Miért szimulálja egy órán át egy bringás a halálzónát?

A magaslati edzést a sportolók régóta használják teljesítményfokozó faktorként a felkészülésükben, de ma már nem is kell magashegyi körülmények közé menniük, hogy beinduljanak a számukra kedvező élettani folyamatok. A magaslatot oxigénsátorral, oxigénkamrával is lehet szimulálni. Ez a módszer nem volt mindig egyértelműen elfogadott, több helyen doppingnak számított, Vajon tényleg az? Mi visz rá egy sportolót, hogy olyan körülményeket hozzon létre mesterségesen, ami hegymászásban már halálzónának számít? 

A magaslati edzés előnye elég könnyen összefoglalható. Ha a sportolók magaslaton, jellemzően 2000-3000 méteres magasságban végzik huzamosabb ideig, legalább két hétig az edzéseiket, akkor a szervezetük megpróbálja kompenzálni a levegő alacsonyabb arányú oxigéntartalmát. Mivel kevés az oxigén, a szervezet az oxigénfelvételt és -szállítást tökéletesíti, több vörösvérsejtet és hemoglobint termel, de emellett az izomzatban és a légzőrendszerben is végbemennek változások. A sportolók szerencséjére ez az állapot nem csak a magaslaton áll fenn, ez a szuperképesség a lejövetel után is megmarad úgy két hétig, ez pedig egyértelmű előny akkor, ha valaki tengerszinten, oxigéngazdag környezetben versenyzik. 

Ez a módszer már vagy ötven éve ismert, és persze tovább is fejlesztették. Mivel magaslaton nem könnyű ugyanolyan intenzív edzéseket végezni, mint tengerszinten, teret nyert az élj magasan, eddz alacsonyan magaslaton módszer is, aminél a regenerációs időszakban alkalmazkodik a szervezet a kevesebb oxigénhez. Van, aki pedig ennek az ellenkezőjére, az eddz magasan, élj alacsonyanra esküszik. Meg kell jegyezni, néhány tanulmány szerint egyik módszernek sincs igazán kimutatható előnye. A sportban persze a vörösvérsejtek növelésére egy doppingszer, az EPO szedése is elterjedt, de ez nyilvánvalóan senki számára nem lehet követendő út.

Magaslati edzőtáborokba utazni, vagy napi szinten fel és lemenni a hegyre macerás és sok pénzbe kerül, plusz az elmúlt hónapokban a koronavírus-járvány az edzőtáborozást lehetetlenné is tette, de oxigénszegény, hipoxiás állapot néhány egyszerű megoldással, különleges maszkokkal, vagy olyan szobákkal és sátrakkal is elérhető, amelyben szabályozni lehet a légnyomást és az oxigén arányát. 

Az oxigénsátort a kétezres évek elején sok vita övezte, még a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) is fontolgatta, hogy felveszi a tiltott teljesítményfokozók közé. Ez végül nem történt meg, de néhány országban, például Norvégiában és Olaszországban még ma is tiltott a sátor használata. 

Az oxigénsátor körülbelül három évtizede elég népszerű az állóképességi sportolók körében, alkalmazta a női maratonfutás világcsúcsát sokáig tartó Paula Radcliffe, az amerikai gyorskorcsolya-válogatott és rengeteg országúti kerékpáros is a mai napig beépíti felkészülésébe. A 2006 Tour de France első hat helyezettjéből ötnek volt ilyen szerkezete. Lance Armstrongnak ráadásul nemcsak sátra, hanem egy olyan kamrája is, amiben görgőzni, edzeni is tudott. 

Egy kanadai sífutóedző is vitatta ezt az állítást. „Ez egy használható eszköz, nemcsak ülsz a szobában, és hirtelen megnövekszik a teljesítményed. Megfelelően kell használni, kezelni kell a stresszt és a kimerültséget is, amit az alacsony oxigénszintű környezet okoz. Ez nem olyan, mint az EPO. Közel sem" – mondta Dave Wood 2006-ban. 

A WADA akkor nem is tiltotta be az eszközt. Elég diplomatikusan nyilatkoztak róla, a vizsgálandó módszerek vették fel, tudni akarták, hogy milyen egészségügyi hatásai lehetnek az oxigénsátraknak. A szervezet tudományos igazgatója, Olivier Rabin azt mondta, az oxigénsátor alvászavarokat, magashegyi betegséget és az immunrendszer legyengítését okozhatja. Néhány orvos szerint ezek bizonyítást is nyertek, de az oxigénsátor lekerült a napirendről nemzetközi szinten, legálisan használhatják a sportolók. 

A vita akkor kapott új lendületet, amikor az antidopping ügynökség két nemesgázt is felvett a tiltólistájára 2014-ben. Az argon és a xenon is úgy működött, mint a magaslat, a szívásukkal több vörösvérsejtje lett a sportolóknak. A WADA egyik indoka az volt a tiltásnál, hogy a gázok belélegzése ártalmas is a szervezetre, nemcsak teljesítményfokozó. Egy angol sportorvos, Ben Koh szerint ilyen alapon az oxigénsátor is listás lehetne. 

„Ami az elit sportolóknál történt, az nagyon is mesterséges folyamat, beleértve a hipoxiakamrákat a versenyek előtt. Ez mesterséges, és semmiben sem különbözik a xenon mesterségességétől" – mondta az orvos a BBC-nek.

Koh úgy véli, hogy a xenon még elég biztonságos is a sátrakhoz képest, mert utóbbiaknál elég jól dokumentáltan előfordulhat szívelégtelenség, tüdőt és fület érintő traumák is. 

Az egyórás kerékpározás világcsúcsát tartó Victor Campanaertsnek is volt már természetesen tapasztalata a magaslati edzésekről, de idén oxigénsátorral és -maszkkal készül fel a versenyszezonra. A Sporza belga sportlapnak nyilatkozta, hogy az egyik úttörője akar lenni ennek az edzésmódszernek, és most a versenyszezon nagyon kései kezdetével még ideje is volt kísérletezni. Campanaerts az élj fent, edz lent módszert választotta, az éjszakákat egy olyan sátorban aludta végig, ami 4700 méteres magasságon lévő körülményeket szimulált.

„A magaslati sátorban töltött hetek után szuper erős vagy, mert olyan sok vörösvérsejtet termelsz, hogy úgy érezheted magad, mint az a kerékpáros, aki EPO-t használ. Orvosilag ez az a magasság, ahol nem kezdesz el haldokolni. Ha magasabbra mész, a szervezeted elkezd összeomlani, mert már túl durva neki"

– nyilatkozta még június elején némi túlzással.

Már a 4700 méteren alvás is eléggé megviselte a belgát, csak heti nyolc órát tudott tekerni, míg egy profi bringás ennek simán háromszorosát is edzi. Campanaerts azóta még extrémebb irányba ment el.  Már a 4700-as szimulált magasság is elég nagynak számított, általában 3500-ig szoktak felmenni a bringások, de Campanaerts még bevállalósabb, egy oxigénmaszkkal már tízezer méteres magasságban érezheti magát. Délutánonként egy órára veszi fel a maszkot, amelyből csak 6 százaléknyi oxigéntartalmú levegőt szív be. A tengerszinten a levegő oxigéntartalma 21 százalék, míg 4700 méteren 12 százalék körüli. A hegymászók úgy tartják, hogy a 8000 méter feletti magasság már halálzóna, nem lehet igazán akklimatizálódni hozzá. A szervezet több oxigént használ fel, mint amennyi bejut, így elég gyorsan összeomlik, a szív hevesebben ver, ez akár szívrohamhoz is vezethet, a nem alapvető életfunkciók leállnak, például az emésztés lelassul, agy- és tüdőödéma léphet fel, miközben az oxigénhiány miatt a döntéshozatal is lelassul és bizonytalanná válik. 

A belga bringás nyilván nem ezeket akarja megtapasztalni, de elég messzire elment. 

„Az oxigénellátást lecsökkentettem. Csak annyit tudok tenni, hogy fekszem az ágyon, semmi többet. Elég unalmas, így egy idő után már a mobiltelefonomat piszkálom, de nem tudok rá koncentrálni. Bármelyik szót írom le, mindig van benne valami elütés. Elég kényelmetlen, és aztán mindig indul a visszaszámlálás, amíg véget nem ér." 

Campanaerts szerint máris kifizetődő ez a módszer, az edzésein a korábbiaknál jobbak a teljesítménymutatói. A felkészülését segítő sportorvos Ruud Van Thienen és Wim Van Hoolst azt mondták, hogy senki ne próbálja ki otthon ezt a módszert, mert belehalhat. Van Thienen arról beszélt, hogy egy évbe telt, míg a bringás hozzászokott az oxigénhiányos állapothoz, miközben a folyamat állandó orvosi felügyelet mellett zajlott. Van Hoolst szerint még az Everestre készülő hegymászók is csak néhány perces blokkokat töltenek a maszk alatt, egy átlagember pedig azonnal pánikba esne, egy percig sem bírná. Tényleg annyira kevés az oxigén, hogy Campanaerts sem lenne képes a fekvésen kívül másra.

A belga bringás a szeptemberi világbajnokságon mutathatja meg, mennyit fejlődött. Egy kiugró eredménnyel pedig elérheti, hogy még általánosabb legyen ez a módszer, de akár a betiltása is felmerülhet.

Borítókép: Victor Campenaerts - AFP Fotós: Alain Jocard