Előd
7 °C
16 °C

Gyűlölöm a csapattársam!

2007.06.28. 20:27
Ami ma a Forma-1-ben a Hamilton-Alonso csata, az régen a Mansell-Piquet vagy a Farina-Fangio-párharc volt. A Prost-Senna pszichoháborúhoz semmi nem hasonlítható, a Lauda-Prost-párbaj fél ponttal dőlt el. Mario Andretti márkatársát, riválisát és egyben barátját veszítette el. A ferraris Gilles Villeneuve-Didier Pironi-rivalizálásba egyikük belehalt, másikuk szinte belerokkant, tragikus történetük Gilles Pironi megszületésével ért véget.

Egy istálló színeiben harcolnak a vb-címért idén a McLaren-Mercedes pilótái, a vezető Lewis Hamilton és üldözője, Fernando Alonso jelenleg a legnagyobb esélyesek. Legutóbb 1996-ban volt az övékhez hasonló küzdelem, Damon Hill ás Jacques Villeneuve között. A jelenlegi duóra még jobban emlékeztet viszont az 1988-ban kezdődött Alain Prost-Ayrton Senna csata, ami két éven át tartott.

A Forma-1 első éve máris egy márka versenyzőinek rivalizálásával indult, 1950-ben az Alfa Romeo kettőse, Giuseppe Farina és Juan-Manuel Fangio nyerték a futamokat. Hét versenyből hatot söpört be az istálló, a maradék egyet csak azért nem, mert Indianapolisra nem neveztek.

Az olasz és az argentin klasszis egyaránt háromszor győzött, mivel a pontversenybe csak a legjobb négy eredményt számították, Farina lett a világbajnok három egység előnnyel, mert volt egy negyedik helye is.

Bő negyedszázaddal később, 1978-ban a Lotusok domináltak, Mario Andretti és Ronnie Peterson az első tizenhárom futamból nyolcat megnyertek. Az amerikai az utolsó három nagydíj előtt tizenkét pont előnyt szerzett, de a csata Monzában hirtelen véget ért: a rajtbalesetben Peterson autója kigyulladt, a svéd pilóta meghalt.

Andretti aznap még szerzett egy pontot, az utolsó két futamon már egyet sem, de így is világbajnok lett.

Még tragikusabban alakult 1982-ben a két ferraris, Gilles Villeneuve és Didier Pironi sorsa. Imolában, a csapat hazai pályán vezették a San Marinó-i futamot, a kanadai ment elől, a francia néhány méterre mögötte. Előnyük nagy volt, a csapatvezetés utasította őket, lassítsanak, és biztosan hozzák be az autókat az első két helyre.

Villeneuve biztos lehetett győzelemben még az utolsó kör kezdetén is, ám a Tosa kanyarban Pironi váratlanul bejött mellé, megelőzte, és nyert. Villeneuve joggal érezte úgy, elárulták, társa nem tartotta be a csapatutasítást. Pironi azt mondta, neki nem jeleztek semmit.

A továbbiakban nem beszéltek egymással, de a harag csak a következő versenyhétvégéig tarhatott. A Belga GP időmérőjén, Zolderban Pironi vezetett, Villeneuve kiment, hogy elvegye tőle az első rajthelyet, ám autója összeért Jochen Mass gépével: a levegőbe emelkedett, földnek csapódott, Villeneuve kirepült belőle, és meghalt. (A videó erős idegzetűeknek.)

Hat versennyel később Pironi nagyon magabiztosan vezette a vb-t, de a Német GP egyik edzésén belerohant Alain Prost autójába, és Villeneuve-éhez hasonló balesetet szenvedett. Nem esett ki a kocsiból, de súlyos lábtörései miatt soha többé nem ült F1-es autóba. A szezon utolsó öt futamán nem indult, de így is második lett, mindössze öt ponttal lemaradva a világbajnok Keke Rosbergtől.

A sebességtől persze nem tudott elszakadni, öt évvel később egy motorcsónakversenyen halt meg, hetekkel ikrei megszületése előtt. Barátnője az egyik fiút Gilles-nek nevezte el.

Sportértéke miatt volt izgalmas az 1984-es esztendő, amikor a McLaren Niki Laudával és Alain Prosttal meghatározta a szezont. Tizenkétszer nyertek együtt, a francia hétszer, az osztrák ötször, mégis ő lett a bajnok. Monacóban abban az évben szakadó eső miatt félbeszakították a futamot, ezért mindenki csak feleannyi pontot kapott, mint normális esetben. Prost kilenc helyett 4,5-et.

A végén Lauda 72-71,5 arányban nyert, minden idők legszorosabb világbajnoksága volt. A két klasszis ráadásul végig sportszerű tudott maradni, barátokként kezdték és fejezték be a szezont.

Nem volt ez igaz két év múlva a williamses Nigel Mansell-Nelson Piquet kettősre. Kilenc versenyt nyertek a tizenhatból, de belső csatájuk és a szerencse a mclarenes Alain Prostnak adta a világbajnokságot.

Az angolnak az év végén viszont nem volt szerencséje, az utolsó GP-n világbajnokságot jelentő pozícióban durrdefektet kapott, Alain Prost nyert. Piquet-nek nem volt elég a második hely a sikerhez, a végeredmény Prost 72, Mansell 70, Piquet 69 lett.

A következő idényben folytatódott rivalizálásuk, aminek csúcspontja a Brit GP lett: Piquet vezetett, de Mansell egy szenzációs, máig emlékezetes, beijesztős manőverrel megelőzte.

Az év végére Piquet elhúzott, Mansell az utolsó előtti futam tréningjén, Japánban megsérült, így a hátra lévő két GP-n nem állhatott rajthoz. Brazil ellenfele ekkor tizenöt ponttal vezetett, többet már nem szerzett, de így is világbajnok lett.

Minden idők legnagyobb párbaja volt az 1988 és 1989 között a Mclarenen belül folyó Alain Prost-Ayrton Senna ütközet. Prosttól a csapatfőnök Ron Dennis 1987 őszén megkérdezte, kit szerződtessenek melléje, Piquet-t vagy Sennát. A francia utóbbi választotta, mert jobbnak tartotta, és mint mondta, "erősebb lesz vele a csapat".

Így is lett, bár évekkel később beismerte, ha újra dönthetne, Piquet-re szavazna.

A feltörekvő zseni és a befutott kétszeres bajnok 88-ban szenzációs pillanatokat produkált, többször hajszálnyira kerültek egymástól a pályán, de sosem értek össze, nem ütötték ki egymást, és megnyertek tizenhatból tizenöt versenyt. Az egyik legemlékezetesebb talán a Magyar Nagydíj, amikor oda-vissza előzték egymást egy kanyaron belül.

A másik felejthetetlen a portugál futam, amikor ugyan Prost nyert, de rájött, Senna az életét is odaadná érte, hogy világbajnok legyen: a boxfalnál kapkodták be a táblákat a szerelők, nehogy Prost autója elsodorja őket.

Kettejükénél nagyobb pszichikai háború sem zajlott soha. Paranoiás módon a taktikai értekezletekre mindig pontosan egyszerre érkeztek és együtt távoztak, nehogy a másik valamilyen előnyt csikarjon ki a csapatvezetéstől.

Mindezek mellett az istálló dolgait rendre hajlandóak voltak megbeszélni, ennek is köszönhető a csaknem hibátlan idény. Végül Senna 8-7 arányban több versenyt nyert, világbajnok lett, bár Prost több pontot szerzett: a legjobb tizenegy eredményt tartalmazó pontszámítási rendszer a brazilnak kedvezett.

A következő szezonban ott folytatták, ahol az előzőben, fej-fej mellett mentek végig, bár a hajrára Prost kissé elhúzott. Az utolsó előtti nagydíjon, Japánban ütköztek, amikor Senna az első helyért meg akarta előzni Prostot. A brazilnak nyernie kellett, hogy megvédhesse címét, a koccanás után őrült hajrával be is futott elsőnek, de kizárták, mert levágta a pálya egy darabját.

Prost lett a világbajnok, de ekkora botránnyal se előtte, se azóta nem fejeződött be F1-szezon.

1990-ben aztán a francia átment a Ferrarihoz, Japánban újra karamboloztak, amivel Senna lett a végső győztes.

Közel sem volt ennyire harcos, de néha hasonlóan szorosnak bizonyult az 1996-os Damon Hill-Jacques Villeneuve csata.

Az újonc kanadai élete első futamán a pole pozícióból rajtolt a Williams-Renault-val, a rajt után vezetett, a kerékcserét követően remek manőverrel visszaelőzte Hillt. Mégis csak második lett, mert autójából szivárgott az olaj, és el kellett engednie az angolt.

A Hungaroringen ugyanilyen szoros csatát vívtak, Villeneuve ezúttal nem engedett, és hét tizedmásodperccel nyert az őt végig üldöző csapattársa előtt.

Gilles Villeneuve fiának sikerült az utolsó futamig kitolnia a vb-harcot, Hill csak Japánban lett bajnok.

Fernando Alonso és Lewis Hamilton egyelőre Prostra és Sennára emlékeztetnek, de a rivalizálás eddig abszolút sportszerű. Első csatájuk Monacóban volt, de a csapatvezetés miatt nem teljesedhetett ki.

A második, Indianapolisban, rettentő szoros lett, Hamilton nyerte, és egyelőre Sennához hasonlóan a kétszeres világbajnok Alonso vb-címére pályázik.