Coulthard legyőzte Schumachert

A Monacói GP híres arról, hogy jó néhány pilóta számára már szinte azonnal a rajt után véget ér a verseny, hiszen a szűk pályán a 22 autónak elméletileg lehetetlen feladatot jelent egyszerre befordulnia az első kanyarba. Idén szerencsére meghazudtolta magát a hercegség, hiszen mindenki, aki elindult, túljutott a St. Devote nevű fordulón. (Még Villeneuve is, aki beragadt a rajtnál, ám néhány perc után beindult a gépe.)

Coulthard álomrajtot vett

A sorrendben persze történt változás, a pole-ból induló Montoyát Coulthard megelőzte, s vezetett a kolumbiai, illetve Michael és Ralf Schumacher, valamint a Trulli, Raikkönen, Barrichello trió előtt.

Ezúttal azonban, az idei futamokkal ellentétben, nem szakadt szét az élmezőny, Coulthard nem tudott meglépni, sőt, a skótot szinte letolta a pályáról a mögötte haladó három pilóta. De Monaco lévén - itt szinte lehetetlen előzni - maradt a "vonatozás", azaz másfél szekundumon belül haladt az első négy autó.

Monacóban nincs előzés!

Montoya néhány kör után aztán egy picit visszakapcsolt - látván, hogy előzésre nincs esélye - s engedett Coulthardnak egy szusszanásnyi előnyt, ám arra ügyelt, hogy Schumachert maga mögött tartsa.

A verseny egyharmada környékén persze megkezdődött a szokásos elhullás, Sato az alagútból kijövet - valószínűleg a kocsi hátsó szárnyának leszakadása miatt - keresztbe fordult az úton, majd a szalagkorlátnak ütközött. A két héttel ezelőtti bukásával ellentétben most szerencsére saját lábán hagyta el a kocsit. McNishnek, a japánhoz hasonlóan szintén ütközés miatt kellett feladnia a versenyt, ám az övé kevésbé látványos baleset volt.

A boxból javították meg a kocsit...

A futam feléhez közeledve a biztosan vezető Coulthard autójából kékes füst csapott ki a pálya némely pontján, ám a McLaren mérnökei a boxból, a számítógépes irányító rendszer segítségével hamar úrrá lettek a hibán. A javítás olyan jól sikerült, hogy a skót megfutotta a verseny addigi leggyorsabb körét is.

DC így természetesen növelte előnyét Montoyához képest, ám kis idő után nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak az ő érdeme volt: a kolumbiai egyre lassult, ám Schumachert még maga mögött tudta tartani.

Nem sokkal mögöttük ismét egy ütközés dobta fel a látványt, szinte szó szerint, hiszen Barrichello autója, miután a brazil hátulról neki ment Raikkönennek, egy pillanatra a levegőbe emelkedett. A finnek két körrel később föl kellett adnia a küzdelmet, Barrichello viszont egy gyors orrcsere és egy 10 másodperces büntetés után folytathatta a körözést.

Montoya is 'segített' DC-nek

Montoya eközben a második helyen már annyira lelassult - Coulthard hét szekundummal "ment" -, hogy a Ferrari jobbnak látta kihozni mögüle Schumachert, így a német a 44. körben letudta egyetlen tankolását és a negyedik helyre tért vissza.

A dél-amerikai a csapattársát, Ralf Schumachert elengedte, majd két fordulóval később a Rascasse kanyar előtt leparkolta autóját, melynek motorjából már dőlt a füst.

Az élen tehát a Coulthard, Ralf Schumacher, Michael Schumacher sorrend alakult ki, de az 50. fordulóban a williamses is kereket cserélt, így a bátyja eléje került. Coulthard szinte azonnal követte a kis Schumit a boxba, s megállása tökéletesen sikerült, hiszen visszajött a Ferrari elé az élre, s három szekundum még meg is maradt az előnyéből.

A vezető trió mögött Trulli, az eddig nagyon gyengén muzsikáló Jordannel csodát tevő Fisichella, majd az Arrowssal szintén erőn felül teljesítő Frentzen haladt, nyomukban Salóval és Barrichellóval.

Schumacher nem reszkírozott

Elöl Schumacher persze gyorsan ledolgozta hátrányát, ám nem támadta igazán erősen Coulthardot, hiszen tudta, hogy a második hellyel is növeli az előnyét az összetettben, így nem érdemes kockáztatnia.

Az utolsó körökben leginkább Ralf Schumacher be nem tervezett kerékcseréje - a gumijából kiszakadt egy darab -, valamint Massa csúnya balesete okozott izgalmat, ám a gond nélkül köröző versenyzők sem hagyták unatkozni a nézőket.

Fisichella a kockás zászlóig üldözte Trullit, Barrichello pedig Frentzen, ám egyiküknek sem sikerült az előzés, csak úgy, mint Schumachernek sem - bár ő nem is eröltette -, így Coulthard megnyerte a Monacói GP-t.

A dobogón tehát a skót és a két Schumacher végzett, a további pontszerző helyeket Trulli, valamint a zseniálisan teljesítő Fisichella, Frentzen duó foglalhatta el.

Rajt-cél győzelem!

Coulthard érdemli azonban a legmagasztosabb jelzőket, hiszen a már eltemetett McLarent tökéletes vezetéssel versenyképessé tette, megszerezve a csapat idei első győzelmét. Ő maga 2000 után másodszor diadalmaskodott a hercegségben, mostani sikere azonban talán emlékezetesebb marad a számára, hiszen a rajt-cél győzelmet aratott!

A dobogósok nyilatkozatai:

David Coulthard: "Minden jól működött, bár volt a versenynek egy szakasza, amikor füstölt egy kicsit a kocsi. A teljesítményben én nem éreztem visszaesést, s valószínűleg a csapat a boxból hamar megoldotta a problémát."

Michael Schumacher: "Nem volt gond az autóval, s ha nem kell olyan sokáig Montoya mögött autóznom, akkor talán más lett volna a végeredmény. Mivel a bajnokságban jó néhány ponttal vezetek, nem volt értelme kockáztatni, megelégedtem a második hellyel."

Ralf Schumacher: "Montoya kiesése után lassítanom kellett, s azt hiszem, az én autómmal is volt egy kis gond, mert nem adott le tökéletes teljesítményt. Fogalmam sincs, mi okozhatta a problémát, majd a szerelőim megmondják."

A Monacói GP végeredménye:

1. David Coulthard McLaren Mercedes-Benz 1h45m39.055
2. Michael Schumacher Ferrari Ferrari 1h45m40.105
3. Ralf Schumacher Williams BMW 1h46m56.505
4. Jarno Trulli Renault Renault
5. Giancarlo Fisichella Jordan Honda
6. Heinz-Harald Frentzen Arrows Cosworth
7. Rubens Barrichello Ferrari Ferrari
8. Nick Heidfeld Sauber Petronas Ferrari
9. Eddie Irvine Jaguar Cosworth
10. Pedro de la Rosa Jaguar Cosworth
11. Mark Webber Minardi Asiatech
12. Enrique Bernoldi Arrows Cosworth
13. Mika Salo Toyota
14. Felipe Massa Sauber Petronas Ferrari
15. Olivier Panis BAR Honda
16. Jenson Button Renault
17. Juan Pablo Montoya Williams BMW
18. Jacques Villeneuve BAR Honda
19. Kimi Raikkonen McLaren Mercedes-Benz
20. Alex Yoong Minardi Asiatech
21. Takuma Sato Jordan Honda
22. Allan McNish Toyota