Továbbra sincs hír Erőss Zsoltékról

2013.05.22. 10:01 Módosítva: 2015.05.11. 03:42
Az utolsó hírek szerint ma reggel indult el két serpa az alaptáborból, hogy felmásszanak a 7600 méteres táborba, és segítsék a bajba jutott magyar alpinisták visszatérését. Azt azonban még nem tudni, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter elérték-e ezt a legfölső tábort. Kedd este már annyira közel jártak, hogy erre jó esélyük volt.

Hiába próbálkoztunk elérni Erőss Zsolték expedícióját, az alaptábori telefont kikapcsolva találtuk, így egyelőre nem tudni, a két magyar hegymászó elérte-e a csúcs alatti, 7600 méteres tábort.

Ahogy arról beszámoltunk, a hegymászók hétfőn este hatkor álltak a Kancsendzönga csúcsán. A jelentésben ugyan nem említették, de a szakértők számára nyilvánvaló volt: az ideálisnál később érték el a 8586 méteres csúcsot. A páros 24 órás mászás végén ért célba.

Az ereszkedésnél érkezett a rossz hír: Erőss Zsolt annyira kimerült, hogy néhány száz méterrel a csúcs alatt megállt. Később csatlakozott hozzá társa, Kiss Péter, és együtt húzták ki az éjszakát 8300 méteren.

Nepáli idő szerint kedd reggel folytatták az ereszkedést, és az utolsó információ szerint különváltak. Az alaptáborból látcsövön egy ideig még követték Erőss Zsolt mozgását, de Kiss Pétert lentről már nem látták.

Kérdés tehát, hogy Kiss elérte-e a 7600 méteres legfölső tábort, és az éjszaka előtt sikerült-e ugyanez a nagyon kimerült Erőssnek.

Itt olvashatja el a csúcsmászás és az ereszkedés teljes történetét.

Szervezik a mentőexpedíciót

Az alaptáborban Kollár Lajos közben elkezdte a mentőcsapat szervezését. A feladat nem könnyű, mert szinte az egész hegyet meg kell mászni, hogy a segítők elérjék a 7600 méteres tábort, miközben minden épkézláb hegymászó és serpa a hegyen van. Ráadásul a kettes tábort közben elvitte egy lavina, így mentésre ott is szükség lehet. Ez a tábor előnyt is élvezhet, hiszen több hegymászó van ott és közelebb is van az alaptáborhoz.

Legutolsó hírek szerint Kollár talált két serpát, akik felmennek a négyes táborba, hogy segítsenek a két magyarnak lejönni. Útjuk legjobb esetben is egy, de inkább két napot vesz igénybe.

A mentést nehezíti, hogy Erőss Zsolt egyik lábát amputálták, mozgását lassítja lábprotézise. A két mászó fagyási sérüléseket is szerezhetett a 8300 méteren kinn töltött éjszakán. Az alpinisták állapota is aggodalomra adhat okot, mivel a csúcsmászási időszakkal együtt összesen két napot töltöttek a halálzónának nevezett, 8000 méter feletti magasságban, amely különösen kimerítő a szervezet számára. Reménykeltő ugyanakkor, hogy Erőss Zsolt a legtöbb alpinistánál is jobban bírja az extrém magasság jelentette stresszt, társa, Kiss Péter pedig 27 éves, így szervezete képes lehet regenerálódásra ebben a magasságban is.

A Lhocén sikerült megelőzni a tömeges tragédiát

Hasonló kalandban egyébként része volt már Erőssnek 2011-ben, igaz, ekkor kívülállóként szemlélhette az esetet. A magyar expedíció a Föld negyedik legmagasabb csúcsát, a Lhocét mászta meg. Erőss először ért el sikert lábamputációja után, műlábbal jutva fel a csúcsra.

A csúcsot nagyszámú amatőr hegymászó mellett tapasztalt, de már idős, és lehetőségeiket túlértékelő alpinista is rohamozta. A csoport elkövette azt a hibát, hogy erejük végéig elmentek a csúcs elérése érdekében. Így már nem maradt energiájuk a visszatérésre.

Erőss Zsolt tavalyi kísérlete az Annapurnán. Nagykép
Erőss Zsolt tavalyi kísérlete az Annapurnán. Nagykép
Fotó: Földes András / Index

Hegymászók csoportjai maradtak kinn éjszaka a 8000 méteres magasságban, és biztos lett volna a tömeges tragédia, ha a közelben nincsenek olyan, még felfelé tartó, önfeláldozó hegyivezetők, akik lemondtak a csúcs megmászásáról azért, hogy a felelőtlen hegymászókat megmentsék.

Többnapos, nemzetközi mentőexpedíció bontakozott ki a hegyen, egész táborokat alakítottak át magashegyi kórházakká, ahol a lefagyott arcú, lábú, kezű hegymászókat ápolták. Végül tragédia nélkül, igaz, amputációk egész sorával zárult az eset.

A Lhoce mentőexpedíciójának teljes történetét itt olvashatja el.