Vilma
-8 °C
3 °C

Körözés rossz irányban

2000.09.24. 20:07
Kapcsolódó cikkek (1)
Miután végigment az ember a pálya mellett annak teljes hosszában, akkor döbben rá arra, hogy ezen a régi-új pályán az a feltűnő, ami nincs. Példaul Gold meg Silver szekciók, a szekciók határán állig felfegyverzett, farkaskutyákkal fenyegetődző jegyszedő bácsikkal. Merthogy itt szekciók sincsenek. A pénteki 10 dolláros (illetve a szombati 20, vagy a kombinált péntek-szombati 25 dolcsis) jegy nemcsak amerikai, de még európai mértékkel is baromi olcsónak számít, és ezzel a jeggyel az emberfia oda megy, ahova csak akar. Három helyet kivéve: a Paddock Klub tagjainak kijelölt részeket, a depóutcát, és persze magát az aszfaltcsíkot. Minden más szabad prédája a pálya területén hullámzó tömegek sétálási kedvének.
Aztán a parkolásért sem kell fizetni. Sőt, nem is a pálya melletti szőlősben kell parkolni (nota bene, itt szőlőskertek sincsenek...), hanem az erre kijelölt - igaz, szintén csak fűvel "borított" - két-három focipálya nagyságú területen. Vagy a két másik hasonló gyepezetű, de valamivel kisebb parkolóban.

Az amerikaiak szervezőkészsége messze felülmúlja sok népét (Fotó: Lala)
Elnézést, ha amúgy is alaptermészetemhez tartozó cinikusságom most különösen zavaró lenne, de annak ellenére, hogy nagy Forma-1 szurkolónak tartom magam, eleddig csak két versenyt tekintettem meg személyesen is, és mind a kettő Magyarországon volt az előző két év során. Azt már eddig is tudtam, hogy az amerikaiak szervezőkészsége messze felülmúlja sok népét (nem beszélve a magyarokét), de a különbség ezen ismeret birtokában is szembeötlő.

Na jó, meg kell adni, Indianapolis-ban már akkor rendeztek F1 versenyeket, amikor a mogyoródi pályának még csak a gondolata sem fogant meg senkinek az agyában, így ezek a jenkik "némi" időelőnyre tettek szert. Aztán volt nekik egy Tony Hulman nevezetű tulajdonosuk is 1945 után, aki alapvető módosításokat végeztetett a pályán található infrastruktúrán, hogy csak tóduljon oda a nép - és nem utolsósorban a versenykocsik is. Így aztán többek között neki köszönhetően is minden évben népünnepélynek számít Amerika legtöbb nézőt vonzó versenye, az Indianapolis 500.

Ilyen körülmények között nem egyszerű kihívás megismertetni Amerika autóversenyzést kedvelő, de introvertált részével az F1 számukra roppant idegen és furcsa kultúráját. Indianapolis-ban mindenki tudja, hogy itt a Forma-1, de senki nem tudja, mi is ez igazán, vagy hogy a városba tódult 250 ezernyi néző (akiknek túlnyomó többsége vagy európai, vagy a különböző amerikai Ferrari- klubok elit tagja) miért tört ki érzelgős üdvrivalgásban, amikor az első F1 kocsik kigördültek a pályára a péntek délelőtti szabadedzés során.

A városi média (az újságok, a rádió, és a helyi csatornák esti híradója) szájbarágós, néha bizony lekezelő stílusban magyarázza, hogy a Forma-1 cirkuszát holmi eső sem állíthatja meg, és hogy itten bizony sajna nincs repülőrajt. Ráadásul Forma-1-éknél csak 16-17 verseny van egy évben, és hogy a csapatok erre a kevéske versenyre költenek tízszerannyit, mint a legjobban költekező CART csapat. Sajnálkozással vegyes csodálkozással tekintettek arra a szerencsés Ferrari-szurkolóra, aki majdnem elájult az ámulattól, amikor a depó mögötti utcán tőle alig két méterre ment el Schumi, köszönt neki, majd továbbment. Al Unser, Jr., az Andretti család megannyi tagja és a többi amerikai sztárok nem félistenként tisztelt pilóták, hanem emberközeli hősök.

Mindez persze egy cseppet sem befolyásolja őket abban, hogy ugyanolyan mosollyal fogadjanak mindenkit. Ez a város abból él, hogy évente egyszer (ill. a Brickyard 400 óta évente kétszer, ez évtől kezdve az F1 jóvoltából pedig évente háromszor) versenyt rendeznek büszkeségükön, ezért aztán arra a pár napra apait-anyait beleadnak. Mondjuk, az azért őket is nagyon meglepte, hogy erre a számukra tökismeretlen F1 banzájra már hónapokkal korábban elkeltek a jegyek...

A pálya körüli utcákon sztriptízbárok (oppardon, akarom mondani, "gentleman's club"-ok), jegyüzérek, kempingező lakókocsik és magánházak váltják egymást. Azon túl egy olyan külváros van körülöttünk, mint akármelyik más amerikai nagyvárosban. De itt bent, a pályát övező lelátókon belül holnap valami olyan rendkívüli fog történni, amire az Indianapolis Motor Speedway fennállása óta még nem volt példa: a feldübörgő versenykocsik a start után a "rossz irányban" fognak átmenni a célvonalnál fekvő pár sor téglán...