Az anyagiakat meg a szívedet nem lehet összekombinálni

A kerékpárversenyző Veszprémi Dezső több mint harminc éve hagyta el Magyarországot. Svédországban vált edzővé, fiából lett az első bevándorló országos bajnok, de a dopping miatt mindketten kiszálltak a versenysportból. Veszprémi neve így is ismert maradt kerékpármanukfaktúrája és testreszabott biciklijei miatt. A róla készült, A Sapkás címmel futó dokumentumfilm bemutatója után beszélgettem vele.

Veszprémi Dezső a rendszerváltás idején döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Nem volt anyagi gondja, jól élt fuvarozási vállalkozásából, de nem volt maradása a saját szavai szerint káoszrendszerben, ahol nem a teljesítmény számít az előrejutásban. A győri férfi családjával ezért Svédországban, Kristianstadtban telepedett le. Eleinte alkalmi munkákból élt, de az egykori versenyző visszatalált a kerékpárhoz.

Egy kisvárosban kezdett el gyerekeket edzeni, köztük az egyik fiát, Gábort is. Ő aztán kétszeres ifjúsági országos bajnok lett, az első olyan, aki nem született svéd. Rajta kívül is sok tehetséget kinevelt Veszprémi, összesen 35 bajnoki aranyat nyertek utánpótlás korú tanítványai. De ahogy a filmben is elmondja két bringás, nem az érmek számítottak, hanem az, ahogy Veszprémi viszonyult hozzájuk. Többen közülük profik lettek, Veszprémi Gábor is szintet lépett, de aztán kénytelenek voltak kiábrándulni a profi sportból.

A filmben Veszprémi Dezső és fia is tudatosan kerüli, hogy kimondja a dopping szót, de félreérthetetlenül arról beszélnek. Amikor rákérdezek, hogy mire gondol, belemenősen fogalmaz.

Teljesen elengedtem a versenysportot. Nincs helyem ott, ahol csak a pénz dönti el, hogy mennyibe kerül egy olimpiai érem. Az igazi, őszinte tudás itt már semmit sem ér. A legnagyobb csalódás egy 2000-es németországi világkupán ért. A Telekom és a Rabobank versenyzői éjjel háromtól hajnal hatig görgőztek egy teremben. Hajtaniuk kellett, bennük volt az EPO. Akkor mondtam azt, hogy nincs értelme folytatni, ha ennyire nyíltan megy.

(Az EPO növeli a vér viszkozitását, így nagyobb az esély vérrögök képződésére és trombózisra.)

Tizenkét évig dolgozott fiatalokkal, amikor kiszállt, nekik is nyíltan beszélt az okokról, nem biztatta a tanítványait sem a folytatásra. „Szörnyű volt befejeztetni velük, de többet nem tudtam segíteni nekik."

Az edzősködés után a kerékpárépítés és -kereskedés felé fordult. 2002-ben megalapította a DeGaVi-t (a cégnév gyermekeire utal, Dezső, Gábor, Viktória, mindannyian dolgoznak is a vállalkozásban), ami az utóbbi öt-hat évben indult látványos fejlődésnek.

Veszprémi védjegyévé az egyedi gyártású kerékpárok váltak. Húsz évvel ezelőtt építette meg azt a bike-fit nevű szerkezetet, amivel mindenkinek a testalkatának megfelelő bringát tudnak építeni. A szerkezeten vizsgálják a testtartást, a lábak által leadott erőt. Milliméterekkel lehet tologatni az ülést és a kormányt. A testreszabás jó része ezzel elvégezhető, de az apró finomságok folyamatos beszélgetésekkel kerülnek helyre. Ehhez jön hozzá még Veszprémi szeme. „Nem tanítható, vagy jó vagy benne, vagy nem. Azt sem tudod megmondani, hogy egyik asztalos miért jobb a másiknál, pedig mindketten ugyanazt az iskolát végezték el."

Veszprémit már itthon is foglalkoztatta a kerékpárépítés, olasz vázkészítőkhőz járt ki tanulni, csőgarnitúrákat hozott be. Találkozott Ernesto Colnagóval is, tőle is kapott néhány tanácsot, amit aztán saját kerékpárjainál is alkalmazott. Veszprémi szerint Colnago a bicikliépítés legjobbja, aki úgy is tökéleteset tud alkotni, hogy csak ránéz a vevőjére. Ez a tapasztalati, szinte boszorkányos tudás Veszprémi kezében és szemében is ott van. Az interjúkészítés alatt engem is pillanatok alatt felmér, már mondja is, hogy én előre jobban terhelek, és ezen milyen kialakítású kormánnyal tudna segíteni.

A profik nem érdekelnek, ott már nincs szív. Nem azt akarom, hogy ott legyenek a Tour de France-on a kerékpárjaink. Az a cél, ami a filmben is feltűnik, hogy lehet egy 180 kilós embert lefogyasztani 100 kilósra. Ez a kategória adja inkább a vevőink nagy részét.

A Degavi már 45 országban adott el biciklit, évente 800-1000 bringát szerelnek össze, de ennél jóval többre is lenne kereslet. Veszprémi viszont nem akar bővíteni, mert minden egyes eladásuk személyes kapcsolatokon is alapul, a vevőik a barátaikká is válnak. „Ha tömegesítenénk, a szívet le kell kaparni a bicikliről (a cég címerében három korona és egy szívet tartó oroszlán szerepel), sose lesz áruházban kapható. Akkor meghalna a Degavi."

Veszprémi három évtized után is tartja a kapcsolatot a magyar bringásokkal, támogatott is csapatokat. „Ez egyszerűen szívből jön, nincs piacunk Magyarországon, nem vagyunk igazából jelen."

 A film végén a kamera a tengerparton kószáló, Magyarország felé néző és meghatódó bicikligyártót mutatja. De arra is megvan a válasz, hogy miért ott és nem itthon tudott boldogulni.

„Tudtam, Magyarországon a kerékpár az nem státus. Pénzt kerestem eleget, de az anyagiakat meg a szívedet nem lehetett összekombinálni. Úgyhogy nem maradtam. Svédországban szabad piac van, az érdemeid szerint ítélnek meg, nem amiatt, hogy kinek vagy az ismerőse. Én egyszerűen csak jó bringát csinálok."