a piros trikót. Ezzel Eddy Merckx, Laurent Jalabert, Dzsamulidin Abduzsaparov és Alessandro Petacchi mellett ő az ötödik kerékpáros, aki mind a három nagy (Giro, Vuelta, Tour) körversenyen megnyerte a ponttrikót. Magyarázta szerint nagyon egyszerű alapokon nyugszik a motivációja: ő győzelem függőbetege, és ezért tud mindig hajtani érte.

Az idei egyik főszereplő: a hó

A bringások mellett a versenyszervők is nagyot alakítottak, az állandó havazás és esőzés miatt több szakasz útvonalát is meg kellett változtatniuk, és nagyon bátran, a szponzorok és nézők nyomásával nem törődve tették mindezt. Sőt ahhoz is volt bátorságuk, hogy egy teljes etapot töröljenek a verseny zárószakaszában, amikor minden másodpercre szükségük lehet a top10-es bringásoknak.

A kerékpárosok nagy többsége azonban hálásan fogadta, hogy az egészségük és biztonságuk fontosabb annál, mint hogy minden körülmények között verseny legyen. Az Angelo Zomegnan által szervezett Girókon nem ehhez voltak szokva, abban az érában határozott cél volt az extremitás. Néhány szakasz azonban így is látványosra sikeredett a külső körülmények miatt, de a csúszós, felázott utakon egyre-másra bukó, a hófalak között tekerő, az átfagytástól beszélni sem tudó bringások hajlíthatatlanok maradtak, és mindig a győzelemre törtek, eszükbe sem jutott lázadozni.