Tűz az F1-ben, avagy menekülés a pokolból

2005.11.25. 11:00
Az ötvenes évekbeli kezdetek óta egészen a nyolcvanas évek végéig a Forma-1-es pilóták rettegtek attól, hogy autójuk egy-egy ütközés vagy baleset után kigyullad. Több mint féltucat versenyző halt meg égő kocsiban, de sokan voltak, akiknek sikerült túlélniük a lángokat. Világbajnokok, Jackie Stewart és Niki Lauda is csak társaik hősies segítőkészségének köszönhetik, hogy még élnek, mivel a nyolcvanas évekig a biztonsági intézkedések nevetségesek voltak. Azóta természetesen javult a tűz elleni védekezés, Jos Verstappen egyszer mégis életveszélyben volt, Eddie Irvine, valamint Michael Schumacher is került kritikus helyzetbe.

Kattintson!
Idén csak egy autó gyulladt ki verseny közben a Forma-1-ben, de a világbajnokság ötvenöt éve alatt gyakran előfordult, hogy lángra kaptak a kocsik. Legalább hat pilóta halálát okozták a tűzesetek, de többen voltak, akik megmenekültek a "pokolból": futamgyőztesek, sőt, világbajnokok élete is csak egy hajszálon múlott.

Az első világbajnok az első túlélő is

Az első F1-es nagydíj győztese, egyben a sorozat első világbajnoka, Giuseppe Farina az 1954-es Olasz GP-n szenvedett balesetet, majd gépe kigyulladt. Nem tudott elég gyorsan kimászni a roncsból, így lábai összeégtek. Túlélte a karambolt, de fél évbe tellett, mire teljesen felépült, és újra vezethetett.

Nem volt még világbajnok Jackie Stewart, amikor 1966-ban majdnem véget ért a karrierje, sőt, élete is veszélybe került. Belgiumban szakadó esőben kellett rajtolnia a tizenöt autónak, de akkora volt a vihar, hogy az első kört csak heten fejezték be. Nem sokkal később Stewart BRM-je megcsúszott, majd felborult,és egy árokban kötött ki, fejjel lefelé. A skót pilótának eltört az egyik válla, néhány bordája, és mint később kiderült, belső sérülései is voltak.

Stewart hálás lehet társainak

Miközben folyt rá a benzin, képtelen volt kimászni a roncsból, de a mögötte - szintén felborult - Bob Bondurant, és a megálló Graham Hill kiszabadították az ülésből, pillanatokkal azelőtt, hogy a kocsi lángra lobbant.

Stewart két hónapig lábadozott, később három vb-címet szerzett. Menekülése után az F1 biztonsági fejlesztéseinek első számú támogatója lett.

A Madrid melleti Jaramában 1970-ben a rajt után nem sokkal ütközött össze Jack Oliver BRM-je és Jacky Ickx Ferrarija. A balesetet Oliver kocsijának tengelytörése okozta.

Se tűzoltók, se pályamunkások


Katintson!
Mindkét gép összetört és ki is gyulladt, de szerencsére nem borultak föl. Oliver azonnal kiszállt, belga kollégájának ugyanez nehezebben ment, ám így is megúszta kisebb égési sérülésekkel.

Az akkori biztonsági szintet mutatja, hogy egyikőjüknek sem segített senki, sőt, autóik még percekig lángoltak az aszfalton és porrá égtek.

A svájci Clay Regazzoni 1973-ban került hasonló helyzetbe, története igazi csoda. Az 1973-as Dél-Afrikai Nagydíj harmadik körében a hazai pályán versenyző Dave Charlton és Mike Hailwood ütköztek, utóbbi Surtees márkájú kocsija a pályán maradt. A legtöbben kikerülték, de a Jacky Ickx mellett érkező Regazzoni telibe találta. Autója összetört és kigyulladt, a pilóta eszméletlenül hevert az ülésben.

Regazzoni menekülése csoda

A biztos halál várt rá, de Hailwood megmentette. A tűzbe vetette magát, és kikapcsolta társa biztonsági övét, ám ekkor saját teste is meggyulladt. Eloltotta, visszament a lángok közé, és kihúzta Regazzonit a kocsiból.

A volt motoros világbajnokot hőstettéért kitüntették, kollégája kisebb égésekkel megúszta, és hamarosan újra indult.

Mindössze három idénnyel később szinte megismétlődött az eset. Niki Lauda Ferrarija a nürburgringi esős futamon a korlátnak ütközött, majd kocsija a pálya közepére csapódott, és kigyulladt. A mögötte jövő Harald Ertl és Brett Lunger nem tudták kikerülni. Ők ketten, és a megálló Guy Edwards, illetve Arturo Merzario nagy nehezen kirángatták a roncsból az eszméletlen Laudát.

Laudának már az utolsó kenetet is föladták

Az osztrák világbajnokot súlyos égési sérülésekkel és füstmérgezéssel vitték a mannheimi klinikára, ahol napokig életveszélyben feküdt. Feje nagy része megégett, mert az ütközésben lerepült a fejéről a bukósisak, egyik fülét majdnem teljesen elveszítette. Végül túlélte, de később kiderült, egy pap már a pálya orvosi szobájában feladta neki az utolsó kenetet.

Egészen elképesztő, hogy csak két futamot hagyott ki, és hat hét múlva már indult Monzában.

Peterson a tüzet átvészelte


Tragikusan végződött Ronnie Peterson 1978-as monzai balesete, bár a rajtnál történt tömegkarambolnál keletkezett tüzet túlélte. Az ütközést az okozta, hogy a mezőny hátsó versenyzői még nem álltak föl a rajthoz, mikor a lámpa már zöldre váltott, így lendületből vágtak neki a versenynek, de a kevés hely miatt az előttük lévőknek ütköztek.

Riccardo Patrese kocsija James Hunt gépével, utóbbié Petersonéval találkozott, a svéd Lotusa kettétört, majd kigyulladt.

Hunt és Regazzoni viszont nem riadtak meg a lángoktól, kiszálltak autójukból, és kimentették társukat, akinek mindkét lába eltört.

A kórházban állapota stabil volt, alig égett meg, de a lábműtét közben szervezetében vérrög keletkezett, kómába esett, és másnap reggel meghalt.

Csak a nyolcvanas évek végére csökkent a veszély

A következő tíz évben hihetetlen tempóban fejlődött a Forma-1, mind az autók, mind a körülmények sokkal biztonságosabbá váltak. A tankokat már nem fémből, hanem gumiból kezdték gyártani, amely nem sérül meg az ütközésénél. Feltűnő, hogy pályamunkások és tűzoltók a fenti esetek egyikénél sem segédkeztek a mentésben, ám Gerhard Bergert 1989-ben már ők mentették meg.

Az osztrák Ferrarija Imolában, a San Marinó-i GP-n nem tudta bevenni a hírhedt Tamburello kanyart, és a negyedik körben, 260 kilométer/órás sebességgel a betonfalnak ütközött. Jó száz méteren át csúszott, lángra kapott, de a tűzoltók alig húsz másodperc alatt eloltották.

Berger megúszta bordatöréssel, testének néhány pontja kissé, kezei komolyabban égtek meg. Futamokkal később újra a volán mögött volt.

A Forma-1 legtöbb korszakában lehetett verseny közben is tankolni, de a nyolcvanas évek közepén egy boxutca-tűz miatt betiltották az újratöltést.

Ma a tankolás végződhet tűzzel


1994-ben engedélyezték újra, profi töltőberendezéssel, ám már az első évben majdnem tragédiával végződött egy tankolás. Hockenheimben a benettonos Jos Verstappen állt meg üzemanyagért, de a cső meghibásodott, és több liter benzin a forró kasztnira fröccsent. Az autó azonnal meggyulladt, a lángok három-négy méter magasra csaptak föl.

A holland pilóta kiugrott a kocsiból, a tüzet a Benetton és a közeli, rivális istállók szerelői oltották el. A Forma-1 egyik legkomolyabb depó-balesete volt, de kisebb égéssel megúszta a versenyző és öt benettonos társa is.

Schumacher egyszer égés után nyert

Hasonló történt a Jordan-pilóta Eddie Irvine-nal bő egy évvel később, Belgiumban, amikor az újratöltés végén nem zárt a töltőberendezés egyik szelepje. A gépre benzin fröccsent, be is lobbant, de a hűvös, esős időben csak a hockenheiminél kisebb lángokkal, amit hamar eloltottak. Ekkor senki nem sérült meg, de Irvine - úgy, mint Verstappen - feladta a futamot.


Klikk a képre!
Két és fél éve, Ausztriában Michael Schumacher ellenben ki sem szállt, miközben autóját a depóban oltották. Márkatársa, Rubens Barrichello csöve elromlott, ezért őt is Schumacherével tankolták meg, majd amikor a világbajnok megérkezett, kifolyt egy kevés üzemanyag a kasztnira. Lángolt a kocsi, de a Ferrarinál fel voltak készülve, és másodpercek alatt poroltóval közbeléptek. A tankot az incidens ellenére feltöltötték, a német klasszis ugyan veszített két helyet, de feljött, és megnyerte a nagydíjat.

Albers az utolsó 'lángoló' pilóta

Idén a minardis Cristijan Albers került hasonló helyzetbe Japánban, de ő csak magát okolhatta: túlszaladt a boxutcában az autójának kijelölt helyen, a csövet meg kellett nyújtani, és egy kevés benzin kiloccsant, majd begyulladt. A lángok csupán egy pillanatra csaptak föl, de Albers kiugrott az ülésből, és vissza sem tért a versenybe.