Légszomj vár Mexikóban a Forma-1-re

A Peraltada

A versenybalesetekben meghalt testvérpárról, Ricardo és Pedro Rodríguezről elnevezett mexikóvárosi pálya legnagyobb kihívása a célegyenes előtti hatalmas, 180 fokos, sokáig döntött ívű kanyarja, a Peraltada volt, egészen addig, amíg a felújítás során meg nem csonkították.

„Ha az Eau Rouge Spában a régi világ legjobb kanyarja, akkor a Peraltada az újvilágé" – írta róla még az utolsó, 1992-es futam után Joe Saward F1-szakíró, és igaza is volt.

A Peraltada nem egyszerű visszafordító volt – gyors, izgalmas, látványos, és mint minden, ami a három tulajdonságot ötvözte az 1980-90-es években: életveszélyes. 1991-ben Ayrton Senna veszítette el az irányítását itt a McLaren-Honda fölött, amivel előbb kicsúszott, majd fejre is állt. 

A Peraltadát első blikkre sokan a monzai Parabolicával kvázi azonosítják, mert hogy hasonlóak voltak, csakhogy közel sem ugyanolyanok. A Parabolica ugyanis nagyon gyorsan kezdődik, de aztán kissé megtörik az íve, úgy kanyarodik vissza, emiatt különösen technikás, olyan kanyar a kanyarban, amit nagyon nehéz bevenni.

Ehhez képest a Peraltada egy szabályos félkörív volt, amihez különösebb technika nem kellett, ellenben iszonyú tökösnek kellett lenni, ha valaki a maximumot akarta kihozni belőle. Tudjuk, Senna mennyire volt tökös, de a Peraltada még rajta is kifogott.

Emiatt, illetve az új korszak biztonsági követelményei miatt lett világos, hogy valamit kezdeni kell a kissé döntött, villámgyors kanyarral. Eredetileg két 90 fokos kisebb kanyarral akarták kiváltani, de végül csak laposra építették át, ám ez sem volt elég.

A probléma, hogy a kanyar mögött nincs hely komolyabb bukótér kialakítására, ezért úgy döntöttek, levágják az elejét, és a versenypályába épített Foro Sol baseballstadion lelátójának közepén viszik át a pályát. Ezzel egy jobb-bal-jobb kanyarkombinációt tettek a stadion lelátói elé. A Peraltádát viszont így nem hogy kiherélték, de teljesen kivágták a pályából.

„Fantasztikus kanyar a Peraltada, de egyszerűen nem volt megoldás arra, hogy megtartsuk, mert a fal mögött pár méterrel már egy sugárút van. Egy ilyen kanyart a mostani Forma-1-ben, ezekkel a sebességekkel lehetetlen lett volna biztonságosan megcsinálni” – mondta a marketingigazgató Rodrigo Sánchez a döntésről. Ez persze érthető is, a kanyarból nyíló célegyenes végén, ami a leghosszabb a mai F1-pályák között, akár 361 km/h-val is mehetnek majd a hétvégén Hamiltonék.

Pedig a Peraltada, amikor épp nem életveszéllyel fenyegetett, igen látványos előzéseket is tudott produkálni, 1990-ben például egy bevállalós, külső íven végrehajtott előzéssel szerezte meg Nigel Mansell a második helyet Gerhard Bergertől az utolsó métereken.

A Peraltada megszűnésével egy stadionszekciót hoztak létre, olyat, ami jelenleg csak Hockenheimben van az F1-pályák közül. A lelátók három oldalról veszik körbe a kanyarokat, de amíg Németországban gyors ívek vannak, itt meglehetősen lassúak lesznek a kocsik, vagyis a nézői élmény nem lesz ugyanolyan.

Csak bírják szusszal

A Peraltada megcsonkításával egy technikai tényező lehet majd a nagy kihívás, a pálya ugyanis 2250 méterrel a tengerszint felett van, ami nehéz helyzet elé állítja a mérnököket. A ritkább levegő miatt gond lehet a hűtéssel és a turbók hatékonyságával is. Előbbi miatt az aerodinamikán kell majd állítani, utóbbi miatt pedig feljebb kell csavarni a turbókat. Ezeket eddig biztonságból az előírt 125 ezres fordulat helyett a legtöbb csapat 100 ezerre fokozta vissza, de ha nem akarják, hogy essen a kocsi teljesítménye, az engedélyezett határ közelében kell hajtaniuk, ami akár tönkre is vághatja azokat.

Az eddigi 15 Mexikói Nagydíjon a Lotus, a Williams és a McLaren is 3-3 futamgyőzelmet szerzett, a McLaren ráadásul mindet a Hondával, amely 1965-ben is nyert egyet, még önálló csapatként. Az volt a japánok első GP-győzelme, bár a mostani visszatérés szinte biztosan nem hoz majd ilyen sikert nekik. Legalábbis az az évezred meglepetése lenne.