Mi történt, van visszaút a McLaren-krízisből?

27 pont, 9., utolsó előtti hely a konstruktőrök világbajnokságában, a pilóták között Jenson Button 16 ponttal 16., Fernando Alonso 11 ponttal 17. a pontversenyben. A csapatok között csak a 0 pontos Marussiát tudták megelőzni, a versenyzőknél a három 0 pontos Marussia-pilótát és Marcus Ericssont a Saubertől, aki 9 pontot tudott összekaparni. Ez volt a McLaren-Honda szezonja 2015-ben, a legrosszabb a csapat utóbbi 35 évét tekintve.

Pedig a McLaren korábban nyolcszor nyerte meg a konstruktőrök, 12-szer a pilóták vb-jét, ebből hetet, illetve tízet az utóbbi jó 30 évben szerezve. 182 F1-futamgyőzelme a legtöbb a Ferrari után.

A kudarc oka alapjában véve a Honda, de a McLaren már tavaly és azelőtt sem nyert semmit. Egy dobogó még lepottyant 2014 elején, de annyi, arra a szabadesésre, amibe 2015-ben került az istálló, senki sem számított.

Rosszul kezdődött az egész, majdnem pontosan egy éve, a 2014-es szezon utáni utolsó teszten szerelték be először a Honda-turbót a McLaren-kasztniba. Az eredmény siralmas volt, egy kört sem tudtak nagyobb tempóban megtenni. Hasonlóan nem ment a kocsi az idei téli teszteken sem, majd jöttek a futamok: motorhiba motorhiba hátán. Nem csak versenyeken, edzéseken, időmérőkön is.

Az elsőévesek kedvezményével együtt a Honda-pilóták öt motort használhattak el a szezonban fejenként, Fernando Alonso tizenkettővel zárt, Button pedig megdöntötte az egy hétvégén kapott büntetések világrekordját többszörös motorcsere miatt.

Ráadásul a Honda semmiféle fejlődést nem mutatott, akadt egy fellángolása a nyáron, mintha a Hungaroring lett volna a csúcspont Alonso ötödik helyével, aztán augusztustól újra lejtmenet.

A hibát állítólag tudni vélik a japánok, 

Illetve egy ideig megy, de nagyon hamar elfárad, és akkor jöhet az elfüstölés, vagy csak a sima leállás. És hiába fejlesztette tovább a Honda a szezon végéig a motort, egyáltalán nem lett tartósabb. Alonso állítja, ha egyszer össze tudnák rakni, éveket ugranának előre, de ez egyelőre nem sikerült.

A sikertelenségnek pedig megvan az ára, az ősszel elkezdtek lelépni a szponzorok az istállótól. Még az a kvázi McLaren-tesvércég is otthagyta őket, ami 30 évig mellettük állt, a kiszállás szélén áll a Johnnie Walker is, 10 év után. A 8 éve törzstag Santanderrel az utolsó pillanatban sikerült hosszabbítani, a bank nem is titkolta, Button miatt, aki remekül eladható reklámember még mindig.

A Mclaren pedig még másfél évvel ezelőtt is igen kapós termék volt, 2014 elején névadó szponzori ajánlatot tett Ron Dennisnek a Johnnie Walker, évi 43 millió fontért, csakhogy a McLaren-CEO csapatvezető ezt kevesellte. Pedig: az Infiniti 2013-tól mostanáig évi 45 milliót utalt a a Red Bull Racingnek, ami 2013-ban és 14-ben Vettellel simán nyerte a világbajnokságokat, de még tavaly is első lett három futamon Ricciardóval.

A már 67 éves Dennisnek a szponzorvándorlásban is egyértelmű a sara, ugyanis akik léptek, nem feltétlenül akartak távozni, csak kevesebbet fizettek volna a reklámhelyekért. Igaz ez a Johnnie-ra, a TAG-ra (és a 2014 végén, 30 év után távozott BOSS-ra), amik mind ott voltak Hamilton autóján, amikor 2008-ban világbajnok lett, és idén is Alonsóén/Buttonén, amikor lerobbanva álltak a pálya szélén, vagy egyáltalán elindulni sem tudtak, mint Button Bahreinben. Azaz nem kértek-e jogosan némi engedményt most, a nehéz idők idején? Nem kaptak, leléptek.

Alonso még megvan, viszont felmerült már az ő elvesztése is, pontosabban hogy kihagyja a következő szezont, ha az autó továbbra is ennyire csapnivaló lesz. A spanyol nyolc év után tért vissza a McLarenhez, csúcsgázsijának nagy részét a Honda állja.

Ő jóval nehezebben viselte a megpróbáltatásokat, mint Button, többször kiakadt, csak úgy csendesen persze, de a csalódottságot ki lehetett olvasni a szavaiból. Azért jött a McLarenhez, mert a Ferrarival öt év alatt nem tudott világbajnokságot nyerni, és a McLaren-Honda 25 éve nagyon menő volt. A résztvevők alapján a projekt sokat ígért.

Alonso Japánban bukott ki úgy rendesen, október környékén, amikor futam közben hörögve kiabálta a rádióba verseny közben, hogy

GP2-es motor, GP2-es motor.

Valóban úgy előzgették őket a többiek, mintha az lenne a háta mögött, az egyenesekben semmi esélye nem volt tartani a lépést.

A csapatnál mindenki a Hondára mutogatott, már az igazgató, Eric Boullier is kimondta, hogy ez nagyon kevés, mégsem változott semmi. A szezon utolsó harmadára, öt-hat őszi futamára teljesen 

Amerikában volt egy fellángolás, a futam feléig vízes pályán Button remekelt, és bejött végül hatodiknak. Csakhogy annyira ez nem kiugró, és mivel a kiesés és szenvedés sem jelentett címoldalt, az istálló vicces, de kétségbeesett píártrükkökkel próbált szalagcímekhez jutni, illetve megosztásokhoz. Abból csináltak poént Brazíliában, hogy Alonso egymás után két napon a fűre parkolva végezte, az időmérőt ráadásul négy perc után, a felvezető körét kellett feladnia, majd mikor Button is kiesett, a töküres dobogóra nyomultak: integettek, mintha ők nyertek volna. Humoros volt, de ha valami nem mclarenes, az ez.

Az utolsó utáni próbálkozás, hogy beszéljenek róluk, az Dennis abu-dzabi kiszólása volt Alonso egy év szabadságáról. A spanyol először nem tudott erről semmit, aztán mégis eszébe jutott valami, amiről beszéltek még a nyáron, de szerinte realitása soha nem volt, hogy ő kiüljön egy szezont, aztán visszaüljön a feljavított autóba.

Pedig lehetne, mert Alonso idén szakadt le nem csak Vetteltől, de Hamiltontól is mind futamgyőzelmekben, mind vb-címekben, így extrán csalódott. A szezon kezdetén Vettel 39, Hamilton 33, Alonso 32 GP-győzelemmel állt, nyolc hónappal később a lista: Hamilton 43, Vettel 42, Alonso 32. És már az angol is háromszoros bajnok, míg a spanyol csak kettő. (Vettel négy.)

Kezd egyértelműnek tűnni, hogy az F1 három legjobb pilótája közül az egyik lemaradt, és nem is igazán látni, hogy a közeljövőben fel tudna zárkózni. Ráadásul Alonso 34, Hamilton egy hónap múlva még csak 31, Vettel a nyáron lesz még csak 29 éves.

Button sosem volt ekkora kaliberű pilóta, de reklámértékben az, így nem is véletlen, hogy Dennis már szeptemberben bejelentette, megtartja őt, sőt fizetésemelést kap. Kevesen mondhatják majd el ezt magukról a McLarennél 2016-ban, de nem véletlenül ragaszkodik hozzá is a főnök: ő és Alonso maradt az érték a McLarenben. Amint azt fentebb a Santander-dealnél konkrétan láthattuk is.

Kérdés, hogy lehet visszaszerezni az elveszett értékeket, vissza lehet-e, és ha igen, mennyi idő? A válasz lehet egyszerű: igen, ha a Honda jövőre normális motort gyárt. A normális nagyjából azt jelenti, hogy folyamatosan top6-os helyezésekre képes, és már a szezon első felében leesik 2-3 dobogós helyezés.

Óriási fejlődésre van szükség 2015-höz képest, a McLaren nem pazarolhat el még egy évet, és most elpazarlást jelentene az is, ha az 5-10., azaz pontszerző helyen, de végülis csak a középmezőnyben lennének folyamatosan. 

Volt már az F1-ben sikertelen motorprojekt, a 90-es évek közepén a Peugeot, majd a 2000-es évek közepén a Toyota szállt ki úgy 7-8 év után az F1-ből, hogy a nagy bevonulást egyetlen futamgyőzelem sem követte, így le is lépett. Na és persze a Hondát se felejtsük el, ami a szívókorszakában egyetlen versenyt tudott nyerni, Buttonnal, 2005-ben, a Hungaroringen, majd 2008 végén dobbantott két értékelhetetlen év után.

És a pakliban most is benne van egy ilyen búcsú, ugyanis a turbómotorokkal sokkal nehezebb zöld ágra vergődni, mint az akkoriakkal. Ráadásul a Honda nem akkora autógyár, mint a Mercedes, a Renault, a Toyota, vagy akár a VW, hogy végeláthatatlanul, vagy legalábbis 7-8 éven át folyathassa a pénzt az F1-be.

2016-ban bizonyítaniuk kell, ha nem, a projekt könnyen bedőlhet.