Luca, Ottilia
1 °C
5 °C

Gyilkos a majdnem függőleges futás

2014.06.05. 00:46

Egy jó futó négyszáz métert simán lefut 50 másodperc alatt, de még egy átlagember is túlvan rajta két perc alatt. Már ha síkon próbálkozik. A világ legkeményebb négyszáz méterén azonban nem is álmodozhat senki ilyen időről. A kulmi sírepülősáncon rendezett futóversenyen olykor szinte egy falat kell legyőzni és négykézláb mászni. Sőt inkább ez utóbbi technika az alkalmazott, sokan alig 100 métert tudnak valóban futva megtenni.

r3
Fotó: Szabó Zoltán

A versenynek magyar résztvevője is volt. Szabó Zoltán már harmadszor indult. „Több mint 20 éve életem egyik fontos része a futás, egy ideig egyesületben versenyeztem, majd egy rövid pihenést követően magam szórakoztatására kezdtem mozogni. Egy futáson találkoztam a MAHFUSZ (Magyar Hegyi- és terepfutók Szövetsége) tagjaival, akiktől először hallottam a hegyi futóversenyekről. Ez követően egyre többet kezdtem futni emelkedőn és ilyen versenyeket keresni. Így találtam rá a Red Bull 400-as versenyre. A verseny évről-évre egyre színvonalasabb, nagyon komoly versenyzőkkel. Mint minden versenyen, természetesen itt is a minél jobb idő elérése a cél, azonban itt a sánc legyőzése is hatalmas élményt nyújt.”

 

A versenyen 250 méteres előfutamokon tesztelték a mezőny. Ez sem volt bulifutás a szintemelkedés 100 méteres volt közben. Hat futamgyőztes és azon kívül a 64 legjobb idővel rendelkező futó jutott tovább. A 70-140. időt elérők a B döntőben futhattak, míg a többiek a lucky loser futamokban próbálkozhattak a sáncfutással.

A női döntőt a többszörös világ- és Európa-bajnok hegyifutó Andrea Mayr nyerte hatalmas fölénnyel, míg a férfiaknál a hatszoros hegyifutó Európa-bajnok Ahmet Arslan győzött szoros versenyben, megelőzve két szlovén hegyifutót, megdöntve korábbi pályacsúcsát. Arslan öt percen belül futott, Szabó Zoltán 8:00,9 alatt ért fel a sánc tetejére, és ezzel a 122. lett.

Szabó elmondta, jó terepfutócipő nélkül kár is próbálkozni, és mivel a négykézlábazás elkerülhetetlen, jó ha van kesztyűje is a futónak, mert a táv elején a füves-köves részen hasznos lehet. A sísáncfutásra sísáncos edzésekkel lehet a legjobban készülni, de erre, főleg Magyarországon semmi esély sincs.

„A sísánchoz hasonló meredekségű pályát még találni, azonban olyan hosszút nagyon nehéz. A táv utolsó 100 méterén a versenyzők a sánc két oldalán található csövön is tudják magukat a cél felé húzni. Emiatt erre érdemes külön készülni, különféle nagy ismétlésszámú erősítő gyakorlatokkal."

A négyszáz síkon is kegyetlenül ki tudja készíteni az embert, de a hegymászással ötvözött válfaja még inkább kizsigereli a szervezetet. „Mértem pulzusom, ami 20 másodperc alatt érte el a 175-ös értéket, és innen már csak emelkedett, a hátralévő 7 perc 40 másodpercben 189-es értékig kúszott fel. A terhelést nem nagyon lehet hasonlítani semmihez, ha mégis kell, akkor olyan, mikor az ember a 400 méteres síkfutásban az utolsó 100 métert futja. Pulzus az egekben, egyre kevesebb a levegő, és egyre jobban fáradnak, zsibbadnak az izmok. A versenyen ugyanolyan taktikát kell alkalmazni, mint a 400 méteres síkfutásnál. Jó tempóban el kell kezdeni a távot, aztán majd valahogy beérni. Nagyon gyorsan nem érdemes kezdeni, viszont lassan sem, mert később nem igazán lesz erő gyorsítani."

Bár egy-egy futamban sokan indulnak, nincs szükség taktikázásra. „A helyezkedéssel ezen a versenyen nem nagyon kell foglalkozni, mivel a táv első 250 méterén kb. 40 ember elfér egymás mellett, és mire a sáncasztalhoz felvezető rámpához érnek a futók ( 3-5 perc), már szétrázódik a mezőny. A sáncon gyakorlatilag a mezőny nagy része a pálya két szélén halad a csőben kapaszkodás miatt, azonban ha valaki még érez erőt magában az előzésre (ebből nem túl sok szokott lenni a táv vége felé) van rá helye bőven" – számolt be Szabó.