Huba
17 °C
33 °C

Raikkönen-Alonso: nem lesz itt megabalhé?

2013.09.13. 10:23
Bombaerős pilótakettős, szupersztárok vezetnek a Ferrarinál jövőre, amiből könnyen baj lehet. Miért kellett ez az olaszoknak, akik ráadásul az utóbbi 25 évben mindig alkalmaztak első számú pilótát? És miért kockáztat Raikkönen másodpilóta státuszt? Próbáljuk kielemezni.

„Nem akarok két dudást egy csárdába. Két kiskakas csak feszültséget kelt, és destabilizálja a csapatot. Két embert akarok, aki a Ferrariért versenyez, és nem magáért. Barátságos rivalizálásra van szükségünk, mint Schumacher és Irvine, Schumacher és Barrichello, Schumacher és Massa vagy Alonso és Massa között”

nyilatkozta Luca Di Montezemolo Ferrari-elnök 11 hónapja, amikor felmerült, Sebastian Vettel érkezhet az istállójába Fernando Alonso mellé. Felipe Massa akkor maradt is a spanyollal. Szerdán viszont Montezemolo kinevezte csapattársának Kimi Raikkönent.

A Ferrari legutóbb hatvan éve, 1953-ban indított két bajnokot egyszerre (Farinát és Ascarit). A Raikkönen–Alonso-felálláshoz hasonlóan három vb-cím csak kétszer fordult elő egy istállón belül: 1968-ban, a Lotusnál és 1989-ben, a McLarennél.

A Ferrari, ahogy Montezemolo is felsorolta tavaly, arról lett híres, hogy vezérpilótával és kiegészítő emberrel megy. Schumacher 10 éven át húzta az istállót, az utóbbi 4 szezonban pedig Alonso vitte. Kettejük között egy évig Raikkönen volt a főnök, ám mellé felnőtt Massa egy szezonra, majd jött a Ferrari szintjén katasztrofális 2009, és a finn távozása.

Mindezek ellenére Montezemolo szakított az ő irányítása alatt, az utóbbi 25 évben kialakult hagyománnyal, mégis visszaigazolta a pilótát. Aki egyébként az eddigi utolsó vb-címét nyerte neki, 2007-ben. Miért?

Az ok nagyon összetett lehet. Elsőként ott van az evidens és egyben magyarázhatatlan indok: Raikkönen az, akinek utoljára sikerült a világbajnokság egy Ferrarival – és ennek már hat éve. A másik, hogy a Ferrari – ahogy az olasz futball is a kirúgott, majd fél év vagy évek után visszavett edzőkkel –, szeret újrakezdeni a már megismert, kipróbált, bizonyított arcokkal, szívesen bízik meg egykori embereiben.

A Ferraritól elszerződött, majd visszatért a múltban Alberto Ascari, Clay Regazzoni, Jacky Ickx, Mario Andretti, Gerhard Berger és kis híján Schumacher is – ha nem fáj a háta, legalább fél szezonra ő ugrott volna be a sérült Massa helyett 2009-ben. A felsorolt emberek, ha világbajnokok nem is lettek, ám nem okoztak csalódást, stabilitást vittek a Ferrarihoz, és futamokat nyertek.

Raikkönen vs Alonso karrierstatisztikák

Raikkönen: 189 GP, 20 győzelem, 75 dobogó, 16 pole, 1 világbajnokság (2007)

Alonso: 210 GP, 32 győzelem, 93 dobogó, 22 pole, 2 világbajnokság (2005-06)

A fenti kettő mellékszál lehet, Montezemolo motivációjának központját máshol találhatjuk. Alonso ugye abszolút első számú a Ferrarinál 2010-es érkezése óta – amikor épp Raikkönent váltotta –, minden segítséget és támogatást megkap, aládolgozik az összes mérnök, és aládolgozik Massa is, aki múlt hétvégén bizonyította ezt az időmérőn, majd a futamon is, amikor simán maga elé engedte őt.

Alonso mindezek ellenére három szezon alatt nem tudta megnyerni a világbajnokságot, és idén is Vettel összeomlása kellene, hogy első legyen, hiszen a német bő kétfutamnyi ponttal megy előtte.

A külső szemlélők megegyeznek abban, hogy ez egyáltalán nem Alonso hibája, hanem a márkáé, ami negyedik éve képtelen a Red Bull-lal versenyképes kocsit tenni a feneke alá. A Ferrari időmérőn harcképtelen, Alonso az ötödik helynél jobbról nemigen indul, míg Vettel maximum a második sorig esik vissza. Alonso utána már a rajtnál helyeket hoz, a futamon előz, és mindig odaér a dobogóra, csakhogy Vettel mögé. Kiteszi a lelkét is, ám nem elég.

Montezemolo viszont belülről, ahogy mindig, most is a Ferrari szemszögéből nézi az eseményeket. Úgy gondolhatja, ahogy azt Alonso is szajkózza, „a Ferrari a világ legjobb csapata”, ami, ha nem is gyárt annyira jó autót, mint a Red Bull, ellenben annyira aládolgozik a vezérnek, vagyis Alonsónak, lesi minden kívánságát és kérését, hogy ennyi plusz segítséggel már meg kellett volna nyernie a világbajnokságot. Vagyis Montezemolo bizalmat veszíthetett Alonsóban, de legalábbis meg akarja hajtani, még többet kisajtolni belőle. Ha meg túl jól sikerül, legfeljebb Raikkönen lesz első, neki mindegy – nyerő-nyerő szituáció.

Egy Montezemolón is túlmutató, Raikkönen leigazolása melletti érvre a csapatfőnök Stefano Domenicali nyilatkozata világíthat rá, amit a szupersztárpárosról mondott a bejelentés másnapján.

„Három évig dolgoztunk Kimivel, és soha nem volt problémánk. Tudjuk, hogy nem fog elkezdeni olaszul viccet mesélni és bohóckodni. Őszintén, szerintem Fernando szókimondó és szenvedélyes latin karaktere és a nyugodt, hűvös Kimi sokaknak imponál, a fiataloknak is. És ezt a partnereink is így gondolják”

– hangzott el Stefano Domenicalitól.

A kulcs itt a sokaknak és a fiataloknak imponálon, még inkább a partnereinken van. Mondjuk ki: PR-szempontból – bár valójában gyakorlatilag is – a Ferrarinak 2010 óta egy pilótája van, Alonso.

Massa teljesen eladhatatlanná vált. Nem kíváncsi rá senki, a szponzorok, akik a versenyhétvégéken rendezett PR-eseményeiken, ahová dúsgazdag klienseiket, üzleti partnereiket, alkalmazottaikat és az arculatukat is meghatározó újságírókat hívnak, nem tudják és nem is akarják magukat Massával eladni, pláne nem reklámozni.

Konkrét példa: a Shell minden évben Spában rendezi legnagyobb szponzor- és sajtóeseményét, ahová nagyjából 500 fontos vendéget hív meg. Beugrik Alonso néhány percre, beszél, mosolyog, fényképezik, tapsolnak neki, fotózkodni akarnak vele, pár óra múlva cikkek jelennek meg arról, hogy a kedvenc étele a krumplis hal. Feljön Massa, és a vendégek sarkon fordulnak, elmennek még egy lazacért meg pezsgőért. Massa véleményét nem írják meg, töredék annyian fotózzák, nem kerül címekbe – a srác nem érdekel senkit. Állítólag Raikkönen gázsiját épp a Shell állja, úgy hírlik, ez volt az a cég, ami a legnagyobb nyomást gyakorolta Montezemolóra a brazil leváltásáért. A főnöknek pedig meg kellett hajolnia a biznisz diktálta feltételek előtt.

Raikkönennek még a fentieken kívül is akadt ütőkártyája a visszatérésre, mégpedig egy konkrét személy, James Allison, aki a Lotusnál nyárig, mintegy másfél éven át a technikai igazgatója volt, és aki valójában építette az idei, valamint a tavalyi autóját. Allison júliusban átment a Ferrarihoz, Domenicali most azt sem tagadta, a szakember keményen lobbizott a finn mellett.

„Szakmai oldalról nem csak magunktól tudjuk, hogy Kimi mekkora segítséget jelent ezekben a fontos időkben, amikor a technikai szabályozás ilyen mértékben változik, de James Allisontól is első kézből kaptunk információkat arról, hogy mekkorát fejlődött fejlesztési területen az elmúlt két évben”

– árulta el Domenicali.

Azt már láthatjuk, miért hozta el Raikkönent a Ferrari, de az még nem teljesen tiszta, miért érte meg Raikkönennek az oroszlán barlangjába szerződnie?

Először is ott van maga Allison, akivel nagyon jóban volt a Lotusnál, és száz százalék, hogy a mérnök attól a naptól, hogy ő eljött, agitálta, hogy kövesse az olaszokhoz. Mindketten tudják ugyanis, hogy a Lotus középcsapat, amit Allison szaktudása és Raikkönen vezetői képessége húzott föl az élcsapatok sarkába. Nincs elég pénz ott egyszerűen: vagy fejlesztenek, vagy Raikkönent fizetik ki, ráadásul sanszosan kulcsembereket fognak veszíteni a jövőben is, ahogy a gazdagabb elhappolta tőlük Allisont. És most Raikkönent.

Azt írtuk, az oroszlán barlangja jelenleg a Ferrari, Alonsóé, csakhogy előtte, nem is annyira rég, négy éve még Raikkönen lakott ugyanott – a staff nem igazán változott, új mérnökök jöttek ugyan, de ő jól ismeri az emberek nagy részét, és az emberek is jól ismerik és kedvelik őt. Nem kell tehát felépítenie magát, kiépíteni a kapcsolatait, azok megvannak, csak fel kell eleveníteni őket.

Világbajnokok egy csapatban

Alberto Ascari, Giuseppe Farina – 1953, Ferrari

Graham Hill, Jim Clark –

1968, Lotus

Alain Prost, Keke Rosberg –

1986, McLaren

Alain Prost, Ayrton Senna –

1989, McLaren-Honda

Lewis Hamilton, Jenson Button – 2010–2012, McLaren-Mercedes

Rengeteget számíthatott továbbá a visszatérés mellett 2014 is. Jövőre jönnek a turbómotorok, minden csapatnak teljesen új autót kell építenie, mindenki szinte a nulláról indul. Igaz ez az istállókra és igaz ez az ott dolgozó pilótákra is. Hiába formázgattatta Alonso az előző négy évben magára a Ferrarit, a jövő évivel újra el kell kezdenie, vagyis Raikkönen hátránya minimális lesz vele szemben technikai szinten.

Felsorultunk már egy rakás indokot Raikkönen szerződtetése mellett, de egyik sem ellenkezik azzal a feltételezéssel, hogy a Ferrarinál 2014-ben ki fog törni a pilótavillongás a két szupersztár között.

Általános vélekedés, hogy a Ferrarinál a vezér jobb autót kap, mint a másodpilóta, mert ugye így látszik kívülről – Alonso mindig elöl van.

Csakhogy, ha jobban megnézzük, nincs ez így. Tavaly a két utolsó futamon, amikor Alonso a világbajnokságért hajtott, Amerikában, majd Brazíliában is eléje kvalifikált Massa. Múlt szombaton, amikor Alonsónak mindent egy lapra feltéve kellett támadnia, előrébb kvalifikált nála Massa. Ez gyengébb autóval lehetetlen lenne.

Természetes, mindháromszor simán elengedte a brazil maga mellett a spanyolt, sőt, Amerikában már a rajt előtt kivették előle váltócserével, hogy a vb-esélyes a pálya kevésbé poros oldaláról indulhasson, ám az időmérő alapján nem tűnt úgy, hogy az autója gyengébb lenne. Az látszik, hogy a Ferrari technikai szinten képes mindkét emberének ugyanazt a minőséget adni, miközben persze teljesen egyértelmű, hogy az egyiket elnyomja a másikért – ahogy Montezemolóék fogalmaznak, a csapatért – a sportszakmai döntésekben.

Raikkönennek viszont klasszikusan nem volt problémája a csapattársaival, soha, és képtelenség volt elnyomni gyorsasága miatt. Remek volt a kapcsolata David Coultharddal, majd, amitől pedig akkoriban nagyjából úgy rettegtek, mint most Alonsótól, Juan-Pablo Montoyával is a McLarennél, 2005-ben.

Tűzijátékot vártak, aztán nem történt semmi, versenyeztek egymás mellett. A Ferrarinál Raikkönen akkor sem pattogott, amikor 2008-ban Massának jobban ment, és minden exfőnöke kiemeli – ahogy most Domenicali is –, hogy semmi problémája nem volt senkivel. Vagyis ha villongás lesz, az valószínűleg Alonsótól jöhetne, csakhogy ő meg már nem teheti meg, hogy kiakadjon: 2007-ben, a McLarennél ő ezt a kártyáját eljátszotta, míg a Ferrarinál az elmúlt években nem produkált olyan eredményeket, hogy erre nagyon alapja legyen.

Raikkönen vs Alonso a Ferrarinál

Raikkönen: 2007–2009, 52 GP, 9 győzelem, 26 dobogó, 8 pole, 1 világbajnokság

Alonso: 2010–2013 (szezon közben), 70 GP, 11 győzelem, 33 dobogó, 4 pole, 0 világbajnokság

Akkoriban azon hisztizett a McLarennél, hogy az angol csapat az angol pilótáját, Lewis Hamiltont favorizálja, ő nem kap egyenlő körülményeket. Sokan hittek neki akkor, lehet, hogy igaz is volt, ám ha jövőre netalántán ezzel állna elő, vagyis hogy őt elnyomják Raikkönennel szemben, miután az előző négy évben támogatták és felépíthette a kapcsolatrendszerét, röhögőgörcsben törne ki a drukkertábor, még inkább a sajtó. És utóbbi meg is írná a véleményét.

Raikkönen előélete alapján meglepetés lenne, ha vihart kavarna az istállón belül, Alonso meg egyszerűen maga miatt nem teheti meg, hogy reklamál, ezért inkább arra számíthatunk, hogy mindenki teszi majd a dolgát. A pályán egyikük sem ismert vad és kiszámíthatatlan vagy túlagresszív manővereiről, túl profik, igazából túl jó pilóták ahhoz, hogy mondjuk kiüssék egymást, és egymásnak ártsanak. Ráadásul azzal tisztában kell lenniük, ha valamelyiküket Montezemolo azon kapja, hogy ártott a csapatnak, vagyis a Ferrarinak, az onnét kezdve eltemetheti magát, és akkor tényleg gyengébb autót fog kapni, mint a másik.

Az olaszoknál első a név, a márkanév, a Ferrari, vagy, ahogy ők mondják, az istálló, abban pedig Domenicalinak száz százalékig igaza van, hogy kettejüké most az az összepárosítható pilótakötés – Vettel, Hamilton beton az RBR-nél, Mercinél – ami a legnagyobb esélyt adja arra, hogy a csapat győzzön. Ahogy ő fogalmazott,

„a Fernando–Kimi-kombináció a legjobb, amit a Forma-1-ben manapság össze lehet hozni a tehetséget, a rutint, a versenyszellemet és az autófejlesztési képességet figyelembe véve”.

Vitathatatlan: a csapat velük nyerhet legnagyobb eséllyel.