Előd
7 °C
16 °C

Hat napig kenik a vazelint, de óriási buli is

2013.11.30. 00:36

A kerékpársport a nézőknek legkönnyebben követhető szakága a pályakerékpár, melynek létezik egy igen különleges, a téli időszakra kialakított eseménye, a hatnapos. Miközben az általában 166 és 250 méter hosszúságú, 35-45%-os kanyar dőlésszögű fapályákon a bringások 60 kilométer per óra fölötti tempóval köröznek, mint a felhúzott búgócsigák, a pálya közepén óriási társasági élet zajlik. Sörcsapok, VIP-vacsora, diszkózene, lézerfény, konfetti, fura motorok és sokmilliós nyeremények. Na meg egy kis vazelin a futamok között. A hatnapos versenyek egyik legrégebbikén, a 73-szor rendezett gentin jártunk.

Miért hatnapos, avagy a lovakat lelövik, ugye?

A hatnaposok története egészen 1875-ig nyúlik vissza, Angliában rendeztek először ilyen versenyt, a cél pedig az volt, hogy a hat nap alatt kiderüljön, melyik a legmegbízhatóbb kerékpármárka. Akkoriban még szinte éjjel-nappal zajlottak a futamok, a versenyzőknek csak napi négy óra pihenőjük volt. Ez a terhelés az emberkínzás kategóriájába tartozott, gyakori volt, hogy az indulók közül többen a kórházban kötöttek ki a végén. Amerika is felkarolta ezt a versenyzőket kiszipolyozó eseményt, mely 1891-ben mutatkozott be a New York-i Madison Square Gardenben, és innen indult el a tengerentúlon a nagyobb népszerűség felé. 1898-ban aztán új törvény született, melynek értelmében egy versenyző maximum 12 órát versenyezhetett naponta.

 A két világháború között voltak csúcson ezek a versenyek és a „gladiátorok” is, akik egy-egy telt házas eseményről tömött zsebekkel utazhattak a következőre. Miközben Amerikában az '50-es évek végére szinte eltűntek a hatnaposok, Európában egyre-másra nyitottak ki a velodromok a már szofisztikáltabb, de a közönség számára örömünnepet jelentő éjszakai küzdelmekre, ahol a Tour de France sztárjai is gyakran feltűntek. A legendás Eddy Merckx nemcsak az országúton volt Kannibál, de a fedett kerékpárpályákon is a közönség kedvence lett.

Mintha a kisföldalatti járna a pályán

Azon a ködös novemberi estén megérkezni az ötezer férőhelyes genti Kuipke Stadionba, olyan érzés volt, mint egy forró ölelés. A folyosókon sétálva mindenütt hot-dog, hamburger és sülthagymaszag, a sört pedig hatosával viszik a speciális tartókban a szurkolók a lelátókra. Miközben a pálya középső része felé tartunk az alagúton, fölöttünk eldübörög a fapályán a mezőny. Ahogy a meredek fafalakon elhúznak a kerékpárosok, olyan robaj hallatszik, mintha a kisföldalatti járna a hálószobánk fölött.

Este nyolctól indulnak a versenyszámok, a pálya közepén kialakított küzdőtéren ekkor kezdődik az igazi party, és ami a legjobb, ide nem kell külön VIP-jegy sem. Aki szeretné testközelből látni a főszereplőket, az nyugodtan lesétálhat ide a lelátókról és a versenyzők közelében folytathatja a traccsolást és italozást. Vannak itt öltönyös juppik, meglett üzletemberek és bőgatyás fiatalok is. A társalgás kis körökben folyik, de a söröspohár fölött fél szemmel mindenki a száguldást figyeli a pályán. A genti hatnapos nyitóestéje az Észak-Flandria régió egyik jelentős kulturális eseménye is, a sportértékén túl a zesdaagsee (hatnapos) nyitja az évvégi fesztiválszezont is.

Szabályok és futamok:

A hatnaposok győztese az a páros, aki a lehető legtöbb kört teljesíti, illetve azonos körszám esetén a legtöbb pontot gyűjtötte. A párosok fő célja, hogy körelőnyt harcoljanak ki a vetélytársaikkal szemben, mert ez még a pontoknál is többet ér. A páros futamokon a csapatok berántással váltják egymást, azaz az egyik bringás megtesz 1-2 kört teljes sebességgel a pálya alsó részén, miközben a társa fent gurul és várja a váltást. A várakozó lecsorog a falról, és a két versenyző egymás kezét megfogva egy rántással váltja le egymást, az elől haladó lendületet ad a társának..

Derny futam:
Talán a leglátványosabb versenyszám a hatnaposokon. A bringások egy speciális kialakítású felvezető motor mögött tekernek. A motorok vezetői mindig korábbi profi versenyzők. A motorok mögött keletkező szélárnyék miatt a kerékpárosok még nagyobb sebességre, akár 70 kilométer per óra fölöttire, és gyorsításra képesek. A verseny általában 100 körből áll, az győz, aki az utolsó körben elsőként halad át a célvonalon.

Csak egy maradhat:
Páros és egyéni formája is létezik. Előbbinél 6, míg utóbbinál 3 körönként vannak a részhajrák, amikor is a célvonalon utolsóként áthaladó versenyzőnek ki kell állnia a futamból. Amikor már csak ketten maradnak, akkor következik a mindent eldöntő sprint.

Repülőversenyek:
Ez is csapatszám. A csapattagok megbeszélik, hogy ki lesz a felvezető ember és ki fog sprintelni a végén. A felvezetőnek 3 köre van begyorsítani csapattársát, aki addig mögötte szélárnyékban pihen, majd következik az utolsó 500 méter. Ekkor a sprinter repülőrajtot vesz, a pálya legmeredekebb részéről leborít az aljára, így a legrövidebb körön teszi meg a mért távot. Az győz, aki az 500 métert a leggyorsabb idővel teljesíti.

Az eredményeket az óriáskivetítőn is lehet követni, illetve a szpíker, megszakítva a dübörgő zenét, a legfontosabb pillanatokban figyelmezteti a nézőket arra, hogy éppen egy újabb, értékes pontokért folyó részhajrá, vagy a verseny fináléja várható. A szponzorok között találhatjuk névadóként a helyi szerencsejáték rt.-t, akik piros szőnyegbe vésték a nevüket a pálya körül, de a legmeredekebb kanyarban is az ő logójuk virít, egy biztosító, bank vagy éppen sörmárka társaságában. A nagy cégek itt tapossák egymást, hogy bejussanak egy ilyen eseményre, a cégvezetők pedig egy évre előre beírják a naptárukba a hatnapost.

Fék nélkül száguldanak, vazelinnel

Manapság már csak este 8 és éjjel 2 között versenyeznek és ezt is párosával teszik. A cirkuszt úgy építették fel, hogy miközben a nézők söröznek és anekdotáznak a pálya szélén, addig a teknőben folyamatosan változó, pörgős versenyek zajlanak. A futamok között van olyan, amit egyedül, de van, amit párosban és olyan is, amit egy felvezető motor, az ún. derny mögött teljesítenek. Ami minden futamban azonos, az a brutális sebesség. Ezekben a tükörsimára gyalult fateknőkben legtöbbször 60 fölötti tempóval tekernek, fék nélküli kerékpárokon.

Bármennyire is furcsának hangzik, fékre itt valóban nincs szükség, az elképesztő rutinú bringások tökéletesen folyó masszaként közlekednek a teknőben, melynek a kanyarmeredeksége láttán a halandó lenézni is alig mer a tetejéről, nem hogy ilyen tempónál bringával leborítson. A versenyzők egyáltalán nem félnek, és a megtett távhoz képest a bukások is viszonylag ritkák. Az első estén ketten is nagyot esnek, de a következő napokban nem történik ilyen eset. Az Omega csapata emiatt sem engedte rajthoz állni Mark Cavendish-t, mondván, a brit sprinter nem kockáztathatja a jövő évi szezont.

A versenyszámok nagyon rövid szünetekkel követik egymást, eközben a versenyzőket a pálya mellett boxokban etetik, itatják és masszírozzák. Minden párosnak van egy kis kuckója, ahol egy ágy, párna, olvasólámpa és egy polc kap helyet. Itt tudnak pihenni, feltöltődni, miközben a szerelők lecserélik a kerékpárokon az áttételt, gumit vagy komplett kereket. Az ún. soigneurök pedig a gyúráson túl a vazelinezésről is gondoskodnak, igaz, ezt nem a versenyzők testén, hanem a nadrágokban teszik. Azért, hogy a hat nap során se szenvedjenek horzsolásos sérüléseket a vazelin folyamatos használata itt teljesen megszokott.

Budapesten is lehetne

A hatnapos nem csak társadalmi találkozópont és kerékpárverseny, hanem jó példája annak, hogyan lehet használni egy fedett kerékpárpályát anélkül, hogy világversenyt kéne odaszervezni. A 15 és 35 euró közötti belépőkkel még simán megtöltik a csarnokot, főleg a hétvégi napokon. Egy jól menő helyi névnek ebben óriási szerepe lehet, Gentben például az Omega csapatából is ismert Iljo Keisse miatt látogatnak ki a legtöbben, aki már ötször nyerte meg háziversenyét. Ne gondoljuk, hogy ez csak ujjgyakorlat, hiszen a mezőnyben az aktuális világbajnokok, korábbi olimpiai bajnokok és igazi hatnapos specialisták is szerepelnek.

Az elviekben 2020-ra elkészülő budapesti fedett velodrom is alkalmas lehet ilyen hatnaposok szervezésére. A kerékpársporttal ismerkedőknek érdekes parádé, a bennfenteseknek igazi csemege lehetne. A pályakerékpár az a szakág, ahol korábban is jó nemzetközi eredményeink voltak, elég csak Somogyi Miklós a moszkvai ellenolimpián szerzett aranyára, vagy Szabolcsi Szilvia olimpiai 5. helyére gondolni. Egy ilyen hatnaposra simán felkészíthető lenne egy magyar páros is, illetve ezekre az eseményekre egy viszonylag zárt kör utazik, ahová bekerülni csak óriási eredményekkel, vagy körbehívással lehet. Utóbbi azt jelenti, hogy azok, akik hatnapost szerveznek országukban, simán számíthatnak rá, hogy meghívják versenyzőiket viszonzásul a külföldiek. Ez pedig kiváló „felszállópályát” jelentene az értékelhető nemzetközi eredmények felé.

A szerző, Szilasi László, a velo.hu munkatársa.