Ez már rég nem a BMX banditák

Aki a nyolcvanas-kilencvenes években volt tizenéves, biztos ismert olyat, akinek volt BMX-e, amivel őrült módjára lehetett hajtani, farolni. A menőbbek fel tudtak ugrani a padkákra, lépcsőkre, aztán itt véget is ért a tudomány. Ma már más a helyzet, a komolyabb bringaboltokban is ott vannak a BMX-ek, épülnek a parkok, és magyar híressége is van már a sportágnak. Kun Ádám is a kilencvenes években kezdte, csak kicsit továbbfejlesztette tudását, freestyle-ra alapuló kategóriában már a BMX háromszoros világbajnoka.

„Az embereknek a BMX szórol sajnos még mindig a BMX banditák című film jut az eszükbe, meg hogy Nicole Kidman milyen jól nézett ki a biciklin. Csak azóta eltelt huszonvalahány év, és ideje lenne észrevenni, hogy a BMX-ből egy komoly sportág lett” - véli a magyar bringás, aki július közepén Kölnben lett ismét világbajnok.

Vagy kiütöm magam, vagy észhez térek

A világverseny előtti héten kizárólag azt a négy-öt trükksort tökéletesítette, amit be akart mutatni a döntőben. Sikeresen bejutott, aztán az azt megelőző éjszaka miatt változtatni kellett a terven.

„Lement az elődöntő, én meg egyre rosszabbul voltam. Nem is ettem sokat aznap, éreztem a gyomorgörcsöt, rázott a hideg, idegileg is kimerültem. Hazamentem a hotelbe, ahol már lázas lettem, kivert a víz, megmozdulni nem bírtam, egy percet se aludtam. A zuhany, a vécé meg az ágy között rohangáltam egész éjszaka. Reggel kaptam gyógyszert, akkor kezdett kitisztulni az agyam, tudtam gondolkodni. Úgy voltam, hogy vagy kiüt a gyógyszer vagy észhez térít. Szerencsére az utóbbi történt” - elevenítette fel a döntő előtti éjszakát.

A magyar BMX-es a kimerültség miatt nem gyakorolt sokat a finálé előtt, a B tervet vette elő, változtatott azon, amit eredetileg csinált volna, egy-két apró mozdulatot nem rakott bele a gyakorlatsorba. A majd háromperces bemutatója alatt egyet hibázott, de a közönség visszajelzése alapján tudta, hogy jól sikerült a gyakorlat, riválisai arcán pedig megrendülést látott.

A győztes gyakorlatban egyébként több olyan mozdulatsor volt, amit ő rakott össze, illetve első és hátsó keréken is csinált trükköket, úgy gondolja, ezeknek köszönheti, hogy nyert. A BMX-es freestyle-t alapvetően az alapján pontozzák, hogy mennyire tudja a bringás kontrollálni a biciklit a feladatsor bemutatása közben, és mennyire bonyolultak a trükkök.

Amatőrök között egyszer, profik között másodjára nyert világbajnoki címet, most azzal a különbséggel, hogy a bringáján nem volt fék, így mutatta be legújabb trükkjeit, viszont a fékre épülő, jól berögzült mozdulatsorokat emiatt el kellett hagynia.

Amikor a saját trükköddel nyomnak le

Ahogy a többi extrémsportban, a BMX-eseknél sem arról szól a verseny, hogy minden áron megverjék egymást a riválisok, viszont a plagizálást ebben a sportban sem nézik jó szemmel, csak itt nem vesznek el érte semmilyen címet.

„A BMX-világbajnokságot nem úgy kell elképzelni, hogy mi ellenségek vagyunk, ez egy freestyle sport, sokkal lazábbak a körülmények, nincsenek edzőink sem. Évente összejövünk, aztán biciklizünk. Nagy buli az egész, a BMX ünnepe, amellett, hogy egy világbajnokság. Nem az a cél, hogy egymást utáljuk, meg vért izzadjunk. Persze van olyan, aki nem szeret együtt bringázni egy másik versenyzővel a stílusa miatt, én sem szívesen versenyzek olyannal, aki lemásolja a trükkjeimet. Rögtön látom, ha valaki az én trükkömet használja. Ez valahol azért nagyon jó érzés, hiszen az a bringás azért veti be, mert annyira jól esik megcsinálnia azt a mozdulatsort, annyi pozitív visszajelzést kap érte, hogy nem bírja ki, hogy ne mutassa be. Ugyanakkor az meg nem túl jó, amikor a saját ötleteddel lenyomnak egy versenyen, történt már ilyen is velem”- mondta Kun.

Az eredmények helyett sokkal nagyobb visszhangja van ezekben a körökben egy-egy egyedi trükknek, Kun számára is inkább az a fontos, hogy bizonyos mozdulatsorokkal mossák össze majd a nevét idővel.

„Gyerekként csak biciklizni akartam, tizenkét évesen persze még nem voltam annyira céltudatos. Pénzem akkor még nem volt rendes biciklire, gyakorlatilag egy roncson gyakoroltam. Nagyon sokáig kemping gumin nyomtam, ami vékony, nincs nagy bordázása. Nekünk a flatlandben jó kemény gumira van szükségünk, hogy a trükköket rendesen meg tudjuk csinálni, hogy pörögjön-forogjon rendesen az a kerék. Ráadásul nagyon vékony gyerek voltam, szerintem az akkori biciklim is nehezebb volt nálam” - mesélte a kezdeteket. Eleinte sokan kinézték azért is, hogy focizás helyett inkább a BMX-trükkjein dolgozott.

A csonttörés nem, az izomszakadás a nagy ellenség

Első ránézésre a freestyle stílus nem is tűnik annyira balesetveszélyesnek, a laikusként arra gondol az ember, hogy maximum lehorzsolja a sípcsontját a kilépővel, vagy rosszabb esetben tökön vágja magát a nyereggel. Aztán kiderül, hogy a csonttöréseket és izomszakadásokat is simán össze lehet szedni.

„A törések meggyógyulnak, elfelejti őket az ember, nem is fájnak, de a combizmom már elszakadt, azzal van a legtöbb bajom. Meg úgy általában az izmaimmal, ahogy öregszem. Többet kellene nyújtanom, mert hamarabb elfáradnak az izmaim, mint mondjuk tizennyolc évesen. Mostanában, ha gyakorlok három órát, akkor úgy érzem, mintha kőből lennének a lábaim, súlyuk van. Ezért is készülök már tudatosabban. Azért azt tudni kell, hogy akármennyire is úgy tűnik, ez nem a tinik sportja. Meg kell érni a BMX-ezéshez, a legjobb bicikliseknek általában huszonhat-harminchárom év közöttiek” - mondta Kun. Szerinte még néhány jó éve biztos van a sportban, pláne, hogy szponzori szerződései is érvényesek még, ebből él meg.

Több nagy nemzetközi cég is áll mögötte, azt mondja, az a támógatói szerencséje vele, hogy könnyen tudják őt használni, nincsen szüksége rámpákra, így egy termékbemutatón, üzleti találkozón is be tudja mutatni a trükkjeit. A szponzorai például az ilyen eseményeken remekül tudják vele demonstrálni, miért jó az az energiaital, amit iszik, és miért jó az a cipő, amiben bringázik. A nyáron egy nagy gyerekcsatorna arca, emiatt az edzésein gyakran gyerekek veszik körbe, de ez nem zavarja, inkább örül, hogy így is népszerűsítheti a sportot.

Sátoraljaújhely után Trinidad és Tobago

A magyar világbajnok sátoraljaújhelyi származású, ott volt középiskolás is, aztán részben azért ment főiskolára is munka helyett, hogy a tanulás mellett legyen ideje a bringára.

Évekkel később már a támogatók vitték el MotoGP-versenyekre fellépni, volt már Japánban, Trinidad és Tobagóban pedig a helyi gyerekeknek tartott extrémsport-bemutatót.

„Mindig rácsodálkozom, amikor ott vagyok egy gyönyörű helyen, és eszembe jut, hogy ide a BMX miatt jutottam el. Arra gondolok ilyenkor, mennyire szerencsés vagyok, nagyon szeretek biciklizni, és ennek köszönhető, hogy így alakult az életem. Trinidad és Tobagóban gyönyörű tengerpartokat is láttunk, de bemutatókat tartottunk olyan iskolákban, ahol nagy szegénységgel találkoztunk. Az ilyen helyeken hihetetlen szeretet kaptam. Náluk nincs extrémsport, ezért mentünk oda, hogy lássák élőben, mi ez valójában. Az ottani gyerekek kapaszkodtak a kezembe, szinte önkívületi állapotban voltak az emberek, hogy mit látnak. Ezt is a biciklinek köszönhetem.”

Kun egyedül azt sajnálja, hogy itthon egyetlen magyar cég sem állt mögé szponzorként, nem segítették, pedig a mostani világbajnokságon népszerűsíthetett volna hazai támogatókat is.

Az idén még Németország és Franciaország, Moto GP-s fellépés, valamint néhány hazai verseny van a programban, havi kétszer fog repülni.

„Általában hétvégén kell utaznom, a hét többi részében meg itthon vagyok, mivel ez a munkám, úgy osztom be, ahogy akarom. Tudok lenni a barátnőmmel, a családommal, a barátaimmal, szórakozhatok is, mivel nincsen kötött edzésprogramom” - sorolta a sportág előnyeit. A profi freestyle BMX-esek mezőnyében amúgy ez az általános, senkinek nincs edzője, mindenki magát edzi és hajszolja éveken át.

„Gyakran van olyan, hogy kimegyek edzeni, de nem hajtom szét magam, a lényeg az, hogy fogjam a kormányt, biciklin üljek ma is. A városnak persze azért nem indulok neki a bringával, nem arra való a BMX”.

(A fotókat Hajdu Tamás és Serge Illin készítette)