Elbúcsúzott a 'Repülő Finn'

Mika Hakkinen 1968 szeptember 28-án született Finnország fővárosában, Helsinkiben. Még nem volt hatéves, amikor már gokartot vezetett, az első gépét az édesapja készítette a számára. Ahogy sok másik pilótánál is, a hobbi hamarosan komolyabb elfoglaltsággá lépett elő az életében, versenyezni kezdett, s 1986-ig remek eredményeket ért el.

Ahol elindult-győzött

Ekkor lépett tovább, s az autókkal is mindenhol győzött, ahol csak elindult. 1987-ben megnyerte a finn Formula Ford 1600-as bajnokságot, 88-ban pedig az Opel Lotus Európa-bajnokságot. Szülei ugyan pénzzel támogatták fiukat, ám nem igazán kísérték figyelemmel annak karrierjét. Mika húszévesen így egyedül indult Angliába, az autóversenyzés bölcsőjébe, már azzal a konkrét céllal, hogy Forma-1-es pilóta legyen. Mikrobuszával pályáról pályára járt és nyert. Az első Brit F-3-as évében ugyan még csak hetedik lett a bajnokságban, ám a következő szezonban már az élen végzett, s ez a teljesítmény meg is hozta számára az F-1-es szerződést. Hakkinent 1991-ben a nem épp legszebb napjait élő Lotus igazolta le.

A kocsi csapnivaló volt, szinte már az is csodának számított, hogy kvalifikálni tudta magát a versenyekre. Abban az évben a 15. lett a pontversenyben, egy évre rá azonban már nyolcadikként zárt. Meg is akadt a fiatal finnen Ron Dennis, a McLaren csapatfőnökének szeme, aki szerződést ajánlott Hakkinennek, mivel azonban korábban már megegyezett Michael Andrettivel, így Mikának 1993-ban csak a tesztpilótai állás jutott a csapatnál.

Senna csapattársa

Az amerikai Andretti azonban kudarcot vallott, vagyis az utolsó három versenyen már Hakkinen lett Ayrton Senna csapattársa. A tejfeles szájú kölyök nem ijedt meg a világbajnoktól, s már az első McLarenes futamának időmérőjén gyorsabb volt, mint a brazil legenda.

1994-ben Senna a Williamshez szerződött, így a néhány hónappal azelőtt még munkanélküli Hakkinen a McLaren egyes számú versenyzője lett, s bár a Peugeot-motoros autó nem sokra volt képes, néhány dobogós helyet sikerült szereznie, s így az év végi összesítésben negyedik lett. Az évet azonban rossz emlékekkel kellett befejeznie, Ausztráliában ugyanis a falnak csapódott, elvesztette eszméletét és napokon át kómában volt. Szerencsére azonban a balesetben nem szenvedett semmilyen maradandó károsodást és kedvesének, jövendőbeli feleségének, Erjának is köszönhetően hamar felépült, s ismét versenyezhetett.

1995-ben Ron Dennis csapatfőnök a Mercedeshez pártolt, s bár az első szezonjuk borzasztó volt - Hakkinen is csak hetedik lett a pontversenyben - 1996-tól kezdve megkezdődött a lassú felemelkedés. Ötödik hely a bajnokságban, jó néhány dobogós eredmény, ám a győzelem még mindig nem jött össze. Hasonló volt a helyzet 1997-ben is - Mika Angliában és Ausztriában is vezetett, de műszaki hiba miatt mindkétszer fel kellett adnia a versenyt - , szinte üldözte őt a balszerencse, míg nem az utolsó, jerezi futamon megtört a jég.

Az első futamgyőzelem

Egészen a nagydíj végéig Villeneuve állt az élen, de az utolsó körben Hakkinennek és az őt korábban elengedő csapattársának, Coulthardnak is sikerült megelőznie a kanadait, így a McLaren kettős győzelmét a finn vezette. Élete 97. próbálkozásakor aratta első futamgyőzelmét.

Innét pedig már nem volt megállás, 1998-ban, legnagyobb ellenfelét, Michael Schumachert fair küzdelemben legyőzve megnyerte karrierje első világbajnokságát, amit 1999-ben, Schumacher, majd Eddie Irvine ellenében megismételt. Sőt, kétezerben is remekül haladt célja, a triplázás felé - belgiumi előzése örökre bevéste magát minden F-1-rajongó emlékezetébe - de az utolsó előtti futamon, Indianapolisban a Mclaren megállt, Schumacher győzött, így oda lett a vb-cím.

A következő szezon rémálomként indult a számára, az első öt versenyen, a McLaren sorozatos műszaki hibái, illetve a csapat bakijai és balszerencséje miatt - Barcelonában az utolsó körben, vezető pozícióból kellett kiállnia - csak két pontot szerzett, így nem küzdhetett az újabb vb-elsőségért. Silverstone-ban aztán véget ért a pechszéria, győzött, majd Indianapolisban is sikerült nyernie, így nem kellett túl csalódottan befejeznie a szezont.

Ekkor egyébként már köztudott volt, hogy 2002-ben nem ül volán mögé, inkább kisfiának és feleségének, az összes futamát a helyszínen követő Erjának szenteli az idejét. Akkor még úgy tűnt, a szabadsága csak egy évre szól, ám, 2002 július 26-án bejelentette, visszavonul, többé nem ül versenyautóba.

Hakkinen számokban: Született: 1968. 09.28. Magasság: 179 cm Testsúly: 70 kg F-1-es futamainak száma: 161 Győzelmek: 20 Dobogós helyek::51 Szerzett pontok: 420 Pole pozíciók: 26 Leggyorsabb körök: 25 Világbajnokságok: 2 (1998,1999)