Torgyán leváltása utópisztikus gondolat |
Gál egyedül magát és Páncsicsot tartotta igazi fradistának, akiknek az ereiben is zöld vér folyik. (Igaz viszont, hogy fehér öltönyben és zöld ingben még senki sem látta...) Az elnök, Torgyán doktor agytekervényein végighömpölygött az információ, egy boa constructor emésztési sebességével feldolgozta a hallottakat-olvastakat, és úgy határozott, hogy Gál megsértette a Ferencváros legendáit. Azt már csak én teszem hozzá, hogy nem először történt meg ez a borzalom, de minden idők legzöldebb vezére most került olyan helyzetbe, hogy fel kellett áldoznia valakit. A csapat katasztrofálisan szerepelt ebben az idényben, a stadionba csak véletlenül tévedt be egy-egy szurkoló, a szakosztály a Környezetvédelmi Minisztérium fásítási programjából vegetál, a szponzori reklámtáblákon a jó hangzású, de kevés anyagi hasznot hozó ,,Hajrá Fradi!" feliratok forognak.
Valakinek tehát buknia kellett. Legyen ez Gál, hisz ő a legkisebb hal a társaságban - bár a kettes szektor haragjával valószínűleg még számolni kell majd: feltűnhet egy-két ,,Torgyán takarodj!" transzparens a kerítéseken. De kit lehetett volna elküldeni? Páncsicsot nem, hisz ő sokat tud, ráadásul két éve folyamatosan bizonygatják alkalmasságát. Szabadi elnökhelyettes urat megint csak nem, mert ő jó kisgazda. Torgyán leváltása olyan utópisztikus gondolat, mint Thürmer Gyula köztársasági elnökké választása. Maradt Gál. Illetve ment. Pedig csak azt csinálta, amit kértek tőle. Szomorú. Gál is, a szurkolók is. Hogy a többiek még maradnak...